Foci, télapó,,,,,,

december elején ismét Gödöllőn jártunk a  már hagyományosnak mondható Mikulás kupát rendezték meg.
Ha valaki még emlékszik eddig mindig aranyéremmel távoztunk a toráról, így most is nagy reményekkel indultunk neki. De most más sorsolásba kerültünk, és egy sokkal nehezebb csoportba kerültünk, eddig mindig olyan csapatokkal találkoztunk mint a miénk, ezt úgy értem, hogy helyi kisvárosok csapatai, akikhez bárki járhat tudástól függetlenül, de itt már voltak olyan csapatok "egyesületek", ahol csak válogatott gyerekek járhatnak, magyarul van tehetségük a focihoz.
Az első három mérkőzésünket simán nyertük, majd következett, egy nagyobb szünet, ahol a gyerekek teljesen megfeledkeztek, hogy focizni jöttek, inkább önfeledten játszottak egymással meg a Pali bácsi Télapó által hozott bledbed-el ( Ő csinálta a csapat minden tagjának). Majd következett a II. kerületi foci iskolával a mérkőzés, ahol rendesen lealáztak bennünket, annyira látszott, hogy ott nincs gyengébb játékos, minden gyerek profin nyomja, ki is kaptunk 6-0-ra, majd a Mészöly Foci sulitól is kikaptunk igaz tőlük csak 3-1-re. Persze a végén minden gyerek kapott aranyérmet, és mindenki büszkén mutogatta a nyakában logó aranyérmet, így mindenki örült. Makit még nem nagyon érdekelte, hogy hanyadikak lettek, Ő csak örült az éremnek, és hogy a fiúkkal lehetett.
Bár mostanában mióta arról beszélgettünk, hogy a  Jézuska lehet, hogy elhozza azt az ajándékot amit nagyon szeretne (PS), egy kicsit talán rákapcsolta a fociban is, a pénteki edzésen, már megpróbált küzdeni és szaladni, eddig leginkább a mérkőzés alatt csak a kapun hintázott. De akkor tényleg küzdött, próbált labdát szerezni, több kevesebb sikerrel, de az edzés végén végre Ő is úgy jött le a pályáról, hogy teljesen ki volt pirulva, és megizzadva a sok rohangálástól.Remélem ez a küzdés megmarad még a szombati meccsre is, és megpróbál focizni, és nem fog félni a másik csapattól. De mi így is nagyon büszkék vagyunk rá, és nagyon szeretjük.

 És a Télapó bizony nálunk is járt, hozott egy rakat ajándékot és édességet, majd másnap ellátogatott az oviba és a bölcsibe is. A gyerekek nagyon élvezték, most már Zita is nagy izgalommal várta a Télapót, csak azt hiányolta, hogy hozzánk nem jött el személyesen, csak a csizmákba rakta az ajándékot.

A várva várt Dóra babával, nagyon szeretett volna egy ilyet.

Mi  is ezerrel készülünk az ünnepekre, a hétvégén beszereztük az utolsó ajándékokat is , megvettük a vacsorához valókat is, már csak apróságok vannak hátra, remélem sikerül meghitt békés ünnepeket teremtenünk a gyerekeknek.