Szenteste kálváriája.

Ahogy a legtöbb családban szokás nálunk is ezen a napon addig lehetnek fent  a gyerekek amíg csak szeretnének.De azért mér 1/2 11 felé szóltam nekik, hogy lassan ideje lenne a lefekvésnek, szépen el is csendesedtek és elaludtak, mi még egy kicsit beszélgettünk, de aztán nyugovóra tértünk. Épp, hogy csak elalszom, mikor hangos ordítás, sírás hallatszik a gyerekszobából. átrohanok Kristóf fekszik az ágy előtt összegörnyedve és nyöszörög, Zita ágy üres. Úristen mi történhetett itt!
Kristófot szolongatom, kérdezem mi történt abszolult nem reagál, csak összegömbölyödve nyüszít.
Az agyamon végig szalad, hogy biztos lesett az emeletes ágyról, és valami komoly baja van, megütötte a fejét a gerincét mit tudom én mit....
Kiabálok Zolinak, hogy jöjjön mert baj van, közben Zita is bejön a szobába kiderült Ő wc volt, tőle is kérdezem, hogy nem -e tudja mi történt, de nem tud semmit.
Közben Zoli is átjön szólongatja Kristófot eredménytelenül, teljes pánik, majd közlőm, hogy akkor hívjunk mentő, mert komoly a baj. Na ettől Maki egy kicsit megijed és magához tér, közli, hogy nem fentről esett le, de nem tudja mi történt, és nagyon fáj a válla. Levesszük a pizsamáját, de a vállán semmit nem látni, nincs zúzódás, nem lilul, nem duzzad, semmi tünet, de a füle viszont elég furcsán néz ki, nagyon piros, inkább lilás.
Simogatjuk próbáljuk vigasztalni, és kitalálni, hogy mi is történ, viszont Ő alig tud mozogni, nagyon fájlalja a vállát.
Hát akkor nincs más hátra irány a kórház, szegényen papucsba, pizsamába indul neki, mert annyira fáj neki, hogy nem tud átöltözni, sőt meg menni is alig tud.
Induláskor Zolival megbeszéljük, hogy először menjünk a monori ügyeletre, ott is megtudják nézni, és megmondják melyik kórház az ügyeletes.
Oda megyünk teljes sötétség, minden be van zárva, de azért kiszállok az autóból, mert úgy gondoltam, hogy valakinek biztos itt kell lenni, és láttok is két autót bent parkolni, csengettek, kopogok, dörömbölök jó pár percig, de semmi. Elindulok vissza a kocsihoz, mikor egy álmos hölgy jön elő, és kérdi, hogy mi a baj. elmondom neki nagy vonalakba, hogy mi történt, és hogy voltaképpen azért jöttünk , hogy megtudjuk melyik kórház az ügyeletes.Elég kedves, vissza megy, hogy megnézze, hogy hová is induljuk a gyerekkel, közben ki jön az orvos is, bemászik a gyerek mellé a kocsiba, hogy megvizsgálja, komoly bajt Ő sem lát, de biztos ami biztos vigyük fel Pestre.
1 órakor indulunk is a Heim Pál sebészeti ügyeletére, hamar felérünk mert természetesen senki nincs az utakon, és még parkoló hely is van a bejárat előtt.
Oda megyek a pulthoz elmondom mi történt, a hölgy egy kicsit lekezelő, és közli, hogy menjek át a mellette lévő hölgyhöz Ő majd felveszi az adatokat, csak tudnám minek ülnek ott Szent este hárman, és akkor is még a másokhoz küldenek.
Átmegyünk a sebészetre, természetesen ott is mindenkit mi ébresztünk, Kristóf füle ekkor már brutálul néz ki szinte fekete, az orvoson látszik, hogy marhára örül neki, hogy felkeltettük, de ezért próbál kedves lenni.
Át küld rötgenre, ahol szintén aludtak, itt egy fiatal férfi fogad minket aki viszont meglepően kedves, jól bánik a gyerekkel, aki visszont elő adja a hattyú halálát.Több rötgent is csinálnak a fejéről és a válláról is.
A férfi megmutogatja Kristófnak a felvételeket, majd közli, hogy szerinte törés van, de nem biztos mert nem egészen beszámítható mert most ébredt.
Vissza a sebészhez, aki viszont  már 100 %-is megállapította, hogy kulcs csont törésünk van. Különösebb teendő nincs vele, kössük fel a gyerek karját egy kendővel és 10 nap múlva menjünk vissza.
Haza érve, egy kicsit átrendeztük, hogy ki hol alszik, hisz Maki még se alhat az emeleten.
Reggel Kristóf még eléggé fájlalja a karját, nem is csodálom szegénykém, viszont semmilyen gyerek fájdalom csillapítónk itthon és a kórházba se mondták, hogy mit adjunk neki.
Szerencsénk van Monoron az egyik gyógyszertár nyitva volt, karácsony reggelén, így tudtunk gyógyszert szerezni.
10 nap múlva vissza mentünk kontrollra, sajnos a törés még nem fort össze, így még 10 napig fel kell kötni a karját, és 6 hétig teljes felmentés minden sport alól.Amin persze Kristóf egyből sírva fakadt, hogy nem mehet focira, se kosárra amit most kezdett el és még nagyon lelkes.

Reméljük hamar eltelik ez a 6 hét, és túl leszünk rajta.

Képes beszámoló decemberről.

A foci továbbra is szerves része a mindennapjainknak, de már hozzá jött az úszás és a kosárlabda is.itt ép Gödöllőn voltunk a mikulás kupán.

 Természetesen náluk is járt a Mikulás, szorgos cipő pucolás zajlik.

 Cipő tisztítás után egy kis játék Pamaccsal

 Kicsit alkotgattunk is karácsonyra készülődve.

 Már legalább három éve, próbálom ezt a társast megszerezni a gyerekeknek, míg végre idén sikerrel jártam egy győri használt társasjáték oldalon, azóta is nagy kedvence a gyerekeknek.

 Zitus óvodai képe

 Bohóc Manci indul az iskolai karácsonyra.

 Kristófék is adtak elő egy kis karácsonyi műsort az ikolába advent alkalmával, amit előző nap a szülők is megtekinthettek.

 Egy kép mert gyönyörű

 Idén is volt természetesen foci karácsony Pali bácsi szervezésében.

 Törött karral is lehet gólt rúgni, és kötelet húzni.

Karácsony 2012.

Nálunk idén nagyon gyorsan elteltek az ünnepek.
Szerencsém volt mert öt napot tudtam itthon lenni egyhuzamban, ami a kereskedelemben nagy szó.
Mind a két gyerek már elég hamar tudta, hogy mit is szeretne a fa alatt találni, így az ajándék szerzés nem okozott nagy gondot.Kristóf azért már szerintem nem nagyon hisz a Jézuska mesében, többször is rákérdezett a dologra, mivel nem nagyon akarok hazudni a gyereknek, és ő már elég  értelmes, hogy átlássa a dolgokat, abban maradtunk, hogy anya ás apa segít beszerezni az ajándékokat a Jézuskának, és hogy varázst minél tovább próbáljuk megtartani Zitu kedvéért.
Idén szerencsére minden simán ment,  vacsora nagyon jól sikerült, semmit nem rontottam el, igaz próbáltam, úgy összeállítani a menüt, hogy ne nagyon tudjak hibázni:))))
Sőt még desszertet is csináltam, ami nagyon finom lett, igaz csak másnapra:)
Idén már nem meglepetésként érkezett hozzánk a karácsonya, hanem a gyerekekkel közösen díszítettük fel.

Zita várta a legjobban az estét, nagyon türelmetlen volt alig bírt magával, leült a megterített asztalhoz és kiabálta, hogy vacsora, az sem érdekelte, hogy a család nagy része még meg sem  érkezett.

 

Ajándék bontás képekben:

Mind a két gyerek örült a rengeteg ajándéknak amit kaptak, késő estig fent játszhattak, a Nerf-nek volt a legnagyobb sikere, a nagyok akik már a húszas éveikben járnak legalább három órát elcsatáztak a lakásban, és közölték, hogy jövőre ők is ilyet kérnek.

Karácsony első napját itthon töltöttük, egész nap  társasoztunk, nagy sikere lett a gazdálkodj okosan társasnak, több órán át játszottunk vele.

Másnap a pesti nagyszülőkhöz mentünk ebédre, és megnézni, hogy oda mit hozott a Jézuska.

A legjobb az volt, hogy végre együtt lehetett a négy gyerek, mert sajnos elég régen találkoztak.
 

 Félkézzel is lehet ajándékot bontani.

 Operálnak.

Iskola.

Pár nap és Kristóf megkapja az első komolyabb iskolai értékelését, nagyon kíváncsi leszek, hogy mi lesz benne.
Igaz, hogy minden hónapban kellene valami kis értékelést adni a gyerekről, de nálunk ez valahogy elmaradt.
Az ellenőrzőjében eddig szinte semmi nincs beírva, kivéve a 3 matek kiváló eredményét.
Nem hiszem, hogy valami gond is lenne a félévi értékelésben, hisz a gyerek már tud olvasni szinte hibátlanul, igaz még csak szótagolva, a rengettek írás gyakorlás is lassan meghozza az eredményét, mert már egyre szebben kerekíti a betűket.
Az írással nagyon szenvedtünk az elején, mert Kristóf utálta, és  rettenetes csúnyán írt, de mivel minden nap itthon legalább egy oldalt kellett írnia a tanult betűből, betű kapcsolásból, a sok gyakorlás meghozta az eredményt mert már önmagához képest szépen ír.
A tollba mondás is egyre jobb, tegnap kapott is rá csillagot, mert hibátlan lett. Itt azért nem kell nagy dologra gondolni, öt szót diktált a tanító néni, és sikerült mindet hibátlanul leírnia.
Az olvasás is az elején nehezen ment, nagyon keverte még a betűket, főleg az A és az E betűt mindig összekeverte, de szép lassan minden a helyére került, és december közepén volt egy áttörés nála, azóta szinte mindent eltud olvasni, még azokat a betűket is tudja amit még nem vettek.
Egyik napról a másikra, mindig egy kicsit jobban ment neki az olvasás, és ez meghozta az önbizalmát, és már magától mindent elakar olvasni, igaz még csak szavakat.
A matekkal ahogy sejtettük semmi gond nincsen, a legrosszabb eredménye ebből a tárgyból egy 96%-os dolgozat, de csak formai hiba miatt kapott levonást, a témazárói 100%-ak.
Amivel gond van az a magatartása, valahogy nem tudja megszokni, hogy órán nem beszélgetünk, szégyen ide vagy oda volt, hogy decemberben egyedül ült az utolsó padsorban, mert annyit beszélt órán.
Most megint ültetés volt, már a harmadik padsorban ül egy nagyon csendes kisfiú mellett, remélem itt már nem lesz gond.
A mások probléma a füzet vezetés,  a füzetei annyira csúnyák, hogy nincs rá szó, a szélei tele vannak firkálva, koszosak, és szamárfülesek.Már Klári néni is mondta, neki, hogy ha firkál fekete pontot fog kapni érte, úgy látom, hogy ez egy kicsit használ, mert péntek óta nincs firkálás, remélem így is marad.
A másik dolog a tanulás mellett a ceruzák, én nem tudom, hogy másoknál is így van ez, de náluk brutál mennyiségben fogy a ceruza és a radír. Mások mondták, hogy készüljünk fel, mert ebből kell a legtöbbet venni, na de azt nem gondoltam, hogy ennyit.
Most ott járok, hogy tegnap már a legolcsóbb ceruzákat vettem neki, mert úgy sem tart egy hétig se.
Eddig próbáltuk a legjobb minőségű ceruzákat venni neki, a múltkor  vettem neki négy darab Faber-Castell ceruzát, fizettem majd ezer forintot, és két nap múlva egy sem volt meg.
Én nem  tudom, mit csinálnak velük, gondolom, kölcsönkérik, dobálóznak vele, mikor sietve pakol el, egyszerűen elfelejti elrakni.

Összseségében azért azt mondhatom, hogy komolyabb gond nincs a sulival, de azért nehéz volt megszokni a változást mindannyiunknak.