Jól indult a karácsonyunk, kezdve azzal, hogy reggel elaludtunk, és még sokáig az ágyban maradtunk olyan jó volt, hogy itthon volt Zoli is.Utána, egész héten kértem Zolit, hogy nézze meg a karácsonyi égőnket, nehogy utolsó pillanatba legyen gond. Vett is csere égőket, de azt már nem ellenőrizte le, hogy a mi égőinkbe jók-e.Természetesen nem voltak jók, így péntek délelőtt rohangálhatott karácsonyi égők után, az utolsó darabot hozta el a boltból, ami marha drága volt, és ráadásul vacak volt.
Közben én oda raktam a húslevest, mivel Zoli nem eszik pontyot, és nálunk mindig az van ilyenkor, neki külön szoktam főzni. Szegénynek sikerült megvenni a világ legöregebb marháját (még jó, hogy hentes) amit 10 óra körül raktam oda és ½ 3 után kapcsoltam le, igazi maratoni levest evett.Közben mi a gyerekekkel kitakarítottuk a szobájukat, ezt hagytuk, utoljára mert előtte felesleges rendet rakni. Ebéd előtt kivittem a gyerekeket sétálni, hogy Zitácska rendben elaludjon délbe és estére ne legyen nyűgös.Délután Zoli átvitte a gyerekeket a mamáékhoz megnézni milyen karácsonyfát hozott oda a Jézuska.Közben még elvoltak, én átöltözetem, befejeztem a vacsora előkészületeit, majd mikor visszaért Apa együtt feldíszítettük a fát.A gyerekek a nagyszülőkkel jöttek haza és volt nagy örömködés, hogy még elvoltak, hozzánk is ide ért a Jézuska. Idén egy kicsit elszámoltuk magunkat, nagyon az ajándékokra koncentráltunk, és a fáról megfeledkeztünk, mivel mióta Zolival együtt élünk egy közepes nagyságú műfenyőnk van, míg panelban laktunk ez volt a legpraktikusabb. Decemberben csak elővettük a dobozból és feldísziettük.Igen ám csak közben nagyobb házba költöztünk, a gyerekek is nagyobbak lettek, illet volna egy nagyobb fát is beszereznünk. Elég aprókának tűnik a fa a gyerekek nagy szobájában, és még rendes égő sincs rajta. Jövőre ez első helyen fog állni egy normális (élő) karácsonyfa beszerzése.A vacsora nagyon jól sikerült volt halászlé, marhahúsleves, rántott ponty, afrikai harcsa a gyerekeknek, hogy ne legyen szálkás, és megsütöttünk egy pulykát is, kicsit aggódtam, hogy elég lesz-e a kaja, mert ennyi vendégre még sose főztem (10 voltunk), de még mi hétfőn is a maradékot ettük.
Vacsora vége felé Apa kilopózott és a fa alá rakta az ajándékokat, majd csengetett (ez volt Kristóf mániája a csengetés) Mikor maki meghallotta a csengetést rohant be a szobába, és tátva maradt a szája a sok ajándék láttán. A gyerekek egyből neki estek a bontogatásnak, Zitus is lelkesen tépte a papírt, de az már nem igazán érdekelte, hogy mi van benne.Mivel elég sok mindent kaptak kellett pár nap mire mindent felfedeztek legjobban a lego jött be Kristófnak az óta is minden nap több órát játszunk vele ( idén jót választott Apa) és kapott még egy barkóba jellegű társast ( köszönjük Kati a fordítást) az még a másik kedvence azt is minden nap elő veszi, és egyre jobban megy neki a kérdezés. És ezzel játszottunk szent este több órát miután a vendégek elmentek.Este (éjszaka) mondanom se kell nem kellett sokáig altatnunk őket, hamar kidőltek a sok élménytől.Tényleg akkor az igazi a karácsony ha az embernek vannak gyerekei, az Ő kis arcukat látni ilyenkor mindent megér.
Tipikus Zitácskás kép
Szeretet fogad ma, Karácsony Ünnepén,
Régen várt varázsát boldogan szórja szét.
Meghitt béke lebeg az összes ház fölött,
Öröm és nyugalom az emberek között.
Kint sűrűn hull a hó, belepi a tájat,
Gyönyörű téli kép, mennyei varázslat.
Gyarlóság messze jár, megszűnik létezni,
Győzött a tiszta szív, ki Jézust szereti.
Gyertyafény pislákol, ének szól az éjben,
Önzetlen törődés, száz mosoly a télben.
Fenyőfa tündököl, díszíti otthonát,
Büszkén állva adja át Isten áldását.
Máté Csaba
Szombaton teljesen behavazottunk, rengeteg hó leesett. A délelötöt bent töltöttük, az óvó nénik ajándékát készítettük el, ilyet csináltunk. Majd ebéd és alvás után, mert nem lehetett őket tovább bent tartani, a legnagyobb hóesésbe mentünk ki szánkózni.Jól beöltöztünk harisnya, zokni, 2 nadrág stb., ó, hogy ne fázzunk.Szerencsére mindkét gyermekemnek bejön a szánkózás, Zita is nagyon élvezi, húztam őket egy jó nagy kört, majd az utcában hó csatáztunk, és szánkóztunk tovább. majd 2 órát kint voltunk a hóesésbe, alig akartak bejönni, Zitus akkora hisztit csapott mikor behúztam az udvara, hogy csak, na.Csak úgy nyugodott meg, hogy beígértem neki egy bögre meleg kakaót.Este nagyon izgultam, hogy Zoli rendben haza érjen, szegényem másfél óra alatt tett meg egy 20 perces utat. Másnapra az volt betervezve, hogy felmegyünk pestre, hiszen még néhány télapó ajándék még nem került átadásra, meg be kellett volna szerezni még egy pár ajándékot is.De nem mertünk elindulni a nagy hó miatt, mert itt szinte nem is takarították az utakat.Vasárnap Zoli is kijött velünk szánkózni, a gyerekek nagyon élvezték, hogy apa is itthon van, ez a decemberi beosztása nagyon rossz volt, mert egésznap nem volt itthon, és a gyerekeknek már nagyon hiányzott, hogy az apjukkal is legyenek. Nagyot hó csatáztunk, szánkóztunk és remekül éreztük magunkat. De estére Makinak lett egy kis hőemelkedése, amivel eléggé megijesztett, mert nagyon fájlalta a fejét. Kapott nurofent, és aludt egyet, mikor felébredt már kutya baja volt, el tudott ma menni az oviba a karácsonyi ünnepségre.
Vasárnap a Vígszínházban volt HJ koncerten, ez volt a télapó egyik ajándéka Makinak.
Mivel Zolinak dolgoznia kellett, így vonattal mentünk be, kicsit féltem, hogy a hó miatt késni fognak a vonatok, ezért az egyel korábbi vonattal mentünk, nehogy elkésünk.
Persze a vonatunk percre pontos volt, így volt időnk egy kicsit nézelődni a West end-be, megnéztük a hatalmas karácsonyfát, Makinak tátva maradt a szája a látványtól, teljesen odáig volt az óriási karácsonyfáért. Egy kicsit nézelődtünk még a Libriben, úgy örülők neki, hogy Maki így oda van a könyvekért, teljesen lenyűgözte a rengeteg könyv, tudtunk volna haza vinni jó párat.
Majd találkoztunk a lányokkal, és elindultunk a színházhoz.
A koncert maga jó volt, de Kristófot nem igazán kötötte le, lehet, hogy azért mert nagyon sok kisgyerek volt olyan 2-3 évesek. Az elején oda ment a színpadhoz, de csak egy-két dalt hallgatott meg ott, utána visszajött és inkább az ölemből hallgatta az előadást.
Persze sok gyerek inkább elkezdett játszani, és Ő is inkább szaladgálni szeretett volna a sorok között, mint a többiek, de én nem nagyon örültem ennek az ötletének, így a végét már duzzogással töltötte.
Hazafelé már nem volt semmi gond vele, mivel megígérten neki, hogy ha jól viselkedik, kap egy happy mealt, amihez most egy mini Tom & Jerry társasjátékot adtak, azzal egész hazáig eljátszottunk. De szegényem úgy elfáradt, hogy az utolsó megállónál már majdnem elaludt, alig bírtam ébren tartani.
Végül is egy kellemes napot töltöttünk el kettesben, amire mostanában nem nagyon volt időnk, mindkettőnknek kellett, hogy egy kicsit csak egymásra figyeljünk, végre volt egy anya fia programunk.
És este, jött csak az igazi meglepetés, Anya pont a haját száritotta mikor csengetnek, a fiúk mentek ki megnézni ki az, mikor Kristóf szalad be izgatottan, hogy itt van a télapó, én is kinézek, és látom, hogy tényleg a Télapó van a kapuban. Gyorsan végig szaladt az anyamon, hogy ugyan kilehet az, de nem tudtam rájönni, oda súgók a Zolinak, hogy ki az mert én nem ismertem fel a télapót.
Az Aranyérem.
Szombaton végre megtört a jég és a monori utánpótlás csapat (2005), megszerezte az első aranyérmét.
Olyan tornára nevezte be Pali bácsi a csapatot ahol minden korosztály külön játszik, így végre a velünk, egykorúakkal mérkőzhettünk meg.
A torna Gödöllőn volta 2005-ös korosztályban induló csapatok:
- - Gödöllő
- - Isaszeg
- - Mészöly Foci suli
- - -Monor
Mikor megérkeztünk már láttuk, hogy van keresni valónk ezen a tornán, hisz a többi csapat játékosa is olyan tejfölős szájú volt, mint Maki.
Mivel csak 5-en mentünk a csapatból, (a többiek délután játszottak a 2004-kel), csak egy csere játékosunk volt, így tényleg nagyon sokat fociztak a fiúk. Maki mostanában rájött, hogy neki jobban tetszik a kapusi poszt, ott nem kell cselezni, testközelbe kerülni a többiekkel, így végig Ő volt a kapus.
Bekall vallanom, hogy nem sok dolga volt, mert a másik három kisfiú a három csoda csatár, így a legtöbbet az ellenfél kapuja előtt volt a labda. De azért Maki is nagyon ügyes volt, nagyon jó ütembe mozdult ki a kapuból, és több felszabadító rúgása is volt. Ha jól emlékszem, míg Ő volt a kapuba csak egy gólt kapott, mikor egy óriási luftot rúgott a drágám.
Olyan jó volt, hogy végre a mi csapatunk volt a nyerő, már igazán rájuk fért a siker.
Igaz egy kicsit a szülők fanatizmusa is kellett, hogy mi legyünk az elsők, mert Isaszeg csapatában játszott egy kisfiú, aki nem ebbe a korosztályba tartozott, és sokkal jobb volt a többi gyereknél, simán lefutotta a kicsiket, és látszott rajta, hogy régóta focizik. Míg Ő is a csapat tagja volt, minden csapatott elég rendesen elvertek, de miután tőlünk több szülő is szóvá tette, hogy nem igazán fer a játék, hiszen itt csak 2005-ben vagy annál később születetteket lehetett nevezni.
Így szegény kisfiút a második körben csak csere játékos lehetett, vagy kapus, de legalább így sokkal kiegyenlítettebb lett a játék, és a második körben már sikerült megvernünk őket.
Az eredményhirdetésnél volt nagy izgalom, hisz nem tudtuk, hogy elsők, vagy másodikak leszünk, hiszem Isaszegnek és Monornak is csak egy veresége volt.
De most kivételesen a szerencse nekünk kedvezett, mert gólarányban mi voltunk a jobbak, nekik 13 gólt sikerült rúgjuk a tornán, míg nekünk 15-öt.
A monori szülők tiszta euforiás állapotban voltak, amit a többi szülő nem nagyon értett, hisz nem tudták, hogy mi már mennyiszer kikaptunk a Bozsik program keretében, mert mindig jóval nagyobb gyerekek ellen kellett játszanunk.
És mennyire vágytunk arra, hogy egyszer a mi gyerekeinknek is siker élménye legyen.
Nagyon tetszett a szervezés, mert mind a négy csapat játékosai aranyéremmel a nyakukban térhettek haza, ez érmek osztásában nem tettek különbséget a gyerekek között, csak az oklevélre, és a kupára volt ráírva a helyezés.
Ilyen jó szombat délutánunk már rég volt, igaz a hangunk délutánra teljesen elment, mert rekedtre szurkoltuk magunkat
