Szalagavató

Csütörtökön volt Eni (keresztlányom) szalagavatója. Amire Apával édes ketten mentük a gyerekeket rábíztuk Papáékra, mert nagyon nem volt kedvem az egész műsor alatt Kristófot kergetni, vagy azt magyarázni neki, hogy most miért nem mehet oda az Enikőhöz, vagy éppenséggel Zitácskát vigasztalni, aki biztos sírt volna a nagy sikítozások alatt. Nehéz szível hagytam ott Zitát Iri mamánál, mert szegényem egész nap nem aludt, és féltem, hogy nagyon nyűgös lesz, és végig sírja azt az időt, amíg mi távol vagyunk, de szerencsénkre mama és a papa nagyon jól helytálltak, még sikerült is elaltatniuk egy kis időre. Ez volt a második alkalom, hogy Zitát másra hagytam, eddig még csak az államvizsga alatt kellett vigyázni rá. Bezzeg Kristófra ilyenkor már rendszeresen vigyázott valaki, amíg iskolába voltam, Zitának eddig arany élet van. De biztos nehezebb lesz majd az elválás ha bölcsibe megy.
No, de vissza a szalagavatóra, Eniék nagyon szépek voltak, szép kosztümöt választottak, mindenki nagyon csinos volt, nagyon szépek a mostani lányok, kivétel nélkül az összes lány gyönyörű volt. Emlékszem mi milyen bénán néztünk ki annak idején, mert nagyon csúnya kosztümöt választottunk, és a végén úgy néztünk ki mintha BKV ellenőr felvonulás résztvevői lennénk. De a legjobb az volt, hogy végre nem farmerben és pólóba voltam, hanem volt alkalmam kiöltőzni, de a leges legjobb az volt, hogy végre nem szoptatós melltartó volt rajtam (hi-hi). Sikerült majdnem a végéig ott maradni, így Eniék csoport táncát is látthatuk, mert papéák megnyugtattak telefonon, hogy náluk minden rendben maradjunk csak nyugodtan. Majdnem 8-ra értünk vissza, gyorsan összeszedtük a gyerekeket s irány haza fürödni és feküdni.