Rajz kiállítás.

Minden évben az óvodában összegyűjtik a legjobban sikerült rajzokat, alkotásokat, és a helyi könyvtárban kiállításra kerülnek.
Idén Kristóf két műve is kiállításra került
.Íme:

Húsvéti készülődés.

Múlt hétvégén családi nap volt az óvodában, a húsvéti készülődés jegyében.Mivel úgy is ramaty idő volt, pont kapóra jött, hogy mivel töltsük el a szombat délelőttünket, és  Zitus is megismerkedjen az óvodai élettel, hisz ősztől már Ő is ide fog járni.Eleinte nagyon félénk volt, a nadrágomba kapaszkodott végig,de a babakonyha azért meghozta a hatását, sikerült Zitának felengednie, bár az alkotás nem nagyon érdekelte, annál inkább a kis étkészletek pakolása. Azért az egyik ovo néninek sikerült rávennie egy nyuszi lány készítésre. Számomra meglepő volt, hogy Kristófot minden ovo nő ismertem bármelyik csoport szobába is mentünk be, mindenhol ismerték. Ő már szívesen vett részt a kézműveskedésbe, rengeteg  minden hova szívesen ült le.
A délelőtt végén a torna terembe előadtak egy kis mese játékot a gyerekeknek, amit Zita az első sorból egyedül nézett végig, én hátulról figyeltem, de nem volt gond, egyszer sem akart felállni, nem hiányolt, szépen végig nézte az előadást.

Azért pénteken itthon is készülődtünk kicsit, hogy legyen mit adni a locsolóknak

Aqwaworld

idén hozzánk egy kicsit korábban érkezett meg a nyuszi, mert családi jegyet hozott a gyerekeknek az aqwaworld-be. Kristóf  már nagyon régóta szeretett volna elmenni, ahányszor elmentünk mellette, mindig hatalmasat sóhajtott, hogy de kiszeretné próbálni azokat a csúszdákat.Igazság szerint már korábban mentünk volna, de Zitus pont a betervezett időpontban kapott egy középfülgyulladást, így azt a napot egy kórház várótermében töltöttük.Most direkt nem szóltunk nekik, hogy hová készülünk, hogy ne legyen akkora csalódás, ha még se jön össze. Zolival vasárnap titokban összecsomagoltuk a strandcsomagot, és reggel elindultunk mintha oviba és bölcsibe mennénk, a gyerekek mit sem sejtettek.Kristófnak már nagyon gyanús volt, hogy nem a megszokott útvonalon megyünk, hanem lassan el hagyjuk Monort. Mikor oda értünk volt nagy örömködés,Zitusnak kellett egy kis idő mire rájött, hogy aznap nincs bölcsi, hanem fürödni fogunk.
Kristóf remekül érezte magát, Ő egész nap ki se jött vízből, szerencséje volt, mert a mércén épp elérte a 130 cm !!!, így kapott egy karszalagot, hogy melyik csúszdákon csúszhat, legjobban a vadvízi jött be neki, égésznap azon csúszkált szinte el sem jött onnan, a gyerek medence már szinte alig érdekelte.
Ezzel szemben a húga, pont az ellenkezője volt, nem mert bele menni a vízbe, nem akart csúszdázni, volt már vagy dél, mikor elsőnek bele mert menni a vízbe, azt is úgy , hogy az apja talált egy kislabdát és azzal betudta csalogatni, innentől már Ő is kezdte élvezni a dolgot, később már egyedül is pancsizott, hogy én a medence széléről figyeltem.1/2 4 körül jött rá, hogy a nagy víz is jó dolog, az elején kapaszkodott belém mint egy kismajom, majd rájött, hogy a karúszóval nem süllyed el, és milyen jó is "úszkálni".
Kellemes meglepetés volt, hogy Kristóf egész jól megtanult úszni az óvodai úszáson, már abszolult nem fél a víztől, nagyon bátor benne, és  már megy neki gyors és a hátúszás is.

Csak akkor volt sírás mikor mondtuk, hogy lassan indulunk haza, Kristóf nem nagyon akart haza jönni, de megbeszéltük, hogy ha lesz még ilyen alkalom akkor máskor is eljövünk.

Álom.

Tegnap reggel Kristóf meztelenül jött át hozzánk reggel. kérdezzük tőle mi történt a pizsamájával az éjszaka, hisz este abban feküdt le.
Erre elmesélte mit álmodott:
Reggel iskolába kellett volna mennie, de elaludt, és jött érte a tanító néni, és szólt, hogy vetkőzőn le, és vegye a ruháját, hogy tudjon menni a suliba.

Szegénykém azért látszik, hogy a lelke mélyén fél az iskola kezdéstől. Pedig sokat szoktunk beszélgetni róla, hogy akár milyen tanuló is lesz, mi szeretni fogjuk, mi nem várjuk el, hogy kitűnő bizonyítványt hozzon haza, csak azt szeretnénk ha jól érezné ott magát, és szeressen iskolába járni.