Az Aranyérem.

Szombaton végre megtört a jég és a monori utánpótlás csapat (2005), megszerezte az első aranyérmét.

Olyan tornára nevezte be Pali bácsi a csapatot ahol minden korosztály külön játszik, így végre a velünk, egykorúakkal mérkőzhettünk meg.

A torna Gödöllőn volta 2005-ös korosztályban induló csapatok:

- - Gödöllő

- - Isaszeg

- - Mészöly Foci suli

- - -Monor

Mikor megérkeztünk már láttuk, hogy van keresni valónk ezen a tornán, hisz a többi csapat játékosa is olyan tejfölős szájú volt, mint Maki.

Mivel csak 5-en mentünk a csapatból, (a többiek délután játszottak a 2004-kel), csak egy csere játékosunk volt, így tényleg nagyon sokat fociztak a fiúk. Maki mostanában rájött, hogy neki jobban tetszik a kapusi poszt, ott nem kell cselezni, testközelbe kerülni a többiekkel, így végig Ő volt a kapus.

Bekall vallanom, hogy nem sok dolga volt, mert a másik három kisfiú a három csoda csatár, így a legtöbbet az ellenfél kapuja előtt volt a labda. De azért Maki is nagyon ügyes volt, nagyon jó ütembe mozdult ki a kapuból, és több felszabadító rúgása is volt. Ha jól emlékszem, míg Ő volt a kapuba csak egy gólt kapott, mikor egy óriási luftot rúgott a drágám.

Olyan jó volt, hogy végre a mi csapatunk volt a nyerő, már igazán rájuk fért a siker.

Igaz egy kicsit a szülők fanatizmusa is kellett, hogy mi legyünk az elsők, mert Isaszeg csapatában játszott egy kisfiú, aki nem ebbe a korosztályba tartozott, és sokkal jobb volt a többi gyereknél, simán lefutotta a kicsiket, és látszott rajta, hogy régóta focizik. Míg Ő is a csapat tagja volt, minden csapatott elég rendesen elvertek, de miután tőlünk több szülő is szóvá tette, hogy nem igazán fer a játék, hiszen itt csak 2005-ben vagy annál később születetteket lehetett nevezni.

Így szegény kisfiút a második körben csak csere játékos lehetett, vagy kapus, de legalább így sokkal kiegyenlítettebb lett a játék, és a második körben már sikerült megvernünk őket.

Az eredményhirdetésnél volt nagy izgalom, hisz nem tudtuk, hogy elsők, vagy másodikak leszünk, hiszem Isaszegnek és Monornak is csak egy veresége volt.

De most kivételesen a szerencse nekünk kedvezett, mert gólarányban mi voltunk a jobbak, nekik 13 gólt sikerült rúgjuk a tornán, míg nekünk 15-öt.

A monori szülők tiszta euforiás állapotban voltak, amit a többi szülő nem nagyon értett, hisz nem tudták, hogy mi már mennyiszer kikaptunk a Bozsik program keretében, mert mindig jóval nagyobb gyerekek ellen kellett játszanunk.

És mennyire vágytunk arra, hogy egyszer a mi gyerekeinknek is siker élménye legyen.

Nagyon tetszett a szervezés, mert mind a négy csapat játékosai aranyéremmel a nyakukban térhettek haza, ez érmek osztásában nem tettek különbséget a gyerekek között, csak az oklevélre, és a kupára volt ráírva a helyezés.

Ilyen jó szombat délutánunk már rég volt, igaz a hangunk délutánra teljesen elment, mert rekedtre szurkoltuk magunkat