Kis szünet.

Holnap reggel költözünk, és még nem tudjuk lent mikor lesz netünk.
Ezért bizonytalan ideig eltűnünk.
Már ahogy Zolit ismerem addig nem nyugszik még a számítógép nem működik, biztos ezt fogja elsőnek összerakni, és meg net szolgáltatót is találnunk kell.
Pár kép a házról, szörnyülködjetek

Ez lesz az étkezőnk
Konyha
Fürdőszoba
Persze már nem így néznek ki, tegnap estére minden elkészült, már alig várom, hogy készen lássam.

Elindult.

A múltkor beszámoltam arról, hogy Zita már megtesz egyedül egy-két lépést. Mondanom se kell, hogy mióta lejegyeztem azóta nem nagyon lépegetett.
De pont a születésnapján újra elindult, és már komolyabb távolságokat is megtesz. Tegnap is átsétált a mi szobánkból a Kristóf szobájába. Tudom, hogy ez sokaknak nem mond semmit, kb 3-4 métert már simán sétál egyedül. Imádom azokat a kis piliszka lábait, ahogy rakosgatja annyira aranyos.

Zitus szülinapja.

Szombaton ünnepeltük meg Zitus szülinapját családilag. Az, ami szerintem nagyon jól sikerült, jó volt a hangulat és mindenki, jól érezte magát, pedig 17-en voltunk 54 négyzetméteren.
Már előző este neki láttunk Zolival a sütésnek főzésnek, hogy másnapra minden rendben legyen. De ez egy olyan nap volt mikor kár felkelni az embernek, valahogy semmi sem sikerült, nem sikerült felverni a tejszínhabot, nem állt össze a zselatin és még sorolhatnám, Apával felváltva rohangáltunk le a boltba. Zitának ezt a tortát néztem ki, de persze a miénk nem lett ilyen szép, de finom lett, mert mind elfogyott.
Másnap Andrásék délelőtt átvitték magunkhoz Kristófot, hogy én nyugodtan tudjak készülődni, mert Zoli persze délelőtt dolgozott. Szerencsémre Zitus is egy tünemény volt, mert 3 órát aludt délelőtt, így meg tudtam főzni a menüt is, persze itt is bénáztam párat, de senkinek nem tűnt fel.
Aztán szép lassan megérkeztek a családtagok, és megkezdődött a bulizás. Zita egy tünemény volt, nagyon jól érezte magát, élvezte, hogy mindenki vele foglakozik.
Mire a tortázáshoz jutottunk már nagyon fáradt volt szegényem, de egy igazi kis hős volt, mert olyan édesen viselkedett, természetesen megette a szülinapi tortáját.
Mire mindenki elment, Apával nagyon elfáradtunk, de ez kellemes fáradtság volt, hiszen mégis csak a kislányunk első szülinapi buliját tartottuk.
Egy hónap múlva folytatjuk Kristóf szülinapjával, de azt már Monoron tartjuk (meg se említem, hogy a 30. szülinapomat is akkor tartjuk.)

Az ünnepelt
A lányoknak nagyon bejöttek Zitus játékai :)
Még Kristóf se féltékenykedett , Ő is a hugival törődött
Egy igaz barátság

Zitus egy éves lett.




Boldog születésnapot drága kislányunk.
Nagyon szeretünk.

Játszótéren.

Tegnap délután kimentünk a Város ligetbe egy kicsit élvezni a mekeg napsugarakat, igaz a közlekedési múzeum volt a cél, de már túl későn értünk oda, már a záráshoz készülődtek.
De a gyerekek élvezték a rohangálást, és két hatalmas játszóteret is találtunk, amit örömmel vettek birtokba a gyerekek. Kristóf kicsit nyűgös volt mert délután nem aludt ami meg is látszót a viselkedésén. Zita viszont nagyon élvezte, a hintázás nagyon bejött neki.

Szépségem

Az elején csak a babakocsiból figyeltem az eseményeket

De később kipróbáltam a hintát
Ami nagyon tetszettMegismerkedtem a homokozóval
És kis barátra is leltemDe Őt csak a fülem érdekelte

Anya kálváriája. (csak erős idegzetűeknek)

Két hete hétfőn reggel elvittük Kristófot az oviba, majd miután haza értünk megreggeliztünk. Én májkrémes kenyeret ettem, mikor az egyik harapásnál nagyot reccsent a fogam, kitapogattam a nyelvemmel, és érzem, hogy az egyik fogamról leesett egy darab, de nem simán csak letört, hanem ott lebeg, mert a vége az ínynél nem vált el. Gyorsan hívom apát, hogy hívja fel a fogorvosunkat, hogy ma hogy rendel, persze, hogy pont akkor ért vége a rendelés. Megbeszéltük Apával, hogy akkor elmegyünk ide újpestre az sztk-ba, hogy azt a darab fogat vegye le az orvos. Mikor haza ért Zoli, elkezdünk készülődni, mikor érzem, hogy újabb darab esik le a fogamról, Zoli örült, hogy akkor nem kell menni az orvoshoz, de pechje volt, mert a tömés esett ki. Ekkor így nézett ki a fogam fogdarab, semmi, lebegő fog. Na, mikor megyünk fel a lifttel, érzem, hogy újabb darab esik le, gondolhatjátok, hogy éreztem magam. Szépen kivárjuk a sorunkat az orvosnál, mikor bejuttok, közli a fogorvos, hogy mivel Monori a lakcím kártyám (már átjelentkeztünk Monorra, mert csak így tudtuk ott elintézni a gyerekeknek az ovit, bölcsit) csak sürgőségi ellátást tud adni (remek). De azért sikerült rábeszélnek, hogy vessen egy pillantást a fogamra, közölte, hogy ehhez Ő nem mer hozzá nyúlni, menjek szájsebészetre, de mivel nem jó a lakcím kártyám itt nem fognak ellátni. Mivel szerencsére nem fájt a fogam, kibírtam szerdáig mikor el tudtunk menni Irénke nénihez. Ő is elszörnyedt a fogam látványától, és kiderült ez az a fogam, amit Kristóf születése után ment tönkre akkor kellett gyökér kezelni. Irénke néni neki veselkedett a foghúzásnak ezerféle fogót készített oda, aminek én még a látványától is rosszul voltam, nagy nehezen sikerült neki kihúznia, de mivel három gyökere volt a fogamnak megszenvedtünk vele. Mikor végeztünk befogta az orrom és kérte, hogy fújjak, ekkor derült ki, hogy kilyukadt az arcüregem, mert olyan hosszú volt a gyökerem, hogy átért a szájüregbe. Ekkor újabb tortúra következett, mert össze kellett varrni, ekkor én már teljesen kész voltam. Én életemben olyan rosszul nem voltam, szerencse hogy ilyen szuper férjem van és nagyon sokat segített, ellátta a gyerekeket, és én egész nap pihenhettem. Én 4 napig nem ettem, fogytam is 6 kilót, és fájdalom csillapított se szedhettem a szoptatás miatt. És ezen a hétvégén vendégségbe voltunk Iri mama és Gábor papa születésnapját ünnepeltük szombaton és másnap pedig apukám lett 60 éves. Volt minden hol terülj-terülj asztalkám, de én csak pár kanál levest tudtam enni. Hétfő este már nagyon fájt a fogam, és hajnalban már kibírhatatlan volt. Alig vártam már, hogy menjünk az orvoshoz, mert aznap mentünk varrat szedésre, és én már csillagokat láttam a fájdalomtól. Mint sejtettem kiderült, hogy begyulladt az arcüregem, olyan szintem, hogy már a szememet nyomta a váladék. Ezért döntött. Úgy az orvos, hogy kezdjen elszedni az antibiotikumot, nehogy komolyabb gond legyen. A gyógyszerhatásosnak bizonyult, mert már másnapra sokkal jobban lettem, mikor csütörtökön visszamentünk kontrolra már minden rendben volt. Igaz még nagyon érzékeny a fogam helye, de már sokkal jobban vagyok.

Beszélgetünk a doktornővel, meg utána is olvasgattam a neten, annak, ami velem megesett minimális az esélye, az orvosnő is azt mondta, hogy én vagyok 10 év alatt a második, akinek kinyílt az arcürege a másik esette pont a fia volt

Most már csak a tej mennyiségnek kell helyre állnia és minden rendben lesz.

Jó hír.

Tegnap reggel felhívtam a védőnőt és elmeséltem mi történt velünk, és hogy abba kellett hagynom a szoptatást. És tanácsot kértem, hogy mit tegyek mert Zita semmiféle pótlást nem fogad el, mikor megemlítette hogy bizony szerinte nyugodtan szoptathatnám a gyógyszer mellett Zitát, de azért beszéljek egy szoptatási tanácsadóval is biztos ami biztos.
Úgyhogy rátelepedtem a netre és elkezdtem kutakodni, több helyre is levelet küldtem tanácsért mit tegyek. ma reggel ez a levél várt a levelesládámba:

Kedves Petra!

A Dalacin szedése mellett nyugodtan szoptathat. Nem a legjobb választás szoptatás szempontjából, de ha szükséges, újszülöttel édesanyja is kaphatja. Egyéves gyereknél a kockázat sokkal kisebb, igazából jelentéktelen.
Üdvözlettel: W. Ungváry Renáta laktációs szaktanácsadó IBCLC

Annyira örültem neki, egyből meg is próbáltunk Zitussal szopizni és csodák csodájára volt még tejem, úgyhogy ott folytathatjuk ahol abba hagytuk.
Olyan boldog vagyok.

Valami véget ért, valami fáj.

Ma reggel szoptattam meg utoljára az én kicsi lányomat. Iszonyú harcot vívtam önmagammal, hogy mi legyen, de miután reggel már sírtam a fájdalomtól, sok lehetőségem nem maradt, csak, hogy megadjam magam az antibiotikumnak. Az eszem tudja, hogy azzal nem segítek Zituson ha végén valami komolyabb bajom lesz, így is nagyon félek mert nagyon szarul vagyok. Abba bízom, hogy a gyógyszer megszűnteti a gyulladást és nem kell megnyitna az arcüregemet. De mégis nagyon fáj, hogy így alakult, és nem tudom mi lesz éjjel ha megébred a kisasszony, hogyan fogom vissza altatni.

Kristóf bulizott.

Kristóf vasárnap délutánra hivatalos volt élete első születésnapi bulijára. Egy volt bölcsis barátnő Blanka ünnepelte 4. születésnapját. Nagyon jól esett, hogy Kata (Blanka anyukája) Kristófra is gondolt és Őt is meghívta, hiszen lassan egy éve nem találkoztak már a gyerekek.
Kristóf nagyon izgatott volt egész nap annyira szeretete volna már menni, még az ebédjét is megette minden szó nélkül (máskor könyörögni kell neki, hogy egyen pár falatot), próbálkoztam, hogy lefektetem aludni, de nem sok sikerrel jártam, így egy óra után feladtam, hogy aludjon. Inkább elkezdtünk szép lassan készülődni, és elindulni Blankáékhoz. Természetesen mi érkeztünk meg elsőnek, de még le se vetkőztünk már csengetek is Lizáék Ő is bölcsis társ volt. Kicsit megnyugodtam, hogy nem csak az én gyerekem nő úgy, mint a bolond gomba (valamelyik nap mértem és 116 cm volt), ha nem más gyerek is rendelkeznek ilyen méretekkel, mert Liza is akkora volt, mint Kristóf. Átöltözettem játszós ruhába, hogy tudjon ugrálni, majd megbeszéltem Katával mikorra menjek érte. Volt egy pár szabad órám vasárnap délután és végre sikerült befestenem a hajam, amire már nem is tudom mióta készülők, mert Zita hazafelé elaludt a babakocsiba. Hat óra körül mentünk vissza érte, de még javában tartott a bulizás, volt ott egy Kristóf korabeli kisfiú akivel nagy barátságot kötött, és végig bandáztak, Kata elmondása szerint minden rendben volt vele, semmi gond nem volt, végig jól viselkedett és szót fogadott. Mikor megérkeztünk Kristóf megkért, hogy maradjunk még egy kicsit ezért Zitát is beengedtem játszani a többi gyerek közé, először csak a lábamnál ismerkedett a játékokkal nem mert messzebb menni kellett pár perc, hogy Kristófot is észre vegye mert Ő ép bunkert épített a kisfiúval, mikor észre vette elkezdett kacagni majd rohant oda hozzá és befészkelte magát Kristóf mellé, annyira édes volt ahogy megörült a bátyának. Kristóf meg minden gyereknek „bemutatta” a húgát. Volt nagy balhé mikor közöltem, hogy indulunk haza, Kristófot alig elindulni. Mivel délután nem aludt estére már nagyon nyűgös volt, nem akart se fürödni se hajat mosni, de mikor ezeken már túl voltunk oda feküdt mellém a nagy ágyra és szinte egyből el is aludt, nem is emlékszem mikor volt utoljára, hogy 8 óra előtt elaludjon.

Első lépések.

Zitus meg tette élete első önálló lépéseit. Már eddig is egyre többet állt kapaszkodás nélkül, főleg ha elfeledkezett magáról, vagy ha valamit tartotta kezébe. De már, néha ha nem figyel, elsétál az ágytól a szekrényig igaz ez csak két-három lépés. De már egyre többet lépeget önállóan. Érdekes ha hívjuk, hogy sétáljon oda hozzánk, akkor azt sose teszi meg, még jobban szeret négykézláb közlekedni, mert azt még biztonságosabbnak és gyorsabbnak érzi. De szerintem már nincs sok hátra és Ő is rohangálni fog.

Tavasz.

Végre megérkezett a tavasz , igaz még csak a meteorológiai tavasz, de legalább már hihitjük, hogy nincs sok hátra és eltehetjük a sapkát, sálat, nagykabátot. Nálam jobban szerintem senki nem várja jobban a jó időt, hogy végre nagyokat lehessen sétálni a kellemes meleg levegőben, és végre fény legyen ne az a szürkeség.
Na, jó tudom, hogy szerdától újra havazást mond, de én már nagyon bízom a jó időben.