Valami véget ért, valami fáj.
Ma reggel szoptattam meg utoljára az én kicsi lányomat. Iszonyú harcot vívtam önmagammal, hogy mi legyen, de miután reggel már sírtam a fájdalomtól, sok lehetőségem nem maradt, csak, hogy megadjam magam az antibiotikumnak. Az eszem tudja, hogy azzal nem segítek Zituson ha végén valami komolyabb bajom lesz, így is nagyon félek mert nagyon szarul vagyok. Abba bízom, hogy a gyógyszer megszűnteti a gyulladást és nem kell megnyitna az arcüregemet. De mégis nagyon fáj, hogy így alakult, és nem tudom mi lesz éjjel ha megébred a kisasszony, hogyan fogom vissza altatni.
Ó, de sajnálom, hogy így alakult. :-( Akkor ezért nem múlt a fájdalom, mert begyulladt? Teljesen jól gondolkodsz, ez most egy kényszerhelyzet, és azzal valóban nem segítesz, ha valami bajod lesz. Kívánjuk, hogy mielőbb javuljon az állapodot, és Zitus is tudjon minél könnyebben alkalmazkodni az "elvonáshoz". Próbáljátok meg esetleg cumisüveggel pótolni éjszaka, hátha segít úgy, hogy közben Magadhoz öleled, hátha pótolja Neki egy kicsit az érzést.
VálaszTörlésJobbulást!
Jujjjújjjj, Petra, sajnálom!:( Téged jobban, mint Zitust, Neked rosszabb és nehezebb lesz ez, azt hiszem! Kitartás...:)
VálaszTörlés