Végre strand idő van.

Tegnap végre eljutottunk idén elsőnek strandra, már többször is terveztük de az időjárás mindig közbe szólt. A Ceglédi aqva centrumot választottuk, itt még nem jártunk, de sokaktól hallottuk, hogy milyen jó, hát gondoltuk mi is kipróbáljuk. A fiúknak nagyon bejött, egész nap csúzdáztak, Zoli is vissza ment gyereknek, az összes csúzdát kipróbálta szerintem Ő élvezte a legjobban. Nem úgy mint a hercegnő, akit még a medence közelébe se lehetett vinni, annyira félt a víztől. Ezzel is látszik, hogy Ő tényleg anyukámra ütött, mert neki is víz iszonya van. De azért remélem, sikerül valahogy vele is megszerettetni a vízet, és Ő is legalább annyira élvezni fogja a strandolást mint Kristóf, mert Őt aztán ki sem lehetett szedni a vízből.
Én nem tudom, milyen gyerekeket sikerült nekünk összehozni, de ezek valahogy sosem fáradnak el. Tegnap az egész napi pancsi után, mikor hazaértünk, még szinte ki sem szálltunk az autóból, Kiki már könyörgött, hogy menjünk ki az utcára biciklizni, és már alig álltam a lábamon olyan fáradt voltam, Ő még 1 órát tekert az utcában.

Képes beszámoló a gyerek szigetről.

Múlthétvégén végre sikerült kijutnunk a gyerekszigetre, ami nagyszerű szórakozás volt Kristófnak. Több mint 5 órát voltunk kint és végig remekül éreztük magunkat, Kiki most jutott el abba a korba, hogy már mindent kipróbálhatott,és már szintre minden feladatot egyedül megtudott csinálni. Az 5 óra alatt egyszer sem hisztizett ( ami nálunk nagy szó), Zitának is tetszett a sziget, bár Ő még kicsi hozzá, inkább csak homokozgatott míg a fiúk szórakoztak. Neki legjobban az állatsimogató jött be, de nagyon kellett figyelni rá, mivel meg semmi félelem érzete nincsen simán bemászott volna a kecskékhez :)

15 hónapos Zita baba.

Húúú, már nem is emlékszem mikor is írtam hosszabban a mi kis Zita babánkról ( talán 1 éves korában). aki már igazi kis hölgyé cseperedett. Hát a méreteit csak saccolni tudom kb. 9 kiló lehet és olyan 80 cm, az egyéves státusz vizsgálat óta nem voltunk még a védőnőnél, igaz a héten el kellene sétálnunk megkapni a 15 hós oltást.
Zita mozgása: már önállóan sétál, és szaladgál, lépcsőn felfelé mászik, lefelé már a korlátba kapaszkodva le tud menni, kapaszkodás nélkül feltérdel, törpe járásban is tud menni, mindenhová felmászik, imád felmászni az asztalra, hogy levegyen magának almát, amit már simán egyedül megeszik. A könyveit már tudja lapozgatni, és beszélget a képen lévő állatokkal. A székekre felmászik és kényelmesen elhelyezkedik benne. Mikor Kristóf rajzolgat, ő is próbálkozik a firkálással, érdekes, hogy Ő ilyen idős korárra jobban tudja fogni a ceruzát mint a bátya Aki még mindig inkább marokra fogja, míg Zita már az ujjai között tartja.

Beszéd fejlődése miatt eddig aggódtam, mert nem igazan akar beszélni a kicsi lány, de mióta utána olvasgattam (Ransburg Jenő) már meg nyugodtam mert azt írja, hogy azok akik a mozgásban jobban fejlődnek később kezdenek elbeszélni, mert kítűnően megértetik magukat testbeszéddel. De azért napokban a beszéde is mint ha beindult volna, igaz csak akkor mond értelmes szavakat ha valamit elakar érni pl: mikor felébred és kiszeretne jönni a kiságyból tudja kiabálni, hogy Anya vagy Apa.

Szavai: Anya, Apa, baba, pá-pá, Ado= ha kaját kunyerál, elmo= így hívják a kutyánkat, tutya=kutya, vau-vau, tacsa=kacsa, papa

Már tudja használni a pá-pát, és ha én köszönők valakinek, egyből Ő is integet, tud puszit dobni, és ha nagyon kegyes még puszit is ad.

Segítő kész az öltözködésben, tartja a kezét és a lábát is, a nadrágját már letudja venni, imádja a ruhás szekrényét kipakolni, és mindent magára aggatni.

Kézzel már önállóan eszik, de már a kanalat is jól használja, bár mit is eszik adni kell neki kanalat, hogy ő azzal próbáljon enni, így mindig két kanállal eszik, egyikkel én etetettem a másikkal Ő eszik:)

Mindent megért amit mondok neki, és ami számomra hihetetlen, hogy végre is hajtja amit mondok neki, nagyon szó fogadó kislány. Már próbálkozik a forma bedobós játékkal az egyszerűbb alakzatokat már a helyére tudja tenni pl: kör vagy a kocka, egyik este is ezzel játszott mikor szóltam neki, hogy jöjjön fürödni, szépen felállt és a helyére tette a játékot, hihetetlen volt ez a látvány nekem, hisz Kristóffal a mai napig vitánk van mikor a szobájába kell rendet rakni, Zita meg szó nélkül a helyre tette a játékát. Na, jó ez azért még csak egyszer fordult elő, legtöbbször Ő is mindent szét szór, de azért reménykedhetek , hogy Ő azért rendszeretőbb lesz.

Még mindig rettentő anyás, de azért már sokat fejlődőt, mostanában azért már másokat is elfogad.

Még mindig szopizik, igaz már csak reggel és este, de nem hinném, hogy még komolyabb mennyiséget enne, inkább a rituálé miatt szopizik.

Már olvasni is tud ( de csak még angolul :)

A kényelmes vidéki élet

Jómadarak

Edzés.

A héten mind a két alkalommal eljutottunk foci edzésre, ami azért nagy szó, mert eddig minden edzés alkalmával szakadt az eső, így elmaradt. Május elejétől kezdtünk el járni, és most voltunk még csak a 4-5 edzésen, meddig egy héten kézszer is van.
Kristóf nagyon élvezi főleg mióta neki is van igazi focis cipője (stoplis). Az edzés, úgy zajlik, hogy az első órában van a tanítás, ilyenkor mindenféle feladatokat kell csinálniuk, pl: Pali bácsi mutja nekik, hogy kell rúgni a labdát belsővel ,a fejelést,a kapura rúgást stb, plussz még valami kergetős játék is van.
Ezeket a feladatokat Kristóf nagyon élvezi és általában ügyesen meg is oldja őket.
De az utolsó 1/2 órában van a meccsezés, ami még nagyon nem fekszik Kristófnak, ilyenkor látom, hogy nem találja a helyét a pályán, általában csak lézeng vagy valamelyik gyerekkel elkezdenek játszani. Szerintem még nem tudja igazán mi az a meccs, és mit is kellene csinálnia, nem tudja, hogy a másik csapat játékosát kell lecseleznie és az ellenfél kapujába kell rúgnia. Általában a saját csapat társától próbálja megszerezni a labdát, de azért látom, hogy a meccsezés az össze kicsinek nem igazán megy ( tisztelet a kivételnek mert azért itt is vannak ám profik), ezt inkább a nagyobbak élvezik 5-6 évesek.
Nagyon örülők hogy rá találtunk a focira, mert Pali bácsi nagyszerű edző, látszik rajta, hogy Ő is élvezi, és imádja a gyerekeket, végtelen türelme van hozzájuk, és mindenkivel megtalálja a közös hangot, és imád bohóckodni a gyerekekkel.
Szerettem volna ha Kristóf úszni is eljár, de Monoron felhúztak egy hatalmas uszodát, csak épp semmi programot nem csinálnak. Voltunk bent beszélni az úszás oktatóval, hát épp nem lelkendezett, hogy szeretném úszni járatni a fiamat, minden féle kifogást keresett ellene. Elhiszem hogy jobb kint a büfében egész nap újságot olvasni és beszélgetni, mint kisgyerekeket úszni tanítani. :(
De szerencsére tegnap beszéltem egy ovis anyuka társsal és Ő mesélte, hogy szeptembertől már az oviba is lehet járatni úszni a nagycsoportosokat. Igen nem csalás Kristóf ősztől már nagycsoportba fog járni. de erről majd egy másik bejegyzésbe mesélek.

Rövid haj.

Nem rég levágattuk Zitus göndör fürjeit. nehéz szível szántam rá, magam a döntésre, hisz olyan édes volt már hosszú hajjal, és már lehetett frizurákat is csinálni neki. Soha nem érettem, hogy a kislányoknak mért vágatják le a szülei rövidre a haját, én megfogadtam annak idején, hogy az én lányomnak biza hosszú haja lesz, de mint annyi, szülői elképzelésem ezt is hamar feladtam.
Mert még volt az a pár nap iszonyú meleg szegényem nagyon szenvedett, a délutáni alvásokból úgy ébredt, hogy tiszta víz volt a feje. meg már elől a kis kakas taréja is nagyon idétlen volt már.
De jól döntöttem mert olyan aranyos lett a rövid hajával, szinte teljesen kiszőkült az én korom fekete hajjal született kislányom, és kb 1 hét alatt duplájára sűrűsödött a haja, viszont teljesen eltűnt a baba hajacskája. A fodrász is megnyugtatott, hogy már ráfért egy haj vágás a kisasszonyra, hogy dúsabb legyen a haja.

Bővült a családunk.

Április utolsó napjaiban 2 fővel bővült a család, hiszen megengedtük, hogy Enikő és a barátja, beköltőzzenek hozzánk a hátsó épületbe, mert szegényeim egyik napról a másikra szinte utcára kerültek, így nagyon nem volt más választásunk mint, hogy megengedjük, hogy itt lakjanak, ráadásul Eni másnap érettségizett.




De tegnap este újabb 2 tag érkezett a családunkba, az egyik egy fehér kis nyuszi, a másik egy fekete kölyök puli, a gyerekek teljesen odáig vannak értük. Kristóf szinte azonnal barátságot kötött a kis kutyával akit Elmonak nevezettel. Azért is szerettem volna egy kiskutyát, mert Kristóf szinte ilyesztően fél a kutyáktól, hátha így jobban megismeri őket és nem fog annyira félni a többi kutyától sem.
Zitának természetesen a nyuszi jött be, teljesen be volt tőle zsongva, olyan édes volt el sem lehetett hozni a nyuszitól.

Visszatértünk.

Tegnap délután óta végre újra van internetünk Juhúúúú

Már 3 hónapos internet elvonáson voltunk, aminek már kezdtek a tünetei látszani rajtunk.

Úgyhogy most megpróbálok mindenről beszámolni időrendi sorrendbe mi minden történt velünk (főleg a gyerekekkel) az elmúlt 3 hónapban.

I. Költőzés.

Mint tőlünk megszokható ez semmi ment simán, a költőzés napjára már szépen összecsomagoltam a lakást már csak a cipekedés volt hátra.

Apával megbeszéltük, hogy az nap korán kellünk, hogy minél előbb végezünk vele. Szépen fel is keltünk, és hozzá láttunk a munkához, én még elcsomagoltam az ágyneműket leszedtem a függönyt… stb., Apa pedig neki állt lehordani a kocsiba a zsákokat. Nem sokára Zoli jön vissza marha pipán, hát szegényem a nagy igyekezetében bezárta a kocsi csomagtartójába a kulcsokat, persze nincs pótkulcsunk. Na, most mi legyen, újra összeraktuk a számítógépet, és kerestünk egy zárast, aki szombat reggel 6-kor is kijön. Szépen felhívtuk és megnyugtatott minket, hogy semmi gond ki tudja nyitni a kocsit roncsolás nélkül. Olyan 9 óra körül oda is ért es egy mozdulattal kinyitotta a kocsit, mindezt 10 ezerért. Na, gyorsan bepakoltunk a kocsiba és indulás Monorra. Szegény Apáék este 11-re fejezte be a költözködést, hiába voltak 2 autóval+ utánfutóval többször kellett fordulniuk. Lényeg, hogy túl vagyunk rajta, ma már szépen be vagyunk rendezkedve szinte minden a helyére került, már csak az ajtókat kell lefesteni, ha az idő is megengedi. Ja és persze a kert, hiszen ilyen remek nyárban még nem sokat tudtunk kimenni.

Helyzet jelentés.

Jelentem még élünk és nagyon is jól vagyunk.
Sajnos még mindig nincs internetünk, számomra is hihetetlen, hogy 2010-ben Pestől 30 km-re lévő városban nem tudunk elő fizetni internetre. Találtunk több szolgáltatót is de egyik se tudja bekötni hozzánk a netet, vagy technikai okra hivatkoznak, vagy a sarkon lévő emeletes ház árnyékolja le a vételt, vagy időközben megszüntek, de nem adjuk fel a reményt, hogy nálunk is legyen INTERNET.
De inkább rólunk írok, mi remekül vagyunk, nagyon jó döntésnek bizonyult a költözés, sokkal könnyebb életünk, hogy szinte kétszer akkora házba költöztünk és még kertünk is van.
A költözés nem zajlott egyszerüen, lényeg hogy túl vagyunk rajta, és már majdnem teljesen sikerült berendezkednünk, más csak apróságok hiányoznak.
A gyerekek is nagyon élvezik az új helyzetet, itt már közös szobába raktuk őket és hála istennek eddig bevállt a dolog, bár nagyon féltem, hogy zavarni fogják egymást de nem így lett.
Kristóf hamar átszokott az új oviba, ami sokkal jobb mint a pesti ovi itt már középsőbe jár és rengeteg dolgot tanult. Volt anyáknapi ünnepség amin nagyon ügyesen szerepelt, annyira édes volt. Mondanom se kell hogy Ő a legfiatalabb a csoportba és egyben a legmagasabb is. Észre se lehet venni, hogy a többieknél egy évvel idősebb.
Voltak már kirándulni is a Közlekedési Múzeumba, amit én végig izgulzam annyira féltettem, hisz először volt nélkülünk kirándulni. Én mint igazi para anya kis levélkét is tettem a hátizsákjába az adataival, az elérhetőségeinkel és még azt is leítram, hogy nincs allergiája és nem érzékeny semmire, gondoltam sose lehet tudni, hogy mi történik. Persze Zoli jól kinevetett. De persze semmi gond nem volt, nagyon élvezte a gyerek.
És jövöre már nagy csoportba fog járni, megbeszéltem a vezető ovo nénivel, hogy hagy maradjon ebben a csoportba, ne kelljen neki szeptemberől megint csoportot váltania és az ovo nénik is nagyon kedvesek és szereti őket Kristóf,így az ősztöl neki vágunk a nagy csoportnak.
Elkezdtünk focira is járni amit Kristóf nagyon imád, és élvezni. Nagyon oda figyel az edzéseken,olyan nagyfiú, figyeli, hogy mit mond az edző és próbálja végre hajtani az utasításokat.
Az edzés vége felé szoktak mecset is játszani, hát azt láttni kéne ahogy a sok kis focista kergeti a labdát, azt se tudják mint kell csinálni de olyan kis lelkesek, és halálra szoktam rajtuk röhögni magam, pl: Kristóf lecselezi a saját csapat társát és elrúgja a nagy semmibe a labdát, még nagyon nincs tisztába a szabályokkal.

Zita átváltozott kisangyalkából kis ördög fiókává. Igazi akaratos, harcias kis amazon aki terrorba tartja a négyéves bátyát. Mióta leköltöztünk már stabilan jár, sőt már fut is.
És igazi kislány is mert babázik, olyan édes ahogy a kisbabát cipeli magával. Persze örök harc megy Krisróffal a Viki babáért mert mindkettőnek az a kedvence. Sose gondoltam volna, hogy a 4 éves fiam és az 1 éves lányom babán fog veszekedni.
Hát most csak ennyit tudok írni magunkról, mert hazaért apa is és Ő is netezni akar egy kicsit.
Bocsi, hogy összevissza írkáltam ami eszebe jutott biztos néhol jó nagy zagyvaság de most nincs idő kijavítgatni, és az is bizos hogy ezerszer félre ütüttem, de nem vagyok hozzá szokva a laptophoz.

Mindenkit puszilunk és kellemes nyarat.