Hihetetlen.

Sajnos Kristóf a hétvégén újra befulladt, be kellet vinnünk a Heim Pál  ügyeletére, ahol miután meggyógyitották a gyereket tanácsolták, hogy keressünk meg egy pulmanológust, de mivel az új területi leosztás szerint Monor Ceglédhez tartozik, ott nem tudnak minket felvenni.
A biztonság kedvéért a doktornő felírt ventolint, de mivel nincs olyan eszközünk amivel ezt adni kell a gyereknek, tanácsolta, hogy egy kivágott tejfölös dobozzal adjuk a gyereknek.

Szerencsére otthon már semmi baja nem volt, rendesen kapott levegőt.
Mikor januárba bent feküdtünk Cegléden, az a pulmanológus aki akkor megnézte Makit, meg adta a mobil számát , hogy ha bármi baj van, nyugodtan hívjam fel, csodálkoztam is , hogy az első alkalommal, megadja a mobilszámát.
Hétfő reggel sikerült is vele beszélnem , elmondtam mi történ a gyerekkel hétvégén, szerdára tudott adni időpontot, hogy megtudja nézni Kristófot, de ezt is úgy hogy korábban bejött, mert a rendelési ideje már több hétre be van telve.
Szerdán le is vittük a gyereket, megvizsgálta, már mindent rendben talált, csak egy picit sípolt a légzése.
Felírt egy rakat gyógyszer, segédeszközt, hogy ha  még egyszer előfordulna a befulladás otthon is tudjunk segíteni a gyereken.
Mikor a Heim Pálba voltunk először egy maszkon keresztül kellet belélegeznie valami gyógyszert, ami szinte egyből megkönnyítette a légzését. A doki szerint ha ez ilyen jól bevált otthonra is kellene nekünk egy ilyen készülék, adott egy csekket amit ha befizetünk Ő adni, tud egy ilyet.
És másnapra elküldte Kristófot röntgenre, hogy megnézze a tüdejét, és megkért, hogy ha kész a lelet , vigyük el neki, ahol holnap rendel és vigyük a befizetett csekket is, és oda adja a készüléket.
Tegnap ismét lementünk Ceglédre, elintéztük a röntgent, tiszta a tüdeje, minden rendben van.
Megkerestük a rendelőt ahol helyetesítést tartott, még kint vártunk, mondtam a Zolinak, hogy fogadjunk, hogy elfelejtette a készüléket. Így is volt, ahogy meglátott minket a homlokára csapott, hogy bizony elfelejtette elhozni. Kérdezte, merre lakunk Monor mert ha végez  a rendeléssel elhozza nekünk.
Mondtam neki, hogy a gyerek most teljesen rendben van, nekünk ráér 3-án mikor megyünk allergia vizsgálatra. De azt mondta, hogy nem ha Ő felejtette el, neki is kell rendbe hoznia, este felé figyeljük a telefont mikor Monor határába ér, ránk csörög, hogy hol találkozzunk.
Jó hát eljöttünk, én nem hittem, hogy tényleg elhozná.
De este 3/4 7-kor csörgött a telefonom és a doki volt, tényleg lehozta nekünk a maszkos lélegeztetőt.
Én még ilyennel nem találkoztam, hogy az orvos eljöjjön és pótolja amit elfelejtett.
 Úgy látszik vannak még csodák, és lelkiismeretes orvosok.

Csüngő Majom.

A kép magáért beszél.

X. Kolláth Béla emléktorna.

Múlthéten ismét Szandaszöllösőn jártunk a Kolláth Béla emlék tornán, ez volt  a harmadik alkalom, hogy részt vettünk a tornán. De hiába végeztük az utolsó helyek egyikén, számunkra még is ez volt a legemlékezetesebb torna.
Ez a mostani csapat sajnos kevésbé sikeres mint Kristóf előző csapata, itt is sok tehetséges gyerek van, de valahogy a meccsek soha nem sikerülnek valami jól, de azért mi lelkesen megyünk minden tornára.
Ezen a tornán ez első két mérkőzésen kapus volt nagy bánatára, mert már jobban szeret elől játszani. Ezen a két meccsen alaposan kikaptunk, de azért azt is hozzá kell tennem ahol válogatott gyerekek játszanak csak azok ellen semmi esélyünk sincsen.
Igazából ezért is mentünk erre a tornára, mert már régen megígértem Kristófnak, hogy kap egy Cristiano Ronaldo mezt, mert ez volt az álma, de azt mondtam neki, hogy csak akkor veszem meg neki ha rúg két gólt. ( persze a mezt már az első meccs alatt megvettem neki, de kivittem a kocsiba , hogy ne lássa meg).
A második meccs után már szólt Pali bácsinak, hogy Ő már nem akar kapus lenni, rakja be előre. A harmadik meccsünk 2-2 eredménnyel zárult de Maki sajnos nem tudott gólt rúgni.
Na jött az utolsó mérkőzésünk, ahol velünk egy szinten lévő gyerekekkel játszhattunk. Az első pár perc csak "ismerkedéssel" telik, mi támadunk inkább de a labda sehogy sem akar bemenni a kapuba, pedig de jó lenne ha legalább egy győzelmünk lenne.
Egyszer csak szabad rúgáshoz jutunk, Maki szalad Pali bácsihoz, hogy Ő szeretné rúgni, ez úgy zajlik, hogy a  1/2 pályáról kell az üres kapuba rúgni a labdát. Pali bácsi meg is engedi, hogy Ő rúgja, nagy bátran kiállt a gyerek és nyíl egyenesen a kapuba rúgta, nagy volt az öröm hisz végre egyszer már mi vezettünk.
Na ez a gól annyira meghozta a gyerekek önbizalmát, hogy innentől már öröm foci volt, nagyon sok gólt rúgtunk, Kristóf teljesen megtáltosodott, végig rohand , küzdött, és még rúgott három gólt, úgy jött le a pályáról, hogy tiszta víz volt. Egyből rohant hozzám, hogy meg van a 2 gólja, megkaphatja-e a mezt, mondtam neki, hogy már kint van a kocsiba, nagy boldog volt, ahogy beszálltunk egyből fel is vette, és abban jött haza.
Kapott még egy külön díjat is mint a csapat legjobb játékosa, amire nagyon büszke volt. ( bár ezt mindig az edző dönti el hogy, ki kapja, és Pali bácsi figyel rá, hogy egyszer minden gyerek kaphasson külön díjat), szerencsénk volt mert most pont Kristóf nevét adta le.

A szomorú kapus

 A szünetekben sem unatkoztak

 Zitus sakkozik az ellenféllel :)

 Bohóckodás a parkban

 

Így született az első gól  

A küzdelem