Jégkorszak 3

Tegnap délután Apa, Kiki és Én elmentünk megnézni a jégkorszak 3-at moziban. Mivel ez volt az első alkalom, hogy Kikit moziba vittük, kíváncsi voltam, hogy fog neki tetszeni. Jégkorszak 2 az egyik kedvenc meséje mindenféle képen meg akartuk nézni moziban a következő részt.
Annyira nem kötötte le, mint gondoltam, igaz itthon is csak inkább háttér zajnak megy a Tv, kb. 10 perc után már mással foglakozik, de azért gondoltam biztos tetszeni fog neki. Addig ült is szépen a helyén, míg volt kukorica és üdítő, de miután ezek elfogytak az Ő türelme is fogyni kezdett. A második felét már állva nézte és a székek közt guggolva és persze végig dumálta az egészet, még szerencse, hogy kevesen voltak. Nem baj, de legalább Apának és nekem tetszett.
Míg mi moziztunk, addig Ildi mama vigyázott Zitusra, mielőtt elmentünk megetettem és beraktam a kiságyába aludni, és végig is aludta majd nem az egész távollétünket, megérkezésünk előtt kb. 1/2 órával előbb ébredt fel, a mama tisztába rakta és játszott vele még mi megérkeztünk. De ahogy meglátott eltörött szegénykémnél a mécses, már nem maradt meg a mamánál, egyből fel kellett vennem és csak vele foglakoznom.
Holnap még egy nap próba tétele lesz, ugyanis este Apával elmegyünk egy pár órára, addig a tesóm fog vigyázni a gyerkőcökre, kíváncsi vagyok, hogy fog sikerülni neki.

Dobogókő

Múlthéten a nagy kánikula és a szombati vihar miatt alig mozdultunk ki itthonról. Vasárnap lévén mondta Apának, ha ma se megyünk sehova, én begolyózók a bezártságtól. Igaz majdnem minden nap voltunk kint, de csak itt a játszón. A terv a szokásos pecázás volt, de mivel nagyon fújt a szél inkább nem mentük, tanácstalanok voltunk, hogy mi legyen a program, mikor Kiki elkiáltotta magát, hogy kiránduljunk. Szuper ötlet volt, az az napi időpont a kirándulásnak kedvezett. Gyorsan összeraktam egy kis kaját, ami otthon volt, keksz és gyümölcs és felszedtük Ildi mamát és elautóztunk Dobogókőre. Először Dobogókő határában álltunk meg egy kicsit sétálni az erdőben, itt még Zitus babakocsiba raktuk, ami egy halva született ötlet volt, erdőbe babakocsit vinni, de Ildi mama úgy szerette volna tolni a legkisebb unokáját, hát babakocsiztunk, Meg hát a szuper anya mindenkiről gondoskodott, hogy legyen kajája és megfelelő ruhája az időjárásnak megfelelően, csak épp a legkisebbről feledkezett meg. Itthon kikészítettem neki vastag kardigánt, meg a mei tai alvós csuklyáját, ami úgy gondoltam megóvja a széltől. Na, az egész ott is maradt a széken ahova raktam. Még szerencsére ott volt a kocsiban a nagyon vastag macis plédünk, amibe jól becsavartuk Zitust hogy be ne fázzon, ami neki annyira tetszett, hogy kb. 10 másodpercenként rúgta le magáról plédet. De Kristóf nagyon élvezte, végre rohangálhatott és minden féleképp farkast szeretett volna látni. Mamával több helyen találtak málnabokrokat és azt falatozták nagyon bejött a vad málna Kikinek, annyi málnát megevett, hogy a végén féltem nehogy valami baja legyen tőle.
Ezután átmentünk a kilátót megnézni, itt már azért magamra kötöttem Zitust, nagyon élvezi ha rám van kötve, így az egész kirándulást végig aludta, és élvezte a friss levegőt.
Itt is volt málnaszedés, gombászás, és a természettel való ismerkedés. A kilátás meg egyszerűen gyönyörű volt. Biztos, hogy többször is ellátogatunk még ide mert mindenkinek nagyon tetszett.



Felfedeztünk két új medve fajt a szürke medvét és a piros fejű medvét, íme a bizonyíték a létezésükről, néhány kép amin épp a málnabokorról csemegéznek:

Kristóf megmondja.

Valamelyik nap Kiki megtalálta valamelyik babakönyvét és kérte, hogy olvassam el. De pont a Zitus tettetem, megkértem, hogy egy kicsit, olvassa magának, míg én befejezem, a következő választ kaptam:

- Anya, én csak angolul tudok olvasni

Tegnap lent a játszótéren találkozott egy kislánnyal, aki mutatta neki a játék babáját, mire közölte, hogy neki is van babája, és mutatta neki Zitust.

Kislány:- Hogy hívják a babát?

Kiki:- Hát Zitán

Kislány: És miért Zitának hívják?

Kiki: - Mert a szülei ezt a nevet adták neki.

És meg elmesélte neki, hogy szokott sírni, és sokat kell neki szopiznia.

Zitus térdel

Pont az e-mailimet olvastam mikor oda nézek és azt láttam.
A kép kicsit homályos mert lemerült a gépben az elem.

Újra strandoltunk.

Apa hétfőn szabadnapos volt, és elhatároztuk, hogy megint kimegyünk a strandra. De persze nem is mi lennénk, ha valami nem jött volna közben.

Vasárnap reggel csöngetek, és az egyik szomszédunk közölte, hogy csőrepedés van nálunk, amin meglepődtem, hisz mi sehol sem ázunk, de állitólag a másodikig eláztattuk a szomszédokat. Jött egy szerelő és szétszedte a WC mögötti falat, de semmit sem talált, visszakapcsolták a vizet, és közölte, hogy egy óta múlva vissza jön megnézni hátha így látja a szivárgást. Gyorsan felpakoltam a gyerekeket és lementünk bicizni, hagy fáradjon a kis Maki, tetűnk egy jó nagy kört, és találkoztunk vele, egy korú gyerekekkel a homokozónál, akikkel tudott játszani, úgy fájt a szíven, hogy félbe kellett szakítanom a játékot, de mennünk kellett haza a szerelő miatt. Otthon megebédeltünk, lefektettem Zitust, Kristófnak megolvastam és kértem, hogy aludjon, én meg neki álltam sütit csinálni. De a szerelő persze nem jött, már elmúlt ½ 2 mire visszaért, persze sikerült neki felkelteni a gyerekeket, és Kristóf egy percet sem aludt, ami mégis látszott a délutáni viselkedésén. Olyan rossz volt, hogy szinte rá sem ismertem.

Hétfőn reggel korán felkeltem és elkezdtem készülődni, hogy minél hamarabb indulhassunk. Kikivel elsétáltunk a péksége és mikor vissza értünk Apa közölte, hogy már mi is ázunk. Remek, már csak ez hiányzott, szóltunk a gondoknak, aki elzárta a vizet, és szólt a szerelőnek hogy SOS jöjjön, majd 3 óra várakozás után úgy döntöttünk, ha eddig nem jött a szerelő, mi már nem várunk tovább rá, mert nagyon szerettünk volna pancsizni és Kiki annyira szeretett volna menni. Apával úgy döntöttünk, hogy oda adjuk a másodikon lakó hölgynek a kulcsunkat, hogy engedje be a szerelőt, ha megérkezik. Még meg se érkeztünk Ildi mamához mikor szólt a telefonom, a szerelő volt, gondolhattam volna, hogy ahogy elindulunk biztos jönni fog.

Így mi még a szerelő dolgozott, mi strandolhattunk, nagyon jól éreztük magunkat Kikit kise lehetett szedni a vízből, hol az egyik medencébe lubickolt, hol a gyerekmedencébe játszott a többi gyerekkel. Legjobban azt élvezte mikor az Apjával játszottak a mély vízben, a széléről ugrott, Apa meg elkapta. Zitus játszott a pléden, az egész pokrócot kőrbe járta, és délután aludt egy nagyot a babakocsiban. 5 óra körül indultunk haza, nagy zokogás közepette, mert Kiki most sem akart haza jönni.

Kíváncsiak voltunk mi vár ránk otthon, de minden rendben volt, a hölgy beengedte a szerelőt, aki kicserélt egy darabot a csőből. Jó nagy kupit hagyott maga után de legalább a szivárgás megszűnt.

Zitus ezer arca

Elmúlt napok eseményei.

Jó rég írtam, érdekes most hogy a gyerekeken kívül nincs, más dolgom még kevesebb időm van, mint eddig, nem tudom a tanulást, hogy oldottam meg.
Múlthét csütörtökön végre eljutottunk strandra, mert Kiki már nagyon akart menni, minden reggel miután felkelt ment az ablakhoz megnézni milyen idő van, lehet-e strandra menni. Megígértük neki, hogy csütörtökön minden féleképpen elmegyünk standra. Reggel elég borús idő volt, de nem adtuk fel a reményt, így elkezdünk készülődni, mikor rájöttünk, hogy a tűzben minden táskánk elégett, így szatyrokban és Kiki táskáiba pakoltunk. Felvettük Ildi mamát és indultunk fürödni, Kiki kb. 2 percenként kérdezte meg mikor érünk oda, annyira be volt zsongva. Mire odaértünk már kelleme idő volt, nagyon jól éreztük magunkat, Kristófot kisem lehetett szedni a vízből, legjobban azt élvezte mikor az Apjával lubickolhatott a nagy vízben. Egész sokáig bírtuk tekintve, hogy volt velünk egy 3 hónapos tündéreke is, aki remekül viselkedett, jól elnézelődött a pokrócon és rájött, hogy kell ejtőernyőznie, csuda édes volt, a szomszédos plédekről is mindig oda mosolyogtak a gyerekre, és gyönyörködtek benne milyen szép. (az én mellem meg dagadt a büszkeségtől) aztán elkezdett cseperegni az eső és haza indultunk aminek Kiki nem örült és sírva fakadt, hogy Ő még maradni akar.Vasárnap mikor Apa ment dolgozni sajnos összetőrte a kocsit. Épp hogy elindult mikor telefonál, hogy baj van, mert karanbolózott, én nagyon megijedtem, de Ő nyugtatgatott, hogy neki nincs semmi baja csak a fejét ütötte be egy kicsit, de a kocsi viszont összetört. Nagyon ideges lettem, annyira aggódtam Apa miatt. A balestet, úgy történt, hogy 4 autó ment egymás után, legelöl egy rendőrautó, aki hirtelen lefékezett az út közepén a középső két kocsi még épp, hogy meg tudott állni, de sajnos Apa már nem így összetolt az előtt álló autókat. Szegényemnek még soha nem volt balesete, és ez nagyon megviselte, főleg, hogy az első autóban egy kisgyerek ült (szegény úgy sírt mikor elmesélte). A lényeg, hogy csak a mi autónknak lett baja, a többi autó megúszta egy kisebb karcolásokkal. A többi sőför rendes volt, mert nem Apát hibáztatták, hanem a rendőrt, hogy miért satufékkel áll meg az út közepén. Na, mindegy így persze Apa a hibás és így a biztosító nekünk nem fizet. Jött apukám és levittük a kocsit Monorra Ezért a jogosítványom ára elúszott, nem baj az a lényeg, hogy Apának nem lett baja.

Tegnap kész lett az autónk, és metróval és vonattal mentünk le Monorra, amit a gyerekek nagyon élveztek. Kiki teljesen odáig volt a tömegközlekedésért. Zitus magamra kötöttem úgy vittük, nagyon szereti a mei tait, egyből elalszik benne, a vonatozást is nagyon jól viselete, végig nézelődött, az tetszett neki a legjobban mikor úgy fogtam, hogy kilátott az ablakon. Kiki meg végig izgett-mozgott alig bírt magával, kb. Kőbányáig elég jól elvolt, néztük a tájat, az autókat, de utána a már kezdte elunni magát, jött a kalauz és megengedte neki, hogy Ő adjon jegyet egy másik utasnak Ő nyomtathatta ki a jegyet, ami nagyon tetszett neki.

Hazafele már kocsival jöttünk, teljesen kicserélték az elejét, Új motorháztető, új fényszórók, meg még valamit kicseréltek, de annak nem jut eszébe a neve. Új is szerettünk volna lecserélni az autót, agy legalább van egy félig új autónk.

3 hónaposan.

Végre van időm bővebben beszámolni rólunk. Múlt héten Zita már három hónapos lett a mért adatai:

Testsúly:5110g

Testhossz:65 cm

Fejkörfogat: 39 cm

Mellkörfogat: 40.5 cm

Tudom, hogy a súlya nem túl sok, de szépen eszik és fejlődik, és iszonyú hosszú, az orvos és a védőnő szerint nem kevés a súlya. Szerencsére csak az anyatejet fogadja el, a cumisüveget nem szereti. Már mind a két irányba tud forogni, már egy pillanatra se lehet ott hagyni, mert már nagyon tudja változtatni a helyét. Sőt ha nem a saját szemmel látom, el sem hiszem, szerdán mikor Monoron voltunk, és a kiságyba feküdt felhúzta magát térdelésbe, és tegnap a strandon megint megismételte, iszonyú erős kisbaba. A legjobban azt szeretem benne, hogy dumál, állandóan magyaráz és vigyorog hozzá, annyira aranyos. Kristófért nagyon oda van, szinte lesem veszik róla a szemét, szerencsémre úgy látom, nagyon szeretik egy mást.

A gyönyörű fekete haja, amivel született, most már inkább barna, és már kezd kopni neki, hátul a tarkóján van egy 20 forintos nagyságú folt, de a szeme még mindig kék,és óriás.

Túl a vizsgán

Kedd óta én is a diplomások népes táborát erősítem. Mert igen sikerült a vizsgám számomra is meglepő eredménnyel.
Mivel ½ 8-ra voltam hívva elégé gondban voltam, hogy fogam Zitus megoldani,hogy ne keljen éhezni szegénykémnek. Aznap éjjel ½ 4 ébredet fel enni, és ezután már nem tudtam vissza aludni annyira ideges voltam, főztem egy kávét és átmentem a másik szobába átismételni a tételeket. ½ 6-ra volt beállítva az óra, ekkor megetettem Zitus és elkezdtünk készülődni, hogy időre kész legyünk, úgy terveztük, hogy Apáék bejönnek vele a suliba és megvárják ott a vizsga végét. (út közbe persze rájöttem, hogy az hülye ötlet volt, tekintve hogy kb. 10 percre van tőlünk az iskola). Én értem oda elsőnek, mert kicsit hamarabb érkeztünk, mint számoltam. De pár perc múlva megérkezett Zsuzsi is így már volt kivel izgulnom, és szép lassan elkezdtek szállingózni a többiek is. ½ 8-kor szólították az első négy vizsgázót (én voltam a harmadik) mivel még az elején voltunk sorban voltak a tételek, agy nagyjából ki lehetet számolni a tételeket, meg amúgy is Zsuzsi a 10-es húzta és számoltam kettőt és sikerült kihúznom a 12-es tételt, amit elég jól sikerült megtanulnom itthon, így az én A tételem az oktatás, képzés, a B meg a munkaidő, és a tanulmányi szerződés lett. Leültünk kidolgozni a tételeket, majd elkezdődőt a vizsga. A többieknek elég szépen bele kéredzkedtek a vizsgáztatok, előttem pont a Gyöngyvér vizsgázott (tudni kell róla, hogy Ő volt a csoportunk egyik legokosabb tagja így nem igazán örültem, hogy utána következek) tőle egy gyönyörű vizsgát láttatunk tényleg nagyon jól csinálta, mint a prezentációt, mint a szóbeli vizsgát. Na, utána jöttem én, és ekkor pont kiment Salgó tanár úr, akiről tudni kell, hogy imád belekérdezni, és egy kicsit megizzasztani a vizsgázót, elkezdetem a szakdolgozat prezentációmat, de lányos zavaromban összevissza beszéltem, kb. a 3-4 diánál már elmondtam az egész mondani valómat. Közben kiment a jogtanár is, már csak a vizsgaelnök és az én konzulensem maradt bent (szerencsém volt, mert a konzulensem vizsgáztatott minket, az én csoportomból csak nekem volt a konzulensem, mindenki leadta Őt) innentől kezdve még könnyebb dolgom volt, persze a konzulensemnek nem volt kérdése a dolgozatommal kapcsolatba, így át is térhetünk a tételekre. Itt is még csak ketten voltak, azt is gyorsan ledaráltam, itt is csak egy könnyűt kérdeztek, jöhetett a B tétel, ami a jog volt, és a jogtanár még mindi kint telefonált. Pont az utolsó mondatomnál érkezett vissza Salgó tanár úr, és Ő persze nem bírta ki, hogy ne kérdezzen bele, de mivel tudtam a választ, gyorsan szabadulhattam, így én vizsgáztam le a legkevesebb idő alatt.
Kint vettem csal észre, hogy már majd nem ½ 10 van, gondoltam szegény Apa Zitus már nagyon üvölthet a kajáért, egyből hívtam őket, hogy jöhetnek értem, de kiderült, hogy Zituskám még alszik. Ezért tudtam egy kis élménybeszámolót tartani kint várakozóknak, és beszélni az Edittel, hogy mikorra jöjjek vissza az eredményhirdetésre. Haza jöttem megetettem Zitát kicsit összepakoltam a lakást, mert reggel mindent úgy hagytam, nem raktam el az ágyát, nem mosogattam el. Miután ezekkel végeztem átsétáltunk a papákéhoz, mert Ők vigyáztak a gyerekre még visszamegyek. Meg volt beszélve pár csoport tárasammal, hogy majd hívnak, amikor a végén járnak, hogy majd időbe visszaérjek, de miután Edit azt mondta, 3 körül menjek vissza addig biztos vége lesz már, ezért ½ 3 kör elindultam, vissza, persze előtte még jól feltankoltam Zitát nehogy megéhezzen, még nem vagyok ott. De kiderült, hogy nagyon korán mentem, mert még 6-an hátra vannak, még. ½ 5 kor lett vége, ekkor kezdődött még csak az eredményhirdetés, teljesen kivoltam, aggódtam Zitus ért, hogy viseli, hogy ilyen sokáig távol vagyok tőle. Olyan 5 körül hívtak be minket, hogy kihirdessék az eredményt, mikor az én nevem jött fel sem fogtam milyen jegyet kaptam csak az érdekelt, hogy átmenjek. Szóval így mondták az napi teljesítményem 4.71 a szakdolgozatom 4-es, még most sem tudom, hogy az a 4.71 hogy jött ki, itthon gondolkoztam, hogy az a 4.71 akkor ötös, mert gondolom, olyan nem írnak bele, hogy 4.71. Egyből hívtam Apát, az eredmény miatt, mert szerintem ő jobban izgult, mint én. Utána beindult a hír lánc egy egyből hívott az egész család gratulálni, de igazából én még fel sem fogtam, hogy túl vagyok rajta. Mint később kiderült Zita miatt kár volt aggódnom, mert a fele időt végig aludta, a másik felét meg végig beszélgette, egyszer sem sírt, míg távol voltam, sőt miután megérkeztem még azt is megengedte, hogy egyek, mert nagyon éhes voltam egész nap nem ettem semmit.
Már életem egyik mumusát sikerült le győznöm ez után elhatároztam, hogy a másikat is legyőzőm, és leteszem a jogosítványt is. Na attól még jobban félek, mint az államvizsgától.