Túl a vizsgán

Kedd óta én is a diplomások népes táborát erősítem. Mert igen sikerült a vizsgám számomra is meglepő eredménnyel.
Mivel ½ 8-ra voltam hívva elégé gondban voltam, hogy fogam Zitus megoldani,hogy ne keljen éhezni szegénykémnek. Aznap éjjel ½ 4 ébredet fel enni, és ezután már nem tudtam vissza aludni annyira ideges voltam, főztem egy kávét és átmentem a másik szobába átismételni a tételeket. ½ 6-ra volt beállítva az óra, ekkor megetettem Zitus és elkezdtünk készülődni, hogy időre kész legyünk, úgy terveztük, hogy Apáék bejönnek vele a suliba és megvárják ott a vizsga végét. (út közbe persze rájöttem, hogy az hülye ötlet volt, tekintve hogy kb. 10 percre van tőlünk az iskola). Én értem oda elsőnek, mert kicsit hamarabb érkeztünk, mint számoltam. De pár perc múlva megérkezett Zsuzsi is így már volt kivel izgulnom, és szép lassan elkezdtek szállingózni a többiek is. ½ 8-kor szólították az első négy vizsgázót (én voltam a harmadik) mivel még az elején voltunk sorban voltak a tételek, agy nagyjából ki lehetet számolni a tételeket, meg amúgy is Zsuzsi a 10-es húzta és számoltam kettőt és sikerült kihúznom a 12-es tételt, amit elég jól sikerült megtanulnom itthon, így az én A tételem az oktatás, képzés, a B meg a munkaidő, és a tanulmányi szerződés lett. Leültünk kidolgozni a tételeket, majd elkezdődőt a vizsga. A többieknek elég szépen bele kéredzkedtek a vizsgáztatok, előttem pont a Gyöngyvér vizsgázott (tudni kell róla, hogy Ő volt a csoportunk egyik legokosabb tagja így nem igazán örültem, hogy utána következek) tőle egy gyönyörű vizsgát láttatunk tényleg nagyon jól csinálta, mint a prezentációt, mint a szóbeli vizsgát. Na, utána jöttem én, és ekkor pont kiment Salgó tanár úr, akiről tudni kell, hogy imád belekérdezni, és egy kicsit megizzasztani a vizsgázót, elkezdetem a szakdolgozat prezentációmat, de lányos zavaromban összevissza beszéltem, kb. a 3-4 diánál már elmondtam az egész mondani valómat. Közben kiment a jogtanár is, már csak a vizsgaelnök és az én konzulensem maradt bent (szerencsém volt, mert a konzulensem vizsgáztatott minket, az én csoportomból csak nekem volt a konzulensem, mindenki leadta Őt) innentől kezdve még könnyebb dolgom volt, persze a konzulensemnek nem volt kérdése a dolgozatommal kapcsolatba, így át is térhetünk a tételekre. Itt is még csak ketten voltak, azt is gyorsan ledaráltam, itt is csak egy könnyűt kérdeztek, jöhetett a B tétel, ami a jog volt, és a jogtanár még mindi kint telefonált. Pont az utolsó mondatomnál érkezett vissza Salgó tanár úr, és Ő persze nem bírta ki, hogy ne kérdezzen bele, de mivel tudtam a választ, gyorsan szabadulhattam, így én vizsgáztam le a legkevesebb idő alatt.
Kint vettem csal észre, hogy már majd nem ½ 10 van, gondoltam szegény Apa Zitus már nagyon üvölthet a kajáért, egyből hívtam őket, hogy jöhetnek értem, de kiderült, hogy Zituskám még alszik. Ezért tudtam egy kis élménybeszámolót tartani kint várakozóknak, és beszélni az Edittel, hogy mikorra jöjjek vissza az eredményhirdetésre. Haza jöttem megetettem Zitát kicsit összepakoltam a lakást, mert reggel mindent úgy hagytam, nem raktam el az ágyát, nem mosogattam el. Miután ezekkel végeztem átsétáltunk a papákéhoz, mert Ők vigyáztak a gyerekre még visszamegyek. Meg volt beszélve pár csoport tárasammal, hogy majd hívnak, amikor a végén járnak, hogy majd időbe visszaérjek, de miután Edit azt mondta, 3 körül menjek vissza addig biztos vége lesz már, ezért ½ 3 kör elindultam, vissza, persze előtte még jól feltankoltam Zitát nehogy megéhezzen, még nem vagyok ott. De kiderült, hogy nagyon korán mentem, mert még 6-an hátra vannak, még. ½ 5 kor lett vége, ekkor kezdődött még csak az eredményhirdetés, teljesen kivoltam, aggódtam Zitus ért, hogy viseli, hogy ilyen sokáig távol vagyok tőle. Olyan 5 körül hívtak be minket, hogy kihirdessék az eredményt, mikor az én nevem jött fel sem fogtam milyen jegyet kaptam csak az érdekelt, hogy átmenjek. Szóval így mondták az napi teljesítményem 4.71 a szakdolgozatom 4-es, még most sem tudom, hogy az a 4.71 hogy jött ki, itthon gondolkoztam, hogy az a 4.71 akkor ötös, mert gondolom, olyan nem írnak bele, hogy 4.71. Egyből hívtam Apát, az eredmény miatt, mert szerintem ő jobban izgult, mint én. Utána beindult a hír lánc egy egyből hívott az egész család gratulálni, de igazából én még fel sem fogtam, hogy túl vagyok rajta. Mint később kiderült Zita miatt kár volt aggódnom, mert a fele időt végig aludta, a másik felét meg végig beszélgette, egyszer sem sírt, míg távol voltam, sőt miután megérkeztem még azt is megengedte, hogy egyek, mert nagyon éhes voltam egész nap nem ettem semmit.
Már életem egyik mumusát sikerült le győznöm ez után elhatároztam, hogy a másikat is legyőzőm, és leteszem a jogosítványt is. Na attól még jobban félek, mint az államvizsgától.