Mivel a héten őszi szünet van az óvodában Kristóf itthon volt, és persze nekem semmi időm nem volt, csak annyit tudtam a gép elé ülni, míg reggel megittam a kávámat.
24-én volt Zitus 7 hónapos és Kristóf 3 ½ éves.
Hát Zita súlya továbbra is aggasztó, mert nagyon kis vékonyka mindössze 6380 g még mindig nem sikerült megdupláznia a születési súlyát, de viszont hosszúságban rekordokat dönt, mert kb.73-74 cm lehet. A védőnő szerint nincs szükség tápszeres pótlásra, már aggodalmamban én vetettem fel neki, hátha már kevés a tejem neki, de szerinte nem kell még neki tápszer, mert látni, hogy kiegyensúlyozott kisbaba. Minden esetre most bevezettük az étrendjébe a tejpépet, este azt adok neki vacsorára, és már háromszor kap szilárd kaját. Reggel még mindig szopi van és tízóraira is tejcsit kap, de ebédre főzi, van, szinte mindent megeszik, amit elé rakok, általában valami zöldséget kap krumplival és húsival, amit már nem párolok, hanem olíva olajon píritok meg neki. Ebéd után szopi van, majd uzsonnára gyümölcsöt kap, majd vacsora tejpép és fürdés után szopival alszik el. Olyan jó lenne tudni az arany közép utat, a szopi és a szilárd kaja között, mert a fözitől olyan jól lakik, hogy képes 3-4 órát is aludni (no, nem mindig) és egyre kevesebbet szopizik, ami miatt félek, hogy hamarosan nem lesz tejem.
Már mindenhol feláll, ha talál valami kapaszkodott, már áll is fel. A mozgása jóval megelőzi a korát, mert már áll, ül és mászik. Egyre többet hallatja a hangját, beszélget a kis plüss állataival és Apjával imád he-hézni. A kis értelme is kezd nyílogatni, tegnap játszottunk az ágyon és kértem keresse meg a labdát, erre Ő körbe nézet és megfogta a labdát, hihetetlen volt, nem tudom, hogy ez véletlen volt, vagy ilyen kis okos már.
6 fogacskája van, alul 2 és felül 4 olyan édes a kis fogacskás vigyorával. Alvása éjjel kezd alakulni, mióta kapja a tejpépet, általában 2-3 ébred, végre én is, kicsit kipihentebb vagyok, mert nem kelünk 2 óránként.
Kristóf pedig igazi kis „nagy” fiú már, szinte már teljesen önálló, kivéve mikor rájön a hiszti és semmit nem tud megcsinálni. Minden érdekli és egyre több minden köti le, se olyan, mint én nem lehet hosszabb időre lekötni. Ami egy kicsit aggaszt, hogy Ő szinte soha nincs el egyedül. Ezt úgy értem, hogy vele mindig foglakozni kell, nem képes egyedül ellenni, mindig rajtam vagy az apján „lóg”, nem tudom, mikor jön, el az a kor mikor egy kicsit eljátszik egyedül. Így szinte egész nap valamelyik gyerekem rajtam lóg, vagy ha nem akkor nyíg.
De mindezek ellenére olyan kis okos, nagyon szeret a kis foglalkoztató füzeteivel foglalkozni, szinte minden feladatot meg tud már oldani. És az oviban is mindig dicsérik még egyszer sem volt panasz rá. Az étvágy a szokásos, itthon szinte semmit nem eszik, bezzeg máshol igen, a héten egyik nap a sógornőméknél volt és Bea elmondása szerint nagyon jól ebédelt, a hétvégén meg a szüleimnél van Monoron és anya elmondása szerint ott is nagyon jól evett, még a húst is megette, amire itthon rá se néz. Már tényleg kezdem azt hinni, hogy csak az én föztőmet nem eszi meg. Mindezek ellenére imádom, olyan kis szerelem gombóc.
Ilyen az élet Apával
Már mindehol felkapaszkodik
Próbálkozik a színezéssel is mostanában
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése