Kristófot szolongatom, kérdezem mi történt abszolult nem reagál, csak összegömbölyödve nyüszít.
Az agyamon végig szalad, hogy biztos lesett az emeletes ágyról, és valami komoly baja van, megütötte a fejét a gerincét mit tudom én mit....
Kiabálok Zolinak, hogy jöjjön mert baj van, közben Zita is bejön a szobába kiderült Ő wc volt, tőle is kérdezem, hogy nem -e tudja mi történt, de nem tud semmit.
Közben Zoli is átjön szólongatja Kristófot eredménytelenül, teljes pánik, majd közlőm, hogy akkor hívjunk mentő, mert komoly a baj. Na ettől Maki egy kicsit megijed és magához tér, közli, hogy nem fentről esett le, de nem tudja mi történt, és nagyon fáj a válla. Levesszük a pizsamáját, de a vállán semmit nem látni, nincs zúzódás, nem lilul, nem duzzad, semmi tünet, de a füle viszont elég furcsán néz ki, nagyon piros, inkább lilás.
Simogatjuk próbáljuk vigasztalni, és kitalálni, hogy mi is történ, viszont Ő alig tud mozogni, nagyon fájlalja a vállát.
Hát akkor nincs más hátra irány a kórház, szegényen papucsba, pizsamába indul neki, mert annyira fáj neki, hogy nem tud átöltözni, sőt meg menni is alig tud.
Induláskor Zolival megbeszéljük, hogy először menjünk a monori ügyeletre, ott is megtudják nézni, és megmondják melyik kórház az ügyeletes.
Oda megyünk teljes sötétség, minden be van zárva, de azért kiszállok az autóból, mert úgy gondoltam, hogy valakinek biztos itt kell lenni, és láttok is két autót bent parkolni, csengettek, kopogok, dörömbölök jó pár percig, de semmi. Elindulok vissza a kocsihoz, mikor egy álmos hölgy jön elő, és kérdi, hogy mi a baj. elmondom neki nagy vonalakba, hogy mi történt, és hogy voltaképpen azért jöttünk , hogy megtudjuk melyik kórház az ügyeletes.Elég kedves, vissza megy, hogy megnézze, hogy hová is induljuk a gyerekkel, közben ki jön az orvos is, bemászik a gyerek mellé a kocsiba, hogy megvizsgálja, komoly bajt Ő sem lát, de biztos ami biztos vigyük fel Pestre.
1 órakor indulunk is a Heim Pál sebészeti ügyeletére, hamar felérünk mert természetesen senki nincs az utakon, és még parkoló hely is van a bejárat előtt.
Oda megyek a pulthoz elmondom mi történt, a hölgy egy kicsit lekezelő, és közli, hogy menjek át a mellette lévő hölgyhöz Ő majd felveszi az adatokat, csak tudnám minek ülnek ott Szent este hárman, és akkor is még a másokhoz küldenek.
Átmegyünk a sebészetre, természetesen ott is mindenkit mi ébresztünk, Kristóf füle ekkor már brutálul néz ki szinte fekete, az orvoson látszik, hogy marhára örül neki, hogy felkeltettük, de ezért próbál kedves lenni.
Át küld rötgenre, ahol szintén aludtak, itt egy fiatal férfi fogad minket aki viszont meglepően kedves, jól bánik a gyerekkel, aki visszont elő adja a hattyú halálát.Több rötgent is csinálnak a fejéről és a válláról is.
A férfi megmutogatja Kristófnak a felvételeket, majd közli, hogy szerinte törés van, de nem biztos mert nem egészen beszámítható mert most ébredt.
Vissza a sebészhez, aki viszont már 100 %-is megállapította, hogy kulcs csont törésünk van. Különösebb teendő nincs vele, kössük fel a gyerek karját egy kendővel és 10 nap múlva menjünk vissza.
Haza érve, egy kicsit átrendeztük, hogy ki hol alszik, hisz Maki még se alhat az emeleten.
Reggel Kristóf még eléggé fájlalja a karját, nem is csodálom szegénykém, viszont semmilyen gyerek fájdalom csillapítónk itthon és a kórházba se mondták, hogy mit adjunk neki.
Szerencsénk van Monoron az egyik gyógyszertár nyitva volt, karácsony reggelén, így tudtunk gyógyszert szerezni.
10 nap múlva vissza mentünk kontrollra, sajnos a törés még nem fort össze, így még 10 napig fel kell kötni a karját, és 6 hétig teljes felmentés minden sport alól.Amin persze Kristóf egyből sírva fakadt, hogy nem mehet focira, se kosárra amit most kezdett el és még nagyon lelkes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése