2009. december 31., csütörtök
2009. december 19., szombat
Tegnap volt az utolsó nap az óvodában, most két hét pihi, és ünneplés következik itthon.
Sokat gondolkodtam, mit is adjunk az ovo néniknek ajándékba, mert szerintem nagyon szerencsések vagyunk, hogy két nagyszerű ovo néni vigyáz Kristófra. Timi nénit azért szeretjük, mert rá tudja venni Kikit egy kis alkotgatásra, és nagyon kreatív, Marika nénin meg látszik a sok év szakmai tapasztalat, hogy Ő biz tud bánni a rakoncátlan fiúkkal, aminek később szerintem nagy hasznát fogjuk látni, de a „szigora” ellenére imádják a gyerekek.
Nem nagyon akartam a sablonos ajándékot adni (kávé+ desszert), de szerencsémre találtam egy jó ötletet a nlc. A rengeteg télapó csokiból készítettünk apró meglepetést az ovo néniknek.1 lépés öszetőrni a csokit ( és nem úgy, hogy közben a felét megesszük, nálunk ez történt)
2 lépés kevergetés
3 lépés meg több kevergetés
4 lépés a formába öntés
5 lépés a minőség leellenőrzése És végül az elkészült mű
Kristóf már nagyon izgatott volt a beígért karácsonyi buli és az ajándékozás miatt. Olyan aranyosan adta oda az ajándékokat, miközben kellemes ünnepeket kívánt azt is elmesélte, hogy ezeket Ő csinálta tegnap este. Reméljük az ovo nénik örültek a kis meglepetésünknek.
Mert mi nagyon örültünk az övéknek. Aznap már ebéd után mentem Kristófért, aki amint meglátott már abba is hagyta az ebédet, már jött is kifelé. De azért Timi néninek sikerült meggyőznie, hogy nyugodtan fejezze, be az ebédet Anya megvárja. Így is elsőnek jött ki. és hozott egy kis karácsonyi ajándékot nekem, ami nagyon jól eset (repeset a szívem, a boldogságtól). Nagyon szép karácsonyi angyalkát kaptam, plusz egy kis tálban mézeskalácsot és egy toboz angyalkát, Az ajándékok elkészülte nagyban Timi néninek köszönhető Kristóf elmondása alapján, amit ezúton is szeretnék meg köszönni neki.
2009. december 18., péntek
Szerda reggel arra ébredtünk, hogy kint eset a hó, Kristóf legnagyobb örömére. Persze az overálja lent maradt az autó csomagtartójában, Apa meg ugye dolgozni volt. És sikerült hétfőn lent hagynunk Monoron a szánkót is, pedig ez volt az egyik fő ok, hogy lementünk. De Papa megsajnálta az unkáját és felhozta neki, hogy tudjon szánkózni. Ovi után lementünk ide elénk a parkba, hogy a dombról tudjon csúszkálni, amit nagyon élvezet, mi is lementünk Zitával a fiúkkal szánkózni, de aztán hamar vissza is jöttünk a jó melegre, mert nagyon fáztunk. De végre már idén is sikerült szánkóznunk, de be kell már szereznünk egy normális szánkót, mert ez a „bébi” szánkó már kicsi nekünk.
Nálunk is járt a Mikulás.
Sajnos csak most van időm beszámolni az elmúlt hetekről (gyerekek alszanak, Apa dolgozik így van egy kis időm) először arról írnék, hogy bizony nálunk is járt a Mikulás. Először az oviban látogatta meg Kristófot, ahol egy aranyos gyerek műsorral kedveskedet a gyereknek és egy kis ajándékcsomaggal. Sajnos Kristófnak csak a szája nagy, nem mert oda menni a Mikuláshoz, mert félt tőle, pedig már nagyon várta. Szombaton a Sógornőmék elvitték a Mikulás vonatra, ahol szintén találkozhatott vele, itt inkább Mikulás hoszteszek voltak, akiktől nem félt. És az éjszaka megérkezett hozzánk is és hozott végre olyan vonat sínt, amivel lehet alagutat építeni, és a hőm áhított Pöttyös Pannát is elhozta Kristófnak. Volt nagy öröm az ajándékok láttán, egyből megépítette a vonatpályáját, és este már a Pannát kellet neki mesélni. Olyan édes volt, mikor meglátta a csizmájában az ajándékokat egyből, rohandt hozzánk, hogy: Anya, tényleg eljött hozzánk is a Mikulás
Olyan jó volt az örömöt látni az arcán, remélem sikerül még sokáig megőröznünk a Mikulás titkát, és még sokáig látthatjuk a meglepetés örömét a gyerekek arcán.
2009. december 12., szombat
Csütörtökön volt Eni (keresztlányom) szalagavatója. Amire Apával édes ketten mentük a gyerekeket rábíztuk Papáékra, mert nagyon nem volt kedvem az egész műsor alatt Kristófot kergetni, vagy azt magyarázni neki, hogy most miért nem mehet oda az Enikőhöz, vagy éppenséggel Zitácskát vigasztalni, aki biztos sírt volna a nagy sikítozások alatt. Nehéz szível hagytam ott Zitát Iri mamánál, mert szegényem egész nap nem aludt, és féltem, hogy nagyon nyűgös lesz, és végig sírja azt az időt, amíg mi távol vagyunk, de szerencsénkre mama és a papa nagyon jól helytálltak, még sikerült is elaltatniuk egy kis időre. Ez volt a második alkalom, hogy Zitát másra hagytam, eddig még csak az államvizsga alatt kellett vigyázni rá. Bezzeg Kristófra ilyenkor már rendszeresen vigyázott valaki, amíg iskolába voltam, Zitának eddig arany élet van. De biztos nehezebb lesz majd az elválás ha bölcsibe megy.
No, de vissza a szalagavatóra, Eniék nagyon szépek voltak, szép kosztümöt választottak, mindenki nagyon csinos volt, nagyon szépek a mostani lányok, kivétel nélkül az összes lány gyönyörű volt. Emlékszem mi milyen bénán néztünk ki annak idején, mert nagyon csúnya kosztümöt választottunk, és a végén úgy néztünk ki mintha BKV ellenőr felvonulás résztvevői lennénk. De a legjobb az volt, hogy végre nem farmerben és pólóba voltam, hanem volt alkalmam kiöltőzni, de a leges legjobb az volt, hogy végre nem szoptatós melltartó volt rajtam (hi-hi). Sikerült majdnem a végéig ott maradni, így Eniék csoport táncát is látthatuk, mert papéák megnyugtattak telefonon, hogy náluk minden rendben maradjunk csak nyugodtan. Majdnem 8-ra értünk vissza, gyorsan összeszedtük a gyerekeket s irány haza fürödni és feküdni.
2009. december 9., szerda
A mi Zitusunk már elmúlt 8 hónapos és még mindig ANYATEJES, ami számomra nagy szó, hiszen Kristóf ennyi idős korában már nem szopizott. Minden tervem és álmon ezzel valóra vált, hiszen az volt a legnagyobb célom, hogy legalább addig szoptatni tudjam mint Kikit. Igaz a súlya még mindig kritikán aluli, hiszen csak most sikerült megdupláznia a szülétési súlyát, a hercegnőnk mindösszesen 6770g . Ezzel szemben szeret enni, föleg azt amit mi eszünk, azt enné Ő is a leginkább. Már mióta betegeskedik az étvágya is alább hagyott, de ami a legborzasztobb, hogy nem alszik, se éjjel se nappal nem akar aludni, én már teljesen ki vagyok. Hétfőn egész nap összesen 40 percet aludt, és szegénykém olyan hisztis a kialvatlanság miatt, remélem hamarosa túljuttunk ezen az időszakon is. De egyébként meg egy tünemény annyira szeretem.
Az értelem fejlődése A különböző helyzetekre azonnal reagál. A tárgyakat mint tőle független, háromdimenziós valóságos dolgokat veti vizsgálat alá. Tárgyakat tartva, tárgyakat forgatva, változatos mozdulatok sokféle helyzetében figyeli meg kezeit. Apró tárgyakkal manipuláló, azokat tartóedénybe berakó, majd kiszedegető tevékenykedése során elsajátít néhány alapvető fogalmat: be-ki, tartóedényben levő. A kendő mögé dugott tárgyat is felkutatja, amennyiben azt szeme láttára rejtették oda. A tárgyat azon a helyen keresi, ahol legelőször megpillantotta. Sikeresen megoldja a tevékenykedés közben felmerülő kisebb problémákat. Megszerzési próbálkozásai során megrúgja a felfüggesztett játékot. Tervszerűen, begyakorlott mozdulatokkal szólaltatja meg a csengőjét. Húzogatható játékok esetében a zsinór meghúzásával próbálja elérni a játékát. Saját korábbi tevékenységei mellett a múlt eseményeit is felidézi. Emlékezetében tart néhányat a közelmúltban lejátszódott, saját tevékenységétől független események közül. Várakozással tekint a saját viselkedése által befolyásolhatatlan, ismétlődő események elé. Újabb értelmi képessége: az időbeli emlékezés és a mindent egészként rögzítő emlékkép. Utánozni kezdi az embereket és a számára érdekes viselkedéseket. Megkezdődik a sajátosan egyéni tanulási módszer kialakítása. Egy-egy művelet elsajátítása érdekében különböző tanulási eljárásokhoz folyamodik. Az elsajátítandó új cselekvést ismert mozgástöredékek összefűzése alapján valósítja meg.
Közösségi kapcsolatokFélelmi reakciókkal tartja távol magát az idegenektől. Egyértelmű ragaszkodó megnyilvánulásokkal fordul édesanyja felé. Állandóan a közelében tartózkodik, mindenfelé követni próbálja. Félelemmel gondol elszakadásuk lehetőségére. Az édesanya szavaira érdeklődő figyelemmel reagál, nyűgös időszakaiban pedig megnyugszik a jól ismert hang meghitt melegétől. A figyelemfelkeltés érdekében kiabáláshoz is folyamodik. Nemtetszését nyilvánítja, a nem kívánt dolgot ellöki magától. A korlátozásokra tiltakozással reagál. Játéktevékenysége közben hosszú időszakon át megőrzi érdeklődését.
Evés, alvás Alvási problémák zökkenthetik ki a napirend megszokott rendjéből.
2009. december 2., szerda
A karácsonyi díszek készítése. Mivel Kristóf nem ment oviba, mert vasárnap éjszaka 2-szer hányt, mi is alkottunk egy-két karácsonyi dekorációt. Tegnap nálunk elég ramaty idő volt, nem lehetett kimozdulni, hogy kicsit lekössem Kikit neki láttunk egy kicsit alkotgatni. Kiválogattuk Apa karcos cd-it és abból készítettünk hóembert, és karácsonyi akasztós díszt. Mondanom, se kell, hogy Kikit nem nagyon kötötte le, addig érdekelte, míg a vattákat ragasztotta a cd-re, utána már inkább csak rosszalkodott, szétvagdosta az összes színes lapunkat (legalább gyakorolja az olló használatát), nem kis erőfeszítésembe került, hogy legalább a hóembert fejezzük be, még a végén Apának is be kellett segítenie.
2009. december 1., kedd
Szép csendben telt el nálunk az első adventi ünnepnap. Délelőttöt itthon töltöttük, fözőcskésztünk és pihentünk egy kicsit. Mivel Kristóf nem volt hajlandó elaludni, délután három órakor letetem a délutáni alvásról, ha már eddig nem sikerült elaludnia, akkor már ne is aludjon, mert akkor este nem lehet még 10 órakor sem lelőni. Olvastam, hogy idén Újpesten is lesz adventi vásár, különböző programokkal, meg kértem Apát, hogy sétáljunk, ki nézzük meg. Gyorsan rá is kerestem a neten a programokat és kiderült, hogy 4 órakor kezdődik valami lovagi torna gyerekeknek. Gyorsan összekészülődtünk és kisétáltunk a gyerekekkel a piactérre. És kiderült, hogy nagyon jól döntöttünk, mert szuper jó előadás volt, Kristóf nagyon élvezte, kétszer is felhívták a színpadra, amitől rendkívül boldog volt. Nagyon tetszett, hogy az előadás a gyerekekre épült, a felhívott gyerekeknek kellett úgy mond eljátszani a darabot. Felhívtak két fiút Ők voltak a lovagok és egy mással kellett „megbirkózniuk” különböző próbákon. Kristóf először a második próbatételnél hívták fel, itt Ő betűtartó volt, olyan édes volt, aranyosan bemutatkozott, és igazából csak a hangján lehetett hallani, hogy Ő még azért picike. Irtó édes volt, ahogy ott állt a színpadon és nem ijedt meg, hogy nem látott minket, de azért látszott rajra, hogy kicsit zavarba van. Másodszor az utolsó próbatételnél szerepelhetett, ahol Ő volt a hétfejű sárkány egyik feje, itt már annyira belejött a színpadi szereplésbe, hogy a végén le se akart jönni. Igazából volt a színpadon egy vár kartonból ahová bementek a gyerekek, ha valami jelmezt adtak rájuk, és ezt szerette volna Ő is megnézni. Annyira nem akart a végén lejönni, hogy Ő is meghajolt a végén az igazi szereplőkel. Persze a sztár gázsit be is hajtotta rajtunk, mert venni kellett neki egy fakardot, hogy hazafele meg tudjon minket védeni a sárkánytól. Remekül sikerült a vasárnap esténk, nem is gondoltam, hogy ilyen jó programban lesz részünk.
A hős betűtartóAki olyan ügyes, hogy nem jön Zavarba, ha a nevét kérdezik
A hétfejű sárkány
Beácskának fényképeztem