Zitus mint Mary Poppins

Anyukáméktól kapta Zitus ezt a nyári sapit, amit tegnap fel is avattunk, annyira aranyos volt benne, hogy meg kellett örökítnem a kis szépségemet.

Kristóf nyaral.

Vasárnap anyukámék elvitték Kikit erre a hétre egy kicsit Monorra magukhoz. Kristóf már nagyon be volt zsongva annyira akart már menni, egész héten erről beszélt. Vasárnap már reggel 6-kor felkelt, 7-ig sikerült még leköti egy kis meseolvasással, de utána már olyan volt, mint a sózott hering, egyedül összepakolta a ruháit, meg a játékokat, amit vinni akart. Egésznap nem bírtam vele, 3 óra körül ő se bírta tovább felhívta a mamáékat mikor jönnek már (pont akkor indultak), innentől kb. 2 percenként kérdezte mikor érkeznek már meg. Volt nagy öröm mikor végre megjöttek, össze vissza ugri-bugrizott teljesen megvadult. Induláskor kicsit féltem, hogy talán majd még se akar menni, mikor látja, hogy mi itthon maradunk. De nem volt semmi probléma, szépen beült a kocsiba, elmondta, milyen szófogadó kisfiú lesz, és minden nap beveszi a gyógyszerét (meg tudtam volna zabálni). Még ki se hajtott az autó a parkolóból mikor már nekünk máris hiányzott is.
Hétfőn Apával hármasban töltöttünk itthon egy csendes napot, nekem sikerült végre nagyjából kitakarítanom, Apa meg pihent egy kicsit, délután kimentünk a rómaira sétálni egy nagyot élveztük a jó időt, és a kislányunk mosolygását.

Nyakamon vannak a vizsgák.

Szombaton beköszöntött életembe az újabb vizsga időszak (ááááá). Mondhatom, most nem sok kedven van tanulni és vizsgákra járnom, de az már valahogy ki kell bírnom, ha minden jól sikerül, akkor ez lesz az utolsó.

Csak most nagyon nehéz megszerveznem Zitus miatt, hogy több órára elmenjek itthonról.

Szombaton már adtam is az élvezetnek mindjárt két vizsgával indítottam.

Reggel jött a Tesóm, vigyázni a gyerekekre. Én fejtem le Zitusnak tejet, amire a végén nem is lett szükség mert végig aludta míg én távol voltam. Jó volt a vizsga ép időben érkeztem meg, gyorsan kitöltöttem a teszt lapot és rohantam is haza. Gyorsan megebédeltettem a gyerekeket és lefektettem őket. És jöhettem is vissza a követezőre, most Apa pesztrálta a gyerekeket. Végül is elég jól megoldottuk azt a napot már csak az kell, hogy sikerüljenek is, amit írtam.

Ja és a legfontosabbról még nem is írtam végre leadtam a szakdolgozatomat, egy teherre kevesebb, remélem el is fogadják.

Íme a nagy mű:

Házassági Évfordulónk.

Csütörtökön ünnepeltük Apával a 4. házassági évfordulónkat. Már eltelt négy és a „nagy” nap óta, nekem olyan mintha sokkal több idő telt már el. Apával idén novemberben lesz,a kilencedik évfordulója, hogy együtt vagyunk. Mondhatom, hogy szerintem nagyon fiatal voltam mikor összejöttünk és Apa mellett nőttem fel s lettem nő és anya. Mi egy munkahelyen dolgoztunk itt ismerkedtünk össze kellett jó másfél év, hogy észrevegyük egymást ( Apa szíve akkor még foglalt volt), aztán egy bolond sms mindent megváltoztatott. És kiderült, hogy a sors egymásnak teremtett minket. És több mint négy év után úgy döntöttünk, hogy mi már úgyis együtt fogjuk leélni az életünket és pünkösdkor kimondtuk a boldogító igent.
Csodálatos négy volt ez és még csodálatosabb dolgok történek velünk az óta. Hiszen az esküvőnk után nem sokkal tudtuk meg, hogy hamarosan tényleg igazi család lehetünk, mert Kristóf rá két hónapra már a pocakomban lapult. Soha nem fogom elfelejteni mikor megtudtuk, hogy tényleg gyerekünk lesz, előtte már sokat beszéltünk róla Apával milyen leget egy gyermekkel az élet, de az teljesen más mikor mind ez valóra válik. Egyszerre voltunk végtelenül boldogok és aggódtuk magunkat halára a baba miatt. De aztán egy csodálatos terhesség után egy áprilisi este igazi boldog családdá váltunk. Kiki jött és mindent megváltoztatott az életünkbe, olyan boldogságot hozott az életünkbe amit szavakkal el sem lehet mondani. És nem rég újra átélhettük ezt az érzést mert megszületett a Kislányunk is. Most már minden álmunk valóra vált, jöhet bár mi ez a boldogság már a miénk.

Így készült Apának a meglepetés torta:

Zitus átfordult

Esténként fürdés után mindig egy kicsit masszírozgatom Zitus egy kicsit szépen bekenegetem, a talpacskáit egy kis testápolóval Ő meg igazi nőként nagyon élvezi, ahogy simogatom a talpát. Nála szerintem ez a nap fénypontja, mert ha éppen sír is, ahogy elkezdem, a lábacskáit masszírozni egyből elhallgat és mosolyogni kezd. Vasárnap este is az esti szertartás végeztük, mikor a kisasszony átfordult a hasáról a hátára, már korábban is átfordult már, de akkor mindig sírt és szerintem csak a lendület fordította át. De vasárnap nézegette a zsiráfokat a pelenkázóján és egyszer csak gondolt egyet és átfordult. Azóta már többször is megismételte a tudományát.

Így kezdte

fordul

és átfordult

Anyák napja a bölcsibe.

Mivel mostanában semmire nincs időm, és net sem volt pár napig Apa jóvoltából, így csak most tudok beszámolni arról, hogy múlthét volt az anyák napi ünnepség a bölcsibe.
Mióta anya vagyok már alig vártam, hogy én is részt vehessek az anyák napi ünnepségen, és végre eljött a nagy. Apával már nagyon készültünk, elhoztuk a video kamerát, feltöltöttük az elemeket, hogy meg legyen örökítve a nagy alkalom. Mivel csak az anyukák mehettek az ünnepségre, nekem kellett fényképeznem és kameráznom is, ezért a lényegre alig tudtam figyelni. A szülök szerintem jobban izgultak, mint a gyerekek, már mindenki jóval előbb ott volt a meghirdetett időpontnál, és mindenki úgy volt felszerelkezve, mint én. Alig vártuk, hogy nyíljon az ajtó és bemehessünk. A gyerekek elbújtak az udvaron, megvárták, hogy a szülök, elfoglalják a helyüket a szépen megterített asztaloknál. Majd szépen énekelve bevonultak (én fiam legelöl) és oda sétáltak az anyukákhoz és elénekelték az orgona ágát és meg egy nagyon megható verset amit eddig nem ismertem. És külön meglepetés volt, hogy ajándékot is készítettek. Nagyon aranyosak voltak, a kamerázás és fényképezés közepette azért nekem csak sikerült elpityerednem, hiszem olyan nagyon szeretnem az én nagy fiamat.

Ismét szigeteltünk.

Mostanában nem volt sok időm jönni, kicsit el vagyok maradva a dolgokkal, és mostanában még kevesebb időm lesz. De azért igyekszem írni. Múlthéten, csütörtökön délután kimentünk a Margit szigetre biciklizni és megnézni a kisállatkertet. Szeretek hétköznap menni, mert nincs az a tömeg, mint hétvégén, a gyerekek is jobban élvezik, hogy nincs az a tömeg. Kristóf nagyon élvezte a biciklizést, és kivételesen nagyon jól viselkedet, amikor messzebbre ment a bicóval vagy megállt magától, vagy amikor szóltunk megállt. Ez nálunk nagy szó, mert általában ha belejön a tekerésbe, akkor se lát se hall csak megy előre. A kisállatkertbe megetette a pacikat almával és fűvel, megcsodálta a kacsákat és a kedvencét a nagy sast. Ezután meglátott egy fiatal pár a nagy réten, akik röplabdáztak, és persze egyből oda kellett menni, nézni őket. Nagyon kedvesek voltak, mert bevonták Kristófot is a játékba, és majd 1 ½ órát labdázott velük. Kristóf néha oda kiáltott nekünk: - Apa, Anya szeretlek, imádlak.

A fiatal lány odáig volt Kikiért, szerintünk miután haza mentek biztos ők is csináltak egy gyereket maguknak, mert a lánynak nagyon bejött a gyerek. Ezután kezdett beborulni az ég és siettünk haza, nehogy megázzunk, de a végén egy csepp eső se esett.

Ja és majdnem elfelejtettem leírni, hogy Zitus megint csodálatosan viselkedett, végig aludt, és apa háta mögött sikerült is megetettnem, hogy tovább tudjunk maradni.