Ismét szigeteltünk.

Mostanában nem volt sok időm jönni, kicsit el vagyok maradva a dolgokkal, és mostanában még kevesebb időm lesz. De azért igyekszem írni. Múlthéten, csütörtökön délután kimentünk a Margit szigetre biciklizni és megnézni a kisállatkertet. Szeretek hétköznap menni, mert nincs az a tömeg, mint hétvégén, a gyerekek is jobban élvezik, hogy nincs az a tömeg. Kristóf nagyon élvezte a biciklizést, és kivételesen nagyon jól viselkedet, amikor messzebbre ment a bicóval vagy megállt magától, vagy amikor szóltunk megállt. Ez nálunk nagy szó, mert általában ha belejön a tekerésbe, akkor se lát se hall csak megy előre. A kisállatkertbe megetette a pacikat almával és fűvel, megcsodálta a kacsákat és a kedvencét a nagy sast. Ezután meglátott egy fiatal pár a nagy réten, akik röplabdáztak, és persze egyből oda kellett menni, nézni őket. Nagyon kedvesek voltak, mert bevonták Kristófot is a játékba, és majd 1 ½ órát labdázott velük. Kristóf néha oda kiáltott nekünk: - Apa, Anya szeretlek, imádlak.

A fiatal lány odáig volt Kikiért, szerintünk miután haza mentek biztos ők is csináltak egy gyereket maguknak, mert a lánynak nagyon bejött a gyerek. Ezután kezdett beborulni az ég és siettünk haza, nehogy megázzunk, de a végén egy csepp eső se esett.

Ja és majdnem elfelejtettem leírni, hogy Zitus megint csodálatosan viselkedett, végig aludt, és apa háta mögött sikerült is megetettnem, hogy tovább tudjunk maradni.