A mi lányunk.

Szegény Zitus mostanában nagyon háttérbe szorult mostanában, mindig csak a bátyáról írok. Ezért most tartok egy rövid beszámolót csak róla. Zitus már 11 hetes igazi tündér lány. Én nem tudom, hogy azért mert második gyermeknek érkezett hozzánk, vagy, mert ő lány, vagy egyszerűen ilyen a természete, de vele minden sokkal könnyebb, mint annak idején Kristóffal, sokkal nyugodtabb kisbaba, nem sír csak akkor, ha tényleg valami baja van, ha álmos vagy fáj a pocakja. Különben meg mosolyog és gügyörészik egész nap. Imád a hasán aludni, az altatás is sokkal könnyebb vele, miután evett berakom a kiságyba, pár percig még elnézelődik és csendben elalszik. Én ilyeneket nem tapasztaltam annak idején Kristóffal vele egy tortúra volt az altatás.

Szerdán voltunk a kolleganőméknél kisbaba nézőben, hiszen neki is nemrég született meg a kislánya. Hihetetlen mekkora különbség volt a két baba között nagyon meglátszott az 5 hét különbség. Edina egy igazi jól táplált kis húsi gombóc, Zitus meg arra gyúr, hogy manöken legyen, mert iszonyú hosszú és vékony baba, de nem hinném, hogy éhezik, mert az éjjel is 9 órát aludt egyben, és tényleg nagyon keveset sír.

Hétfőn kilyukasztották a kis fülecskéjét. Én is segítettem lefogni, míg belerakták a fülbevalót, szörnyű volt, mikor az elsőt csinálták szólni akartam, hogy mégse kínozzuk meg szegénykémet, de megnyugtattak, hogy csak a látványa szörnyű. És tényleg miután már nem fogtuk le, már nem is sírt. Nagyon nagy kislánynak látszik fülbevalóval, kellett pár nap mire megszoktam, de nagyon szép lett vele.

És mostanában rákapott arra, hogy szopja a kisujját (most is hallom, hogy cuppog), nem tudom, mi rosszabb a cumi vagy az ujjszopás, de mit csináljak, kössem hátra a kezét, hogy ne szopja, meg olyan édes megnyugtatja vele magát. Olyan nagyon féltem a fogait, de a cumit nem fogadja el, egyszerűen kiköpi. ( én soha nem cumiztam mégis így jártam)