Zitus féléves lett!!!

Zitusunk a múlthéten féléves lett. Tegnap voltunk méreckedni és mint ezt sejteni lehetett nem duplázta meg a súlyát a mostani verseny súlya 6080 g és 74 cm (1 ½ hónapja volt 5900g) de azt mondták ezen nem kell aggódni. Látni rajta, hogy egy szép fejlett, nyugodt kisbaba.
Zituskám is jóval megelőzi a korát fejletségben, mert már teljesen önállóan tud ülni, mert nem támaszkodik és a feje sem húzza el. És ami számomra legmeglepőbb, hogy mászik, már nem kúszik, hanem négykézlábra áll és úgy közlekedik, már bejárja az egész lakást. Nagyon oda kell, rá figyelni, olyan furcsa megint úgy főzni, hogy valaki közben a lábam alatt mászkál.
És tegnap okozta a legnagyobb meglepetést, reggel készülődtünk az óvodába meg a védőnőhöz, Zitust szépen felöltöztettem, és beraktam a kiságyba még én is elkészülők, egyszer csak oda nézek, és Ő ott ácsorog a kiságy sarkába kapaszkodva, el se akartam hinni, még épp, hogy csak betöltötte a 6 hónapot és már feláll.
A másik nagy újság nálunk, hogy elkezdtük a hozzátáplálást, már ettünk barackot, almát banánnal, és szőlőlevet is. Zitus nagyon szeret enni, eddig mindent szívesen fogadott, amit adtam neki, tegnap uzsonnára kapott egy kis barackot, és aludt több mint 4 órát, és miután felkelt sem volt éhes, mert nem akart szopizni, kicsit parázok, hogy mi lesz így a tejcsivel, na de éjjel bepótolta, amit nap közben nem evet, mert kb. 2 óránként kelt 
A védőnő azt tanácsolta, hogy a héten még gyümölcsözzünk, de már jövő héttől, jöhet a főzelék is húsival, hát ezt még én egy kicsit korainak tartom, több időt hagyok neki a gyümölcs megszokására, fözit már fogok neki adni, de a húsival megvárom a hónap közepét, végét.

A Nagy sportágválasztó.

Szombaton kimentünk a gyerekekkel a nagy sportág választóra. Kíváncsi voltam milyen lehet, abba reménykedtem, hogy tudunk beszélni szakemberekkel, hogy milyen sportot válaszunk Kristófnak. Mivel Apa és Én is nagyon szeretném, ha valamit sportolna a gyerek. Apa először az úszást szeretné, én viszont a csapat sport felé hajlok, így a kettő ötvözeteként eddig a vízilabda a befutó. De gondoltuk nézzük meg még a lehetőségeket, hátha valami sportág nagyon megtetszene Kristófnak. Sajnos a rendezvény nem olyan volt, mint amire számitottunk. Eleve gyanús volt a helyszín (X. ker. Maglódi út), mikor megtaláltuk a helyszínt óriás tömeg fogadott minket, először be se akartunk menni (utálom a tömeget), de úgy döntöttünk, ha már eljöttünk menjünk be. Nem tudom, mert ide szervezték, szerintem sokkal nagyobb területre kellett volna, szuper helyszín lett volna a hajógyári sziget, ott kényelemesen elfért volna a tömeg, és több hely lett volna a sport kipróbálásához. A másik csalódás az volt, hogy egy-egy sportágnál nem szakemberek voltam, hanem hoszteszek, vagy lelkes szülők. Viszont a gyerek nagyon élvezte, hogy sok mindent kipróbálhatott, már még többet kipróbálhatott volna, de mindenhol óriási sor kígyózott, volt, amihez olyan sokan álltak, hogy eleve be se álltunk oda. Szerencsére Zitus megint szuperül viselkedett, Ő is lelkesen nézelődött.

Képes beszámoló, hogy miket próbáltunk ki:

Teakwondo

Tollaslabda
Kix Box
Kézilabda

Gyeplabda
Röbi
Csellgáncs

Kapura rúgás
Vívás

A baj nem jár egyedül.

Most, hogy kezdek kilábalni a náthából. éjjel arra ébredtem, hogy iszonyúan fáj a mellem. Mostanában Zita éjszaka olyan 2-2 1/2 óránként kelt, de ma éjszaka 11 kor ébredt és legközelebb csak hajnal 4-kor. Először marha boldog volta, hogy 5 órát tudtam egyhuzamban aludni, de hamar kiderült, hogy ez mégsem volt olyan jó. Mert sikerült benyelnem egy enyhe mellgyuszit (blááá). Pedig mára terveztem az első hozzátáplálásunkat, lehet, hogy az most elmarad. szuper ilyen kótyagos fejjel gondoskodni a gyerekekről.

Állatkertben.

Múlthét pénteken kint jártunk az állatkertben, mert már olyan régen ígérjük az állatkertezést Kikinek. Kellemes őszi időnk volt, igazi vénasszonyok nyara időjárás, ami nagyon kedvezett egy hatalmas állatkerti sétának. Sajnos Zitus aznap nagyon korán kelt, olyan ¼ 7 környékén és addig piszkálódott még felébresztetett Kristófot is és az sajnos rányomta bélyegét Kiki egész napos viselkedésére. Mivel keveset aludt nagyon nyügős volt, néha alig lehetett vele bírni, kritikán alul viselkedet, semmi nem érdekelte igazán csak rohant egyik állattól a másikig semmit se nézet meg igazán. Na, a fókáknál elszakadt nálam a cérna, és közöltem vele, hogy vagy megpróbál normálisan viselkedni, vagy indulunk haza, na, ez egy kicsit lenyugtatta és innentől kezdve viszonylag normálisan viselkedet. Nagyon tetszettek neki a zsiráfok meg is merte etetni őket, szinte az összes zoo csemegénket oda adta neki. Itthon meg kellet állapítanom, hogy többet nem engedhetem, hogy Apa fényképezzen, mert egy képet se csinált Kiki zsiráf etetéséről, de az össze állatról meg kígyóról, plusz virágról, amit láttunk van képünk csak épp a gyerekeket felejtette el lefényképezni, ha véletlenül csinált is róluk képet az pocsék lett. Mondanom se kell, hogy Zitus kb. az állatkertbe érkezésünktől számított 10 percen belül elaludt, és csak akkor ébredt fel mikor már kint játszottunk a város ligetbe (de azért egyszer meg kellett etetnem). Az állatsimogatónál a kecsék is nagyon tetszettek Kikinek, főleg, hogy egy kis fekete állandóan kiugrált, és az megmerte simogatni, és kitalálta, hogy hozzuk is haza, (nem tudom, mit szóltak volna hozzá a szomszédok), de amikor bement a többi állathoz akkor megijedt, mert ráugráltak, sőt egyik még a pólóját is meg kóstolta. Gondoltam, hogy kicsi még ahhoz, hogy bemenjen a sok állat közé, de annyira szeretett volna bemenni, hogy megengedtem neki, de nekem lett igazam, mert azért félt ott. Mikor már láttuk, hogy már nagyon fáradt elindultunk haza, de a városligetbe meglátta a játszó teret egyből felélénkült, így még ott is eltöltöttünk egy kis időt. Mikor vissza értünk az autóhoz agy szép büntetést találtunk a szélvédőn, pedig direkt messze álltunk meg az állatkerttől, hogy biztos jó helyen álljunk, de nem jött össze. Érdekes, ott ahol álltunk nagyon sok autó parkolt, de rajtunk kívül csak még egyet büntettek meg, ilyen a mi szerencsénk.

Tátika indul az állatkertbe :)

Tátika állatkerti sétája.

Kórság

Szombat reggel úgy ébredtem, hogy iszonyúan fáj a torkom, de nem nagyon törődtem vele, hiszen hónapok óta szenvedek vele. össze kéne szednem a bátorságom, és elmenni a gégészetre, csak félek, nehogy mandula kivétel legyen belőle. Nem tulajdoníttattam túl nagy jelentőséget neki, el is mentünk a nagy sportágválasztóra (erről majd írok), de délutánra már elég rosszul éreztem magam, meg is kértem Apát szaladjon el a gyógyszertárba valami gyógyszerét. Apa szemében láttam az aggodalmat, hisz tudja róla, hogy én csak akkor veszek be gyógyszert, ha már tényleg baj van. Hozott is oscillococcinumot, nekem ez vált be eddig a legjobban, Kiki is kapott egyet megelőzés véget. Az éjszakám iszonyú volt, kb. 2 óránként keltem, vagy iszonyúan izzadtam és szomjas voltam+ nem kaptam levegőt vagy Zitácska ébredt. Hajnalban már nagyon féltem, nehogy a hírhedt H1N1 vírus kaptam-e meg, és ha én beteg vagyok mi lesz a gyerekekkel, meg nehogy megfertőzzem őket. Már kora hajnalban bekapcsoltam a gépet, hogy megnézem a tüneteket, de szerencsére nem a leirt tüneteket produkáltam (se magas láz, se hányinger, se végtag fájdalom). Pedig én aggódó anyaként már láttam lelki szemeim előtt a beteg gyerekeimet, főleg ébredéskor mindkettő köhögött egyet, na, riasztottam apát, nézze, meg milyen ügyeletet lehet kihívni vasárnap reggel. De azon az egy kis köhögésen kívül nem volt semmi bajuk a csemetéknek csak nagyon para anya vagyok. Apa igazi hős ként gondoskodott a beteg feléségéről és két pincike gyermekéről. Elrohand bevásárolni, hogy tudjon levest főzni, meg valami laktató másodikat. Kiki olyan 10 óra kőrül már nagyon unta bezártságot, így átvitte apa Ildi mamához, ott legalább a kertben tudnak focizni, és még is csak levegőn van. Estére már sokkal jobban voltam, már csak az orrom folyt iszonyuan. Apát sajnáltam, nagyon mert egész délelőtt főzött nekem, de én semmi ízt nem éreztem, olyan volt mintha forró vizet ettem volna. Hétfő reggelre már csak a hangom volt szörnyű, de nem mertem elmenni a védőnőhöz, mert ekkora volt időpontunk Zita féléves státusz vizsgálatára. Délután elmentünk Kiki ért, hogy haza hozzuk mamától, de pofára estünk, mert közölte, hogy ő még maradni akar, remélem, ma már haza talál a kisfiam.

Kezd alakulni a rajzolás

Kristóf nagyon szeret rajzolgatni, és mostanában a festegetés is bejön neki. Eddig mindig csak nagy kriksz-kraksz-okat rajzolt, meg karikákat. De valmelyik nap rajzolta ezt a képet, ami szerintem nagyon jól sikerült.Lassan ügyesebb lesz mint az anyja, a nagy mű ki is került a falra.

Nyaralás II

A kétnapos fürcsizés után úgy döntöttük, hogy megnézzük a környék nevezetességeit. Először Balatonedericsre mentünk az Afrika múzeumot megnézni. Apával mi már többször jártunk itt, most megmutattuk a gyerekeknek is. Mivel sajnos már szezon után voltunk, nem volt semmi pluszszolgáltatás, pedig tavaly volt tevegelés ugráló vár amit Kiki élvezett volna. Na, mindegy elsősorban úgy is az állatok miatt mentünk.

Mikor megérkeztünk a parkolóba mind két gyermekünk az igazak álmát aludta, ezért Apával majd egy órát ücsörögtünk az autóban és vártuk a gyerekek ébredését.

Kristófnak legjobban a tevék jöttek be, megis merte etetni őket egy kis füvel, a struccoktól egy kicsit tartott, mert elég ijesztőek voltak az ápolatlanságuk miatt. Nagyon bejöttek még neki a mosómedvék és az őzikék, viszont nagyon megijedt a kitömőt farkastól alig bírtam neki megmagyarázni, hogy az már nem él, meg akarta simogatni a farkast, de a végén csak az eléje rakott őzikét merte.

Ezután átmentünk megnézni a sümegi várat, elég rossz idő lett, párszor az eső is elkezdett szemerkélni, itt nem időztünk, sokat mert már éhesek voltunk. És ha Kristóf nálunk éhes az csoda számba megy, így inkább visszaautóztunk Keszthelyre és megebédeltünk.

Az étteremben az ebéd végén Kiki kért palacsintát, az apja rendelt neki, egy kakaós-gesztenyés palacsintát, mikor kihozták irtó guszta volt és nagyon jó illata volt, mikor a pincér lerakta az asztalra és Zitus megérezte az illatát, minden áron bele akart mászni a palacsintába. Úgy sajnáltam szegényt (a gonosz szülei nem engedik szegény gyereküket palacsintázni), persze Kristóf már jó lakott az ebédjével, és nem is evett a palacsintából. Utána még gyűjtöttünk egy kis gesztenyét, hogy majd itthon csinálunk kipp-kopp-ot mert most az a sláger nálunk. Haza felé mindkét gyerek elaludt, de ahogy megállt az autó az ö szemükből is kipattant az álmosság, este majdnem 10 óráig fent voltak és játszottak.

Nyaralás I.

Idén úgy esett, hogy apa csak szeptemberben tudott eljönni szabadságra, így viszont 3 hetet, töltehetet velünk. Nyaralás gyanánt lementünk egy kicsit Kehidakustányba pihizni és fürödni.

Mivel a szüleimnek tavasszal volt 40.-ik házassági évfordulójuk, és Anya nemsokára 60 éves lesz, így tőlünk azt kapták, hogy elhívtuk magunkkal őket.

Keddreggel indultunk és vasárnap este jöttünk haza.

Első nap elmentünk Keszthelyen hajókázni, mert már régen megígértük ezt Kristófnak. Nagyon tetszett neki, a hajót is kormányozhatta. Nagyon bírom a technikáját, egyből nem mert oda menni a kapitányhoz, hanem inkább becserkészi. Először csak az ajtóban állt, majd leült az ajtó melletti székre és addig ült ott még észre nem vették. Megkapta a hajós kapitány sapkát és ő egyedül kormányozhatta a hajót.

Másnap egésznap fürcsi volt. Először még Kristóf kar úszókkal fürdött, ne aztán rájött, hogy leér a lába és innentől csak akkor volt hajlandó felvenni a kar úszókat, ha pörögni mentek Apával. Este úgy kellett kikönyörögni a vízből annyira élvezte, kb. reggel 10-től délután 5-ig egyfolytában a vízben volt, még enni se akart kijönni. Zitussal szerencsénk volt, mert majdnem végig aludta az egész strandolást, elaltattam a baba-mama szobában majd kitoltam babakocsiba hozzánk és békésen aludt, és még anya vigyázott rá addig én is tudtam fürödni egy kicsit a fiukkal.

Anyával megkérdeztük Kristófot, hogy másnap mit csináljunk.

- Kristóf holnap mit csináljunk?

- Kiránduljunk.

- És hová kiránduljunk?

- Hát a strandra.

Hát másnap is egész nap fürüdtünk.

Zitus így utazott Keszthelyig.

Kristófot próbáltam lekötni, hogy ne unatkozzon, olvastunk, horgásztunk, kártyáztunk és énelkeltünk egész úton.

Merre is menjünk?
Zita italt rendel
Pancsi manó I
Zita a strandon
pancsi manó II
pancsi manó IIIHol vagyok?

Kikivel a legjobb a fürdés
Élni tudni kell
Töki

Zitus keresztelője.

Szeptember 6-án tartottuk Zitus keresztelőjét Monoron a református templomban ahol, annak idején a mi esküvőnk és Kristóf keresztelője is volt. Szerencsére Zitus aznap sokáig alszik, majdnem 8 óra volt mikor felébredt. Aminek nagyon örültünk, ugyanis ha korán ébred (általában ½ 7-kor kell) akkor elég kis nyűgi szokott lenni, amíg vissza nem alszik. Most szépen aludt még én megkávéztam, és elpakoltam a cuccunkat. A templomba persze az utolsó pillanatban értünk oda, nem is mi lettünk volna, ha idejében érkezünk, sőt anyukámék el is késztek egy kicsit. De a szertartás nagyon szép volt bár szerintem nagyon gyors volt, mi mindig kifogjuk, hogy az nap keresztelik a legtöbb gyereket, most is rajtunk kívül még 4 gyereknek volt a keresztelője. Zitus egész jól bírta csak a végén volt egy kicsit nyűgős, de szerintem, azért mert melege volt, nagyon beöltőztettem. Kristóf és a lányok persze kb. az első percben megunták a ceremóniát, és kimentek inkább játszani.A keresztelő után kimentünk anyukáméhoz a hegyre és ott tartottuk meg a keresztelői ebédet.A három kis haramia (Angi, Viki és Kristóf) tündéri édesek voltak, már eljátszanak együtt.A legédesebb az volt mikor megérkeztünk Angi és Kiki egymás nyakába borultak és jó sokáig egymást átölelve álltak, ilyenkor persze senkinél nem volt elől a fényképező.Estére kellőképp lefáradtunk, hazafelé ahogy elindultunk elaludt a két gyerek.

A kis ünnepelt

Esti puszi a tesónak.

Keresztmamával

Úgy szerettem volna végre egy családi képet, amin mind a négyen rajta vagyunk, de Kristófot nem lehetett rávenni, hogy oda álljon mellénk.

A nagy mű.

Múlthét pénteken Kristóf elkészítetett első alkotását az óvodában. A kiscsoportosok közül Ö volt az egyetlen, aki megcsinálta a nagyokkal. Nagyon büszke voltam rá mikor megláttam a kis katicabogarat, amit készített. El is raktam emlékbe. 

Ma jött el a napja.

Ma jött el annak a napja, hogy Apa lejjebb rakja Zitus ágyát, ugyanis reggel mikor benéztem a hozzá, ott ücsörgött a kiságyba kapaszkodva és mosolygott kifelé. Félek, hogy innen már csak egy mozdulat, hogy felhúzza magát állásba, és mivel őt még a feje nagyon húzza nehogy kiesen az ágyából.

Harmadik nap az óvodában.

Ma volt az eddigi legjobb napunk az oviban. Ma még korábban értünk oda, mint az elmúlt két napban, és kiderült, hogy a reggeli előtt van egy kis torna, ami nekünk külön öröm, mert Kiki alig várja, hogy végre legyen tornaóra. Mivel a beosztás szerint minden kedd és csütörtök reggel az Ő csoportjuk van beosztva a tornaterembe, így azt hittem, hogy az már mára is érvényes és lelkes anyuka módjára vittem torna felszerelést a gyereknek. De mint kiderült, ez csak októbertől lesz. De Timi néni épp a nagyokkal tornázott, Kikinek is nagyon tetszett, de nem mert beszállni hozzájuk. De aztán jött egy olyan feladat, hogy a gyerekek voltak a baglyok és körbe-körbe kellett szállni az asztalok körül és huhugni, és mikor Timi néni lekapcsolja a villanyt „beszállni” a fészekbe, na, ennek már Kiki nem tudott ellenállni, huhogni és szaladgálni is lehetett ez számára maga volt a csoda. Először csak megfigyelt, hogy miről szól a játék, majd mikor megértette lelkesen csatlakozott a nagyokhoz. Ő volt a kicsik közül az egyetlen, aki bemert állni a többiekhez, a kicsik csak a szőnyegről vagy anyukájuk mellől nézték a nagyokat.
Majd megreggelizek és volt egy kis bent foglalkozás, amit nagyon élvezet. Ezért én szóltam Timi néninek, hogy egy kicsit lelépnék (kellet egy két dolog Zitusnak még a keresztelőre), semmi gond nem volt elköszöntem tőle és elmagyaráztam neki, hogy ebéd után jövők érte. Mikor vissza értem szépen evett a többiekkel, és mikor jöttek ki fogat mosni először észre se vett, majd persze rohant oda hozzám. Timi néni elmesélte, hogy nagyon ügyes volt, semmi gond nem volt vele.
Az ott alvást majd akkor próbáljuk meg, ha visszajöttünk a nyaralásból, és ha sikerül pókemberes pizsamát kapnunk. Bírom, azt sem tudja mi az a pókember, de Ő olyat szeretne.
De szerintem nem lesz semmi gond az ott alvással sem

Kristóf óvodába ment.

Kedd reggel mi is elkezdtük az Óvodai beszoktatást, az első reggel kicsit felemásra sikeredet, mivel a múlthéten úgy beszéltük meg, hogy nincs beszoktatás, egyszerűen beviszem Kikit az oviba és ott marad. Kedd reggel az egész család (Anya, Apa, Zitus, Kiki) elsétáltak az óvodába, mondván úgyis mindjárt jövünk haza. Ezzel szemben hiába volt megbeszélve Kristóffal, hogy mi vár ott rá, meg volt szeppenve. Be kellett mennem vele a terembe az elején csak velem játszott, a többi gyereket csak messziről szemlélte. A nagyobbaknak volt egy kis foglalkozás (mondókáztak) Kristóf is beült közéjük és hallgatta a mondókákat. Majd ezután kőzés wc-re menés volt, és irány az udvar. Az elején itt is kicsit bátortalan volt, majd Marika néni hívta, mászókázni és csúszdázni innentől már kicsit bátrabb volt. Mivel sajnos nem talált partnert a focizáshoz, így újra Marika néni segítet neki és nagyon aranyos volt, mert Ő állt le vele focizni. Majd délben sorakoztak és bevonultak a teremben, itt volt egy kis hiszti, mivel mi még nem fízetünk ebédet erre a hétre, így haza kellett jönnünk, persze Ő ott akart ebédelni.

Másnap egy kicsit korábban értünk oda mikor még a többiek reggeliztek, így mi is kaphattunk egy pohár kakaót, mivel most Apa nem jött velünk, nem tudtam bemenni vele a terembe, hanem az ajtóban ültem egy kis padon és onnan figyeltem Őt. De ez nem bizonyult jó ötletnek, mert Ő meg ott ült a küszöbön és velem akart játszani. Ezért átültem olyan helyre ahol nem lát, most sem akadt játszó társa, így most Éva nénit kérte meg, hogy játszón vele, kártyáztak egy nagyot. De azért néha kiszaladt tankolni egy ölelésre vagy egy szeretlek-imádlakra. Majd ugyanaz a forgatókönyv, mint tegnap, wc, kint ruha és irány az udvar. Aznap már sokkal bátrabb volt, mos kihozták a rollereket és a motorokat, és talált magának egy játszótársat Patrik személyében. Én is nyugodtan tudtam beszélgetni a többi anyukával persze a fél szemem azért rajta volt. Sikerült összeakasztani a bajszát a másik csoportból egy nagy csoportossal, és nekem kellet rászólnom a nagyfiúra, hogy hagyja Kikit is játszani. Aznap megint hiszti volt, hogy nem ebédelhet ott, de mivel olyan volt az ebéd, ami nincs kiadagolva, megengedték neki, hogy Ő is ebédeljen, evett is szépen levet is meg krumplit, de a húst ott hagyta. Persze ezután ott is akart aludni, amit végkép nem lehetett, mivel siettünk Monorra, mert a pappal volt randevúnk a keresztelőt megbeszélni.

Az óvoda kapuban.

A nagycsoportosok között.A kicsik között az Óriás.
A mellette álló kisfiú egy idős vele. nem semmi a különbség.Közös mászókázás a nagyobbakkal.
És az imádott csúszda
Az első kakaónk az óvodában.
A szekrényünk.(mindent meg kell örökíteni :)
Patrikkal