Kórság

Szombat reggel úgy ébredtem, hogy iszonyúan fáj a torkom, de nem nagyon törődtem vele, hiszen hónapok óta szenvedek vele. össze kéne szednem a bátorságom, és elmenni a gégészetre, csak félek, nehogy mandula kivétel legyen belőle. Nem tulajdoníttattam túl nagy jelentőséget neki, el is mentünk a nagy sportágválasztóra (erről majd írok), de délutánra már elég rosszul éreztem magam, meg is kértem Apát szaladjon el a gyógyszertárba valami gyógyszerét. Apa szemében láttam az aggodalmat, hisz tudja róla, hogy én csak akkor veszek be gyógyszert, ha már tényleg baj van. Hozott is oscillococcinumot, nekem ez vált be eddig a legjobban, Kiki is kapott egyet megelőzés véget. Az éjszakám iszonyú volt, kb. 2 óránként keltem, vagy iszonyúan izzadtam és szomjas voltam+ nem kaptam levegőt vagy Zitácska ébredt. Hajnalban már nagyon féltem, nehogy a hírhedt H1N1 vírus kaptam-e meg, és ha én beteg vagyok mi lesz a gyerekekkel, meg nehogy megfertőzzem őket. Már kora hajnalban bekapcsoltam a gépet, hogy megnézem a tüneteket, de szerencsére nem a leirt tüneteket produkáltam (se magas láz, se hányinger, se végtag fájdalom). Pedig én aggódó anyaként már láttam lelki szemeim előtt a beteg gyerekeimet, főleg ébredéskor mindkettő köhögött egyet, na, riasztottam apát, nézze, meg milyen ügyeletet lehet kihívni vasárnap reggel. De azon az egy kis köhögésen kívül nem volt semmi bajuk a csemetéknek csak nagyon para anya vagyok. Apa igazi hős ként gondoskodott a beteg feléségéről és két pincike gyermekéről. Elrohand bevásárolni, hogy tudjon levest főzni, meg valami laktató másodikat. Kiki olyan 10 óra kőrül már nagyon unta bezártságot, így átvitte apa Ildi mamához, ott legalább a kertben tudnak focizni, és még is csak levegőn van. Estére már sokkal jobban voltam, már csak az orrom folyt iszonyuan. Apát sajnáltam, nagyon mert egész délelőtt főzött nekem, de én semmi ízt nem éreztem, olyan volt mintha forró vizet ettem volna. Hétfő reggelre már csak a hangom volt szörnyű, de nem mertem elmenni a védőnőhöz, mert ekkora volt időpontunk Zita féléves státusz vizsgálatára. Délután elmentünk Kiki ért, hogy haza hozzuk mamától, de pofára estünk, mert közölte, hogy ő még maradni akar, remélem, ma már haza talál a kisfiam.