Karácsony augusztusban.

Tegnap délután pont kint voltunk az utcán mikor Zoli hazaért. Nézem a hátsó ülésen van valami nagy dolog, kérdezem apát, hogy mit hozott, erre elkezdett röhögni és kinyítota a kocsi csomagtartóját, ami telis tele volt játékkal.
A fönőkéjék a hétvégén lombtalanítottak, mert a kislányuk holnap elsős lesz, és kell az iskolás cuccoknak a hely, meg már kinőtte a babás játékokat.
Zita így kapott egy komplett játék konyhát teljesen felszerelve rengetek kiegészítővel, Maki még egy óriás repülőt(amin egész délután mert a harc mert Zitusnak is az kellett), plusz egy hatalmas garázst, bemondóval vagy mivel. és egy autós szőnyeget, jelző lámpákkal, autókkal, emberekkel. Volt nagy örömködés a rengeteg játék láttán, tiszta karácsonyi feeling volt. Maki már az utcán neki állt össze szerelni a játékokat. Zitus is miután felébredt 5 percig állt a konyha előtt és csak nevetett, úgy örült neki. Az üröm az örömben az, hogy már én is rég elterveztem, hogy Zita játék konyhát kap karácsonyra a jézuskától. Így újra törhetem a fejem, egy jó kis meglepetésen:))

És végre én is rá tudtam venni és is Makit, hogy szanáljunk egy kicsit mi is a játékok között, hogy legyen helye az újaknak. Így egy nagy zsák játék került la a pincibe amit majd karácsonxkor elviszünk a templomba, vagy a bölcsibe.

Kilátó.

Vasárnap Zoli és Kristóf feltekertek megnézni a monori kilátót míg én itthon maradtam ebédet főzni, Zitus pedig aludt addig.. Évekkel ezelőtt voltunk fent utoljára mikor elkészült.
Zoli elmondása alapján látszik, hogy nem rég újították fel az egészet, szépen rendbe rakták, csináltak sütőgető helyeket, de jó magyar szokás szerint, az egész úszott a szemétbe. Minden hol eldobált üvegek, szemét. ha még valaki volt olyan rendes és a kihelyezett kukákba dobta a szemetét, az sem sokat segít, mert a szemeteseket nem ürítik, és már kifolyt belőle a sok hulladék. Komolyan egyszer valaki elmagyarázhatná nekem, nálunk mert ilyen a helyzet, hogy nem tudunk semmire sem vigyázni és mindent ellep a szemét és a graffiti.
Végre csinálnak valami látni valót Monoron, ahová szép őszi délutánonként kilehetne sétálni a gyerekkel, leveleket gyűjteni. focizni, gyönyörködni a kilátásban.de használhatatlan, mert az ember csak ideges lesz azon amit lát.
Aznap Maki letekert majd 12 km és meg se kottyant neki, kétszer tekertek ki a mamáékhoz, plusz a kilátóba, és még délután velem is elkellet mennie kerekezni.

Este ezeket írta elénk az aszfaltra. hihetetlen számomra, hogy milyen gyorsan tanul. Persze én mondtam neki, hogy csinálja, de azt hogy apa és Kiki már magától is letudja írni. Csak remélni tudom, hogy ez a jó szokása az iskolában is megmarad.

Szőlő és a szilva.

A teraszunkat a nyáron teljesen befutotta szőlő. Mindösszesen egy töke van elültetve, de az az egy teljesen befutotta a teraszt. Nagyon szeretjük mert így kellemes árnyékos, és nagyon jól néz ki. Igaz már régen vágtam vissza egy kicsit, ezért most már mindenhova felfutott.
De ami legfontosabb, hogy rengeteg szőlő van rajta, gyönyörű fürtök lógnak róla.
Apukám meg irigykedik, mert nekünk ezen az egy tőkén több szőlő lett, mint neki az X négyzetméteren, pedig Ő gondozza, metszi, permetezi,hegyeli, kötözi, horolja stb, de sajnos ez az ideje időjárás teljesen tönkre tette a termést.
Bezzeg nálunk a bió szőlőnk csak úgy ontja a termést, Zitus legnagyobb örömére. Amit még elért a székre felállva azt már mind le ette, volt, hogy mát zölden csipegette. De most, hogy jól beérett egyszerűen egész nap csak szőlőt eszik, komolyan mondom, hogy hihetetlen mennyiséget képes belőle megenni. Állandóan ott áll alatta és mutatja, hogy szedjek neki szőlőt. Remélem a szőlőt nem lehet túl adagolni :)
A másik a szilva, azzal nem volt olyan szerencsénk mint a szőlővel. Az egész fát a nyáron ellepték a bogarak, így az összes termése oda veszett. De a szomszédba termett az idén rendesen. Egész nyáron, mikor már a nap nem tűzött kint bicikliztünk az utcán, nem értem miért de a gyerekek nagyon szeretnek kint játszani. Kristóf biciklizik Zitus pedig felfedezi a világot. Nem rég észre vették, hogy az egyik szomszéd előtt megérett a szilva, na egyből rá kaptak. Minden délután ott csemegézünk a szilva fák alatt, szegény szomszéd termését mi esszük fel. A szilva inkább Makinak jött be, ebből Ő eszi a többet, na azért Zitát se kell félteni.
Amit én vesszek nekik gyümölcsöt a piacon, azért úgy kell könyörögnöm, hogy egyék meg, hiába a szomszéd szilvája mindig zöldebb :))))

Hugancs

Olyan gyorsan telik az idő, hogy bizony Zitus a héten már 17 hónapos lett. Hogy mi mindent tud már. hát szinte mindent önállóan eszik, már nem engedi, hogy segítsek neki, amiből aztán szokott bonyodalom lenni. Szinte már mindent kap enni, sőt ki is követeli magának, Ő egy kis has pók, imás enni. Most a mióta a teraszon megérett a szőlő (igazi bio szőlő) egész nap azt eszi, hihetetlen mennyiséget be tud nyomni belőle. Szerencsére Ő nem olyan válogatós, mint a bátya, mindent megeszik és olyan jó ízűen tud enni, hogy öröm nézni.

Egyre önállóbb és akaratosabb már, mindent megért, amit mondunk neki, és végre is hajtja őket. érdekes, hogy ha megkérem, hogy mutassa, meg a testrészeit akkor nem mutatja csak a fejecskéjét és a fülét, de ha megkérem, hogy mossa, meg az arcát akkor azt csinálja, ha kérem, emelje a lábát, azt is jól csinálja, de Ő valahogy nem szereti produkálni magát. Szeret magában elmojolni, mindig talál valamit, amivel elfoglalhatja magát, nagyon el van magában. A kirakok, még nem nagyon érdeklik csak akkor, ha Kristóf is játszik vele. Imádja a babákat, általában mindig cipel magával egyet. Próbálkozik a rajzolással, mikor az utcán aszfalt krétázunk Ő is jön és próbálkozik, vonalakat már profin tud húzni.

És igazi kis NŐ, imás öltözködni, mindet a fejére húzz, imád a cipőnkbe bele bújni, most is még ezeket a sorokat írom, itt mászkál a folyóson Kristóf sport cipőjében, próbálkozik önállóan az öltözködéssel próbálja le és fel venni a nadrágját több kevesebb sikerrel, lefele jobban megy neki, mint felfelé.

A lépcsőn már önállóan közlekedik kapaszkodás nélkül is fel tud sétálni, és még mindig minden hova felmászik, legújabb hobbija a szomszéd kerítésekre való felmászás, amitől én szívbajt kapok.

Nem rég kapott egy fa gyöngyfüzőt ami nagyon tetszik neki, próbálkozik a felfűzéssel 3-4 már sikerül is neki, utána megunja és azt jobb játéknak találja, ha a dobozba visszarakja őket.

A szókincse még mindig nagyon gyér, de a NEM és az apa már profin megy, már mondja, hogy Kristóf, Anya, kacsa tak= a takarója, baba, elmo, cica, kutya, mama, papa, gyere, adol=kérek.

Az alvása kiegyensúlyozott, napközben mostanában már csak egyszer alszik, és este általában hamar kidől, persze ha valami programunk van és szeretnénk, hogy korán elaludjon akkor még 10 órakor is fent kukorékol. Jó lenne, ha át állna, hogy 1 óra körül menne aludni, mikor haza hoztuk Makit az oviból, hogy ne akkor aludjon, mikor indulnunk kell, de ez még nem nagyon jön össze, mert dél körül már elalszik.

Tegnap este olyan édes volt, este a fürdés után miután felöltözettem, berakta a babáját és a takaróját a kiságyba és a pelenkázóról bemászott a kiságyba, betakarózott és lefeküdt aludni. Apával meglepődtünk, kíváncsiak voltunk, hogy tényleg elalszik-e, adtunk neki egy jó éjt-puszit kijöttünk a szobából. és vártuk, hogy üvöltsön, hogy ki akar jönni. De nem így lett, szépen elaludt, és reggel ½ 8-ig szépen aludt. Olyan büszkék vagyunk rá.

A héten voltunk a bölcsibe is beiratkozni, és eldőlt, hogy Zitus jövő április 1-én kezdi a bölcsit. Annak idején Kristóf pont ilyen idős volt, mint most Zita mikor kezdet a bölcsit, de Zitus meg olyan kisbaba még, hogy Őt még most nem tudnám bölcsibe adni.

Nőtincs, seholsziget.

20-án ellátogattunk a seholszigetre egy kicsit kirándulni.
Sógornőméktől jött az ötlet, hogy nézzük meg mi is ez. Jó egy órás volt az út odáig és a gyerekek végig nyüglődték az utat, valahogy nem bírtak magukkal, pedig általában nem szokott gond lenni ha hosszabb útra megyünk autóval, már alig vártam hogy oda érjünk. Zitusnak az utolsó 10percben sikerült elaludnia, mikor leparkoltunk próbáltam úgy átrakni a babakocsiba, hogy ne ébredjen fel, de nem sikerült.
Miután megtaláltuk a család másik felét remekül éreztük magunkat, a két nagyobb gyerek remekül elvolt a játszótéren szinte végig ott voltak. A felnőttek pedig nyugodtan tudtak beszélgetni egy kicsit kikapcsolódni, kivéve engem mert én végig Zitus után rohangáltam, szinte egész nap jött ment a kis drágám szinte meg se állt, minden érdekelte, mindent megnézett.
A seholsziget amúgy nem volt nagy szám, nem volt sok látni való, de nagyon szuper játszótere volt, ahol egész nap eljátszottak a gyerekek.
Mi felnőttek olyan remekül éreztük magunkat, hogy megbeszéltük, hogy másnap nálunk folytatjuk, végre sikerült rá vennünk a sógoromékat, hogy jöjjenek le hozzánk és aludjanak is itt.
A hétvége remekül telt, a gyerekek jól eljátszottak együtt, és végre én is letudtam ülni beszélgetni, mert itthon nem kellett annyira figyelnem a gyerekekre, hogy merre vannak.
Szerintem remekül sikerült pár napunk volt, és nagyon remélem, hogy még lesz folytatása.
Képek nem nagyon készültek mert Nőtincsen Zolinál volt a fényképező, Ő meg valamiért a gyerekeket sosem fényképezi, de rengetek kép készült pókról, növényekről, kupákról. lámpákról stb.... de a gyerekekről szinte egy jó kép se készült.
A fent említett pók akiről vagy 20 kép készült

Monori játszótér.

Múlthéten egyik nap úgy döntöttünk megnézzük magunknak Monor egyetlen játszóterét, ami a város másik felében van. Mióta meg van nekem is a biciklim szinte mindenhova kerekezünk mert a gyerekek imádják, így természetes volt, hogy ide is így megyünk. Csak a távolság miatt, meg, hogy a városon át kell kerekezni kicsit izgultam. Maki eddig csak az utcában biciklizett ahol kevés autó jár, meg ami erre jön az is nagyon figyel a gyerekekre, meg mikor e hegyre megyünk a Mamáékhoz arra se sok autó jár. Most azért meg a legforglamasabb utakon kellett végig mennünk. De aggodalmam felesleges volt, mert Maki végig fegyelmezetten jött, oda figyelt mindenre nagyon ügyes volt.
A játszótér elég jó volt, nagy területen van lehet rohangálni, és viszonylag elég sok játék van.
Zitának nagyon bejött a csúzdázás az Apja megtanította neki, hogy másszon fel, és onnantól kezdve szinte egyedül csúszott, nekünk csak a csúzda végénél kellett állnunk és elkapni Őt.
Jó kis délutáni program volt, el is döntöttem magamba, hogy még nem kezdődik az ovi, kimegyünk a gyerekekkel egy párszor még Apa dolgozik.

Nyerni szeretnék.

Egyszer már én úgy nyernék valamit, ha már ennyit ülők a gép előtt.
Most erre a lehetőségre bukkantam.
Hátha lesz Zitusnak egy szép kis táskája..
Szorítsatok.
:)

Strand.

Tegnap ismét strandoltunk, ezúttal a szigetszentmiklósi Oázis wellness strandot választottunk. Zolival úgy gondoltuk, hogy idén felmérjük az összes közelünkben lévő strandot, hogy képbe legyünk mi a a választék. Na, az a strand abba a kategóriába esik ahova nagy valószínűséggel többet nem megyünk. A vize nagyon hideg volt, Maki szinte alig fürdőt, inkább a játszótéren játszott egy kislánnyal. Meg mondjuk kb. három napja szinte semmit nem evett, gondolom ez is nagyban közre játszott abban, hogy végig fázott, és fáradt volt. De miután rábeszéltük, hogy egyen meg egy szelet pizzát, már jobb kedve lett ( de az sem volt, könnyű, mert sírva fakadt, hogy sajt van a pizzán).
Miután Zitus elaludt (na, Ő aztán egy percet se fürdött, mikor lepakoltunk nagy slanggal rohant a vízhez, bele rakta a láb úját és közölte, hogy ebbe ő bele nem megy), Maki és én elmentünk az egyik kismedencéhez (szintén nagyon hideg) ott, egy kicsit feloldódott, kapott kölcsön ez egyik szülőtől, egy kis csónakot azzal ringatózott a vízen, ezt nagyon élvezte. Mikor megunta vissza mentünk Apához, és pancsoltak egy kicsit a vízben, és itt rákapott az ugrálásra is, Apával együtt ugráltak.
Zitus ébredése után egy fociztunk egy kicsit, majd megszárítkoztunk és elindultunk haza. Hát az eddigi tapasztalataink szerint a legjobb a gyömrői tó fürdő, olcsó is meg jó is.

Jászberényi állatkert

Tegnap ellátogattunk a jászberényi állatkertbe, hisz az idő is ennek kedvezett.
Oda felé a Húgi végig aludt, ami miatt egy kicsit aggódtam hiszen előtte lévő nap mind két gyermekem lázas volt. Más tünettűk nem volt, csak a hőemelkedés, délután azon gondolkodtam, hogy nem-e attól lázasodtak, be, hogy esetleg krétát ettek. Mert mostanában esténként a ház előtt szoktunk aszfalt krétázni, és volt, hogy a Zitus szájából halásztam ki a kréta darabokat.
De szerencsére ott nem volt semmi baja, élvezte az állatokat, bár én egy kicsit nagyobb lelkesedést vártam tőle, hisz itthon úgy oda van ha valamilyen állatott lát pl: ló, cica, kutya, liba stb,de ott nem igazán érdekelte őt, inkább az apróbb állatok tetszetek neki mint a tengeri malac , és a szurikáták. De élvezte, hogy rohangászhat, én meg rohanhatók Ő utána.
De nem úgy a bátyát, amint számítani lehetett Ő nagyon élvezte végig rohangált egyik állattól a másikig. Mivel ez elég kicsike állatkert így többször is végig sétáltunk és megtudtunk mindent alaposan nézni. Láttuk a medve etetést, Maki is dobált be gyümölcsöket neki, aztán jött a legjobban várt oroszlán etetés amit még én is nagyon élvezetem, mert eddig mindig csak feküdtek az oroszlánok az állatkertben mikor láttuk őket. De itt láttuk, hogy rohantak ki a ketrecükből mikor etetés volt, és hogy keresték a kaját, amit a gondozok eldugtak előlük.
Egész késő délutánig ott voltunk, nézelődtünk, sétálgattunk és persze játszótereztünk. Hazafelé persze mindkét gyermek beájult és csak itthon a kapu előtt ébredtek fel. Apának volt még egy bónusz meglepetése is mert estére igazi hamburgert csinált nekünk.
Legközelebb az abonyi állatkertet vesszük célba mert állítólag az is nagyon szép hely.

Kép dömping a négy gyermekes napokról.

A két szuperhős


Halálra röhögtem magam rajtuk, hogy ilyen szerelésben randalíroztak kint az utcám :)
Vacsi
Mint a moziban
Irka-firka


Zitus sapka mániája most sem maradhatott el, egyszerűen imád sapkában lenni
Hát engem is minden hülyeségre rá lehet venni
Nasa szakkör I.

Nasa szakkör II.


Bevallom én nagyon jól érezem magam ebben a két napban, sajnáltam, hogy a lányok csak eddig bírták. De sebaj ahogy nőnek annál tovább bírják a szülők nélkül. Kristóf és Angi szinte elválaszthatatlanok voltak.

Kacsacsőr avagy a nagy esés.

Tegnap délután meg volt Maki első nagy esése a biciklivel. Sikerült kint anyáéknál megcsókolni a a földet , az egyik kanyart túl gyorsan vette be, és egy óriásit borult. Voltám nagy sírás-rívás nagyon megijedt a kicsikém (meg én is), teljesen feldagadt a szája, lehorzsolta a felső ínyét plusz még az orra is vérzett. Kb. 10pecig nagyon sírt a fájdalomtól és az ijedségtől, aztán szép lassan megnyugodott, majd azért kezdett el sírni, hogy nem mehet vissza a fiúkhoz játszani. Persze vissza engedtem, hogy ne gondoljon a sebére . Mire indultunk már semmi baja nem volt, és még haza is kerekezett.




Reggelre azért már egy fokkal jobban nézett ki.