Kilátó.

Vasárnap Zoli és Kristóf feltekertek megnézni a monori kilátót míg én itthon maradtam ebédet főzni, Zitus pedig aludt addig.. Évekkel ezelőtt voltunk fent utoljára mikor elkészült.
Zoli elmondása alapján látszik, hogy nem rég újították fel az egészet, szépen rendbe rakták, csináltak sütőgető helyeket, de jó magyar szokás szerint, az egész úszott a szemétbe. Minden hol eldobált üvegek, szemét. ha még valaki volt olyan rendes és a kihelyezett kukákba dobta a szemetét, az sem sokat segít, mert a szemeteseket nem ürítik, és már kifolyt belőle a sok hulladék. Komolyan egyszer valaki elmagyarázhatná nekem, nálunk mert ilyen a helyzet, hogy nem tudunk semmire sem vigyázni és mindent ellep a szemét és a graffiti.
Végre csinálnak valami látni valót Monoron, ahová szép őszi délutánonként kilehetne sétálni a gyerekkel, leveleket gyűjteni. focizni, gyönyörködni a kilátásban.de használhatatlan, mert az ember csak ideges lesz azon amit lát.
Aznap Maki letekert majd 12 km és meg se kottyant neki, kétszer tekertek ki a mamáékhoz, plusz a kilátóba, és még délután velem is elkellet mennie kerekezni.

Este ezeket írta elénk az aszfaltra. hihetetlen számomra, hogy milyen gyorsan tanul. Persze én mondtam neki, hogy csinálja, de azt hogy apa és Kiki már magától is letudja írni. Csak remélni tudom, hogy ez a jó szokása az iskolában is megmarad.