Nőtincs, seholsziget.

20-án ellátogattunk a seholszigetre egy kicsit kirándulni.
Sógornőméktől jött az ötlet, hogy nézzük meg mi is ez. Jó egy órás volt az út odáig és a gyerekek végig nyüglődték az utat, valahogy nem bírtak magukkal, pedig általában nem szokott gond lenni ha hosszabb útra megyünk autóval, már alig vártam hogy oda érjünk. Zitusnak az utolsó 10percben sikerült elaludnia, mikor leparkoltunk próbáltam úgy átrakni a babakocsiba, hogy ne ébredjen fel, de nem sikerült.
Miután megtaláltuk a család másik felét remekül éreztük magunkat, a két nagyobb gyerek remekül elvolt a játszótéren szinte végig ott voltak. A felnőttek pedig nyugodtan tudtak beszélgetni egy kicsit kikapcsolódni, kivéve engem mert én végig Zitus után rohangáltam, szinte egész nap jött ment a kis drágám szinte meg se állt, minden érdekelte, mindent megnézett.
A seholsziget amúgy nem volt nagy szám, nem volt sok látni való, de nagyon szuper játszótere volt, ahol egész nap eljátszottak a gyerekek.
Mi felnőttek olyan remekül éreztük magunkat, hogy megbeszéltük, hogy másnap nálunk folytatjuk, végre sikerült rá vennünk a sógoromékat, hogy jöjjenek le hozzánk és aludjanak is itt.
A hétvége remekül telt, a gyerekek jól eljátszottak együtt, és végre én is letudtam ülni beszélgetni, mert itthon nem kellett annyira figyelnem a gyerekekre, hogy merre vannak.
Szerintem remekül sikerült pár napunk volt, és nagyon remélem, hogy még lesz folytatása.
Képek nem nagyon készültek mert Nőtincsen Zolinál volt a fényképező, Ő meg valamiért a gyerekeket sosem fényképezi, de rengetek kép készült pókról, növényekről, kupákról. lámpákról stb.... de a gyerekekről szinte egy jó kép se készült.
A fent említett pók akiről vagy 20 kép készült