Nimfa papagáj.

Tegnap este számomra hihetetlen dolog történt velem.
Este olyan 7 óra felé skype-on beszélgettünk a sógorommal, és nyitva volt az udvarra néző ablakunk. Egyszer csak furcsa csipogó hangot halottunk, Kristóf is kérdezi, hogy mi ez a hang.
Kimegyek az udvarra megnézni, hát ahogy kilépek a fal takarásából és felnézek egy nimfa papagáj ül az ereszünkön.
És abban a pillanatban ahogy meglátott rászállt a fejemre ( jól meg is ijedtem) kiabáltam a Zolinak , hogy gyorsan jöjjön ki.
Közben a papagáj sétálgatott a hátamon, és a vállamon, én meg tyúklépésben kezdtem felmenni a teraszra, mire Zoli kiért én már az utolsó lépcsőfoknál jártam.
Ő meg röhögött rajtam nem hitte el amit lát.
Kinyitotta az előszoba ajtót, és besétáltam a vállamon ülő papagájjal, de bevallom marhára fostam, kértem is a Zolit, hogy szedje le rólam. Át csalogatta az Ő vállára, persze neki nagyon tetszett a papagáj. Kéritettünk neki magokat, és egyből a tenyerünkből evett, a gyerekeknek nagyon tetszett.
Majd egy órán át volt a Zoli vállán a papagáj, mire sikerült becsalogatunk egy ketrecbe, még szerencse, hogy volt a pincébe egy ezer éves madárketrecünk abba raktuk bele.
Az látszik a madáron, hogy nagyon emberhez van szokva, valaki biztos nagyon szomorú utána.
Most nézzük a kiragasztásokat, a hirdetéseket a megszökött papagájokról hátha megtaláljuk a gazdáját.Remélem a környékről szökött el.
Este mondja a Zoli, hogy reggel nyugodtan engedjem ki a papagájt a ketrecből hagy legyen szabadon, mert ehhez van hozzá szokva. na persze én azért nem vagyok olyan bátor, így szegényem most itt néz rám szomorú szemekkel.
Éjszaka gondolkoztam a dolgon, és még jó,, hogy nem Kristóf ment ki elsőnek az udvarra, biztos nagyon meg ijedt volna ha rá száll egy madár.
Meg vissza gondolva olyan mint ha kihívott volna minket a madár, mert hallotta az ablaknál az emberi hangokat.