Az Aranyérem.

Szombaton végre megtört a jég és a monori utánpótlás csapat (2005), megszerezte az első aranyérmét.

Olyan tornára nevezte be Pali bácsi a csapatot ahol minden korosztály külön játszik, így végre a velünk, egykorúakkal mérkőzhettünk meg.

A torna Gödöllőn volta 2005-ös korosztályban induló csapatok:

- - Gödöllő

- - Isaszeg

- - Mészöly Foci suli

- - -Monor

Mikor megérkeztünk már láttuk, hogy van keresni valónk ezen a tornán, hisz a többi csapat játékosa is olyan tejfölős szájú volt, mint Maki.

Mivel csak 5-en mentünk a csapatból, (a többiek délután játszottak a 2004-kel), csak egy csere játékosunk volt, így tényleg nagyon sokat fociztak a fiúk. Maki mostanában rájött, hogy neki jobban tetszik a kapusi poszt, ott nem kell cselezni, testközelbe kerülni a többiekkel, így végig Ő volt a kapus.

Bekall vallanom, hogy nem sok dolga volt, mert a másik három kisfiú a három csoda csatár, így a legtöbbet az ellenfél kapuja előtt volt a labda. De azért Maki is nagyon ügyes volt, nagyon jó ütembe mozdult ki a kapuból, és több felszabadító rúgása is volt. Ha jól emlékszem, míg Ő volt a kapuba csak egy gólt kapott, mikor egy óriási luftot rúgott a drágám.

Olyan jó volt, hogy végre a mi csapatunk volt a nyerő, már igazán rájuk fért a siker.

Igaz egy kicsit a szülők fanatizmusa is kellett, hogy mi legyünk az elsők, mert Isaszeg csapatában játszott egy kisfiú, aki nem ebbe a korosztályba tartozott, és sokkal jobb volt a többi gyereknél, simán lefutotta a kicsiket, és látszott rajta, hogy régóta focizik. Míg Ő is a csapat tagja volt, minden csapatott elég rendesen elvertek, de miután tőlünk több szülő is szóvá tette, hogy nem igazán fer a játék, hiszen itt csak 2005-ben vagy annál később születetteket lehetett nevezni.

Így szegény kisfiút a második körben csak csere játékos lehetett, vagy kapus, de legalább így sokkal kiegyenlítettebb lett a játék, és a második körben már sikerült megvernünk őket.

Az eredményhirdetésnél volt nagy izgalom, hisz nem tudtuk, hogy elsők, vagy másodikak leszünk, hiszem Isaszegnek és Monornak is csak egy veresége volt.

De most kivételesen a szerencse nekünk kedvezett, mert gólarányban mi voltunk a jobbak, nekik 13 gólt sikerült rúgjuk a tornán, míg nekünk 15-öt.

A monori szülők tiszta euforiás állapotban voltak, amit a többi szülő nem nagyon értett, hisz nem tudták, hogy mi már mennyiszer kikaptunk a Bozsik program keretében, mert mindig jóval nagyobb gyerekek ellen kellett játszanunk.

És mennyire vágytunk arra, hogy egyszer a mi gyerekeinknek is siker élménye legyen.

Nagyon tetszett a szervezés, mert mind a négy csapat játékosai aranyéremmel a nyakukban térhettek haza, ez érmek osztásában nem tettek különbséget a gyerekek között, csak az oklevélre, és a kupára volt ráírva a helyezés.

Ilyen jó szombat délutánunk már rég volt, igaz a hangunk délutánra teljesen elment, mert rekedtre szurkoltuk magunkat

Az első hó.

Ma reggel mikor kinéztem a udvarra tiszta fehér volt minden, hó lepte az egész udvart.
Sajnos várhatott volna az a havazás még egy pár órát, mert most indulunk Gödöllőre foci meccsre, és nagyon félek az út minőségétől.

Kórság.

Körülbelül 2-3 hete a családban mindenki elkapta a hasmenéses vírust, de szerencsére csak pár napig tartott. De sajnos Zituskának azóta minden nap megy a hasa, már minden lehetőséget végig játszottuk, hogy mi okozhatja nála, mivel rengeteget eszik először erre gondoltunk, utána a Béres cseppre gyanakodtunk, de hiába minden erőlködésünk a hasmars csak nem múlott el.

Tegnap már elmentünk a doktor nénihez is, mert nagyon attól féltem nehogy valami étel allergia legyen. Meg is vizsgálta Zitust amennyire tudta, mert a kisasszony úgy üvöltött, mint akit nyúznak.

Megnézett mindent, de nem talált semmi rendelleneset, felírt gyógyszert, és abban maradtunk, hogy a héten tejfehérje diétát tartunk Zitánál, hátha a vírus még nem ürült ki a szervezetéből és ezért nehezebben dolgozz fel a tejfehérjét. Jövő hét hétfőm kontroll és bízunk abban, hogy addigra megszűnik a hasmenés, ha nem további vizsgálatok jönnek.

Nagyon remélem, hogy nem lesz tej érzékeny Zitus, hanem csak egy vírust nyelt be.

Kire ütött ez a lány?

Nem rég akadt az a régi kép a kezünkbe, amiről kiderült, hogy ki re is ütött a mi kislányunk.
Hát nem tiszta apja?

Itt vagyok.

Eltűnésem oka, hogy a Mozilla egyszerűen nem engedett belépni a blogba. Most is véletlenül megpróbáltam belépni, és csodák csodájára végre beengedett.

A múlt héten kiderült, hogy mi nem lesz belőlem, hát ovo néni.

Történt ugyan is, hogy az ovo nénik megkértek, hogy pénteken, ha tudok, nem*e mennék be egy kicsit vigyázni a gyerekekre, mert a vezető ovo nő 50. születésnapját ünneplik, és szeretnék Őt meglepni, ezért minden csoportból megkértek 2 anyukát, hogy addig ők legyenek a gyerekekkel.

Kicsit meglepődtem, hogy pont rám gondoltak az óvó nénik, de azért örültem felkérésnek.

Pénteken be is mentem a megbeszélt időben, már a kapuban megrohamoztak a gyerekek, és bombáztak a kérdésekkel.

Majd szépen sorakozó volt, és bementünk a csoport szobába. Egy kis ideig meg ott volt velünk Hajni néni, majd szépen ki osont a teremből.

Hát nem mondom, szép kis feladat ennyi gyerekre vigyázni, és felügyelni rájuk, még szerencse, hogy ők már viszonylag nagyok és szépen elfoglalják magukat. De azért igénylik, nagyon a foglalkozzanak velük, a csoport két részre szakadt egyik fele velem volt, a másik fele pedig a másik anyukával, vele szinte egy szót sem tudtunk váltani. Először hoztak egy kis kosarat, ami le volt takarva, és húzni kellett egy formát és ki találni mi van a kezünkbe, először csak 3-4 gyerek ült le hozzánk majd szép lassan a csoport fele ott ült. miután azt megunták kirakózni, és pár kereső játékot kellett játszanom velük.

Én élveztem az egészet, csak az volt szörnyű mikor egyszerre nyolcan beszéltek hozzám, én nem is tudom, hogy bírják azt az ovo nénik. Viszonylag nyugodtan telt velük az idő, csak egyszer kellett pár gyereket fegyelmezni, mert verekedtek, mikor már kezdett szét esni a fegyelem, visszaérkezett Hajni néni és egy pillanat alatt rendet rakott.

Maki végig olyan büszke volt, hogy az Ő anyukája az ovo néni, persze végig az ölembe ült, és egy percre sem mozdult el mellőlem.

Képek a meccsről.

HELP.

Valaki írja meg nekem, hogy mozzilába betud-e lépni a bloggre-be, mert engem napok óta nem enged belépni. És nem tudom, hogy az én készülékemben van a hiba, vagy a szerveren.
Az expolert meg nem szeretem, mert teljesen hozzászoktam a mozzilához.
Köszi

Dánosi meccs.

Péntek reggel bementünk a városba Zitácskával, pénzt felvenni, és találkoztunk az egyik focis anyukával, aki szólt , hogy a hétvégén meccs lesz, idén valószínűleg az utólsó.

Mivel Maki a pesti papáéknál volt, megkértem, hogy szóljon Pali bácsinak, hogy ha kell Makinak is menni csörgessen meg, vagy dobjon egy e-mailt.

Este fele, csöngetnek, hát Pali bácsi áll a kapuban, eljött személyesen szólni Kristófnak, hogy holnap számít rá a meccsen. Na, itt jött a gubanc, hisz én azt hittem vasárnap lesz a meccs, szombaton Zoli dolgozik, így nincs aki fuvarozzon minket. Gyorasan felhívtam apát, hogy ráére holnap elvinni minket a meccsre, naná, hogy rá ért, nagyon boldog volt, hogy Ő is jöhet.

Reggel találkoztunk a többiekkel és irány Dánszentmiklós.

Végre én is látthatam az új mezeineket, amit az egyik anyuka intézet, talált szponzort aki tamogatta ezzel a mi csapatunkat, mert szegény monori önkormányzatnak mindenre van pénze, csak épp a U7-se monori csapatra nem jutt.

Nagyon szép időnk volt, végig sütött a nap, egy száll pulóverben voltam végig, a gyerekek meg rövidnadrág polóban játszottak végig. Természetesen most is minden meccset elvesztettünk, nagyon szétszórt volt a csapat, még akik máskor remekelnek a pályán azok is most nagyon szétszórtak voltak.Maki meg extra nyügös hangulatban volt, így végig nyávogott, meg hisztizett.
Mi többi szülővel halálra röhögtük magunak, volt, hogy a kapusunk a meccs alatt elment a kapu mögé gyíkot vadászni, volt, hogy az üres kapuba nem tudták a labdát berúgni, haláliak voltak.
Mikor véget ér a meccs, minig van egyis értékelés, és minden csapatból két embert kiemelnek aki az az napi teljesítményért jutalmat kap ( tábla csoki, ropi stb).
Most is felállnak a csapatok és elkezdik szólítgatni a gyerekeket, mikor a monori csapatból elhangzott a Barcza Kristóf név, nagyon meglepődte, és boldog voltam hogy az én kis Makikámat szólították. Ehhez persze hozzá tartozik, hogy szerintem Pali bácsi mindig úgy adja le a neveket, hogy egyszer mindenki sorra jusson. Tudom, hogy nem az én fiam volt a legjobb de én mégis végtelenül büszeke voltam rá.

Nagyágyban.

Zitus péntek este óta a az emeletes ágy aljában alszik, eddig egyik este sem volt gond, már a mese olvasás alatt elaludt, kivéve tegnap mikor még ébren volt mikor kijöttem a szobából.
Kicsit aggódtam, hogy utánam jön de nem szépen elaludt.
Pénteken mikor elsőnek aludt el ott, még nem tervezetem, hogy kiveszem a kiságyból, de Ő oda ment hallgatni a mesét és szépem el is aludt, egész éjjel figyeltem nem-e esik le, de semmi gond nem volt. Reggel 1/2 9-is aludt, és mikor felébredt, nem jött át hozzánk, hanem ott ült az ágyon és várta, hogy bemenjek érte, olyan édes volt.
Napközben azért még a kiságyában alszik.

10 év.

Ma vagyunk 10 éve együtt Zolival.

Leltár:
3650 csodálatos nap
2007 nap házasságban
2 fantasztikus gyermek
és plusz 20 kiló, ami még tíz éve nem volt rajtunk (hi-hi)
Csak remélni tudom, hogy a következő 10 év is ilyen fantasztikus lesz.