Eltűnésem oka, hogy a Mozilla egyszerűen nem engedett belépni a blogba. Most is véletlenül megpróbáltam belépni, és csodák csodájára végre beengedett.
A múlt héten kiderült, hogy mi nem lesz belőlem, hát ovo néni.
Történt ugyan is, hogy az ovo nénik megkértek, hogy pénteken, ha tudok, nem*e mennék be egy kicsit vigyázni a gyerekekre, mert a vezető ovo nő 50. születésnapját ünneplik, és szeretnék Őt meglepni, ezért minden csoportból megkértek 2 anyukát, hogy addig ők legyenek a gyerekekkel.
Kicsit meglepődtem, hogy pont rám gondoltak az óvó nénik, de azért örültem felkérésnek.
Pénteken be is mentem a megbeszélt időben, már a kapuban megrohamoztak a gyerekek, és bombáztak a kérdésekkel.
Majd szépen sorakozó volt, és bementünk a csoport szobába. Egy kis ideig meg ott volt velünk Hajni néni, majd szépen ki osont a teremből.
Hát nem mondom, szép kis feladat ennyi gyerekre vigyázni, és felügyelni rájuk, még szerencse, hogy ők már viszonylag nagyok és szépen elfoglalják magukat. De azért igénylik, nagyon a foglalkozzanak velük, a csoport két részre szakadt egyik fele velem volt, a másik fele pedig a másik anyukával, vele szinte egy szót sem tudtunk váltani. Először hoztak egy kis kosarat, ami le volt takarva, és húzni kellett egy formát és ki találni mi van a kezünkbe, először csak 3-4 gyerek ült le hozzánk majd szép lassan a csoport fele ott ült. miután azt megunták kirakózni, és pár kereső játékot kellett játszanom velük.
Én élveztem az egészet, csak az volt szörnyű mikor egyszerre nyolcan beszéltek hozzám, én nem is tudom, hogy bírják azt az ovo nénik. Viszonylag nyugodtan telt velük az idő, csak egyszer kellett pár gyereket fegyelmezni, mert verekedtek, mikor már kezdett szét esni a fegyelem, visszaérkezett Hajni néni és egy pillanat alatt rendet rakott.
Maki végig olyan büszke volt, hogy az Ő anyukája az ovo néni, persze végig az ölembe ült, és egy percre sem mozdult el mellőlem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése