2010. november 7., vasárnap

Dánosi meccs.

Péntek reggel bementünk a városba Zitácskával, pénzt felvenni, és találkoztunk az egyik focis anyukával, aki szólt , hogy a hétvégén meccs lesz, idén valószínűleg az utólsó.

Mivel Maki a pesti papáéknál volt, megkértem, hogy szóljon Pali bácsinak, hogy ha kell Makinak is menni csörgessen meg, vagy dobjon egy e-mailt.

Este fele, csöngetnek, hát Pali bácsi áll a kapuban, eljött személyesen szólni Kristófnak, hogy holnap számít rá a meccsen. Na, itt jött a gubanc, hisz én azt hittem vasárnap lesz a meccs, szombaton Zoli dolgozik, így nincs aki fuvarozzon minket. Gyorasan felhívtam apát, hogy ráére holnap elvinni minket a meccsre, naná, hogy rá ért, nagyon boldog volt, hogy Ő is jöhet.

Reggel találkoztunk a többiekkel és irány Dánszentmiklós.

Végre én is látthatam az új mezeineket, amit az egyik anyuka intézet, talált szponzort aki tamogatta ezzel a mi csapatunkat, mert szegény monori önkormányzatnak mindenre van pénze, csak épp a U7-se monori csapatra nem jutt.

Nagyon szép időnk volt, végig sütött a nap, egy száll pulóverben voltam végig, a gyerekek meg rövidnadrág polóban játszottak végig. Természetesen most is minden meccset elvesztettünk, nagyon szétszórt volt a csapat, még akik máskor remekelnek a pályán azok is most nagyon szétszórtak voltak.Maki meg extra nyügös hangulatban volt, így végig nyávogott, meg hisztizett.
Mi többi szülővel halálra röhögtük magunak, volt, hogy a kapusunk a meccs alatt elment a kapu mögé gyíkot vadászni, volt, hogy az üres kapuba nem tudták a labdát berúgni, haláliak voltak.
Mikor véget ér a meccs, minig van egyis értékelés, és minden csapatból két embert kiemelnek aki az az napi teljesítményért jutalmat kap ( tábla csoki, ropi stb).
Most is felállnak a csapatok és elkezdik szólítgatni a gyerekeket, mikor a monori csapatból elhangzott a Barcza Kristóf név, nagyon meglepődte, és boldog voltam hogy az én kis Makikámat szólították. Ehhez persze hozzá tartozik, hogy szerintem Pali bácsi mindig úgy adja le a neveket, hogy egyszer mindenki sorra jusson. Tudom, hogy nem az én fiam volt a legjobb de én mégis végtelenül büszeke voltam rá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése