Gyereksziget képes beszámoló.

Végre az utolsó napon sikerült kijutnunk a gyerekszigetre.
A gyerekek nagyszerűen érezték magukat, Zitus sajnos kevésbe mert Ő még sok mindent nem próbálhatott ki amit Kristóf igen, és ezért volt egy pár hiszti.

Idei első strandolásunk.

Tegnap végre eljutottunk strandolni, a gyerekek már régóta nyúztak minket a strand miatt.
De általában mikor Zoli szabadnapos rossz idő van, lásd most szabad hétvégés lesz és egyből 10 fokot fog csökkenni a hőmérséklet. De most már hétfőn bemondták, hogy szerdán kánikula lesz, így semmi sem tántoríthatott el minket a strandtól. sokat gondolkoztunk hová is menjünk, de aztán a jól bevált római mellett döntöttünk, és nem is bántuk meg mert nagyon jól éreztük magunkat.
Már a nyitásra oda értünk, és jó árnyékos helyet sikerült találnunk a gyerekmedence közelébe.
Nagyon féltem, hogy Zitus, hogy fogja bírni, mert tavaly akárhányszor mentünk fürödni, Ő egyszer sem jött a vízbe, kivéve a gyömrői tónál. És mostanában felvette azt a jó szokást, hogy ha bármi vizes rajta azt egyből leveszi, főleg igaz ez a fürdőruhára.Itthon is ha bele megy a medencébe két perc múlva jön ki, hogy vizes a ruhája. Még itthon sem engedem meztelen fürödni, nem hogy még a strandom, ezért nagyon izgultam, hogy fogja viselni a rengeteg vizet.
Elsőnek a fürdő bugyiját adtam rá (olyat ami megfogja a pisit), először próbálta levenni, de aztán megértette, és látta a többi gyereknél is, hogy itt fürdőruhába kell lenni, és utána már nem is volt gond.
Nagyon élvezte a vizet, egész nap a vízben voltak a gyerekek csak egyszer sikerült ki imádkozni őket, azzal, hogy megyünk fagyit enni.
Kristóf meg igazi vízi bolha volt, Ő élvezte a gyerekmedencét, ahol hamar össze barátkozott a vele egyidős gyerekekkel, így egész nap velük bandázott, vagy az apjával játszottak a családi medencében.
Olyan jól éreztük magunkat, hogy csak este 6 után indultunk haza, persze Zitus már az első piros lámpánál bealudt, de Kristóf egész hazáig fent volt.
Külön megjegyezném, hogy Zitus egyszer sem pisilt a vízbe, mindig szólt a pisilni kellett és mentünk a wc-re. Pedig vettem neki ezt a vízálló fürdőbugyit, és vittünk úszó pelust is, nehogy gond legyen, de már teljesen nagy lány, tudta mit kell csinálnia.

Megjött!!!!

Ma végre meghozta a postás a várva várt Kubus karórát.
Kristóf már nagyon be volt rá zsongva, minden nap leste a postást, hogy mikor hozza már. ma már azt is kitalálta, hogy írjak nekik egy e-mailt, hogy mikor fog megérkezni.
De erre már nem került sor, mert ma 11 órakor a postás bedobta a postaládánkba a Kubu vízálló karórát. Juhéj
Kristóf azóta le sem veszi, egy percenként mondja, hogy mennyi az idő.
Zita meg persze nyíg, hogy neki is kell egy óra.

Állatkertben.

Zolinak a hosszú hétvége tovább tartott mint másoknak mert neki csak csütörtökön kellett menni dolgozni ( igaz ezért szombat-vasárnap is mennie kell).
Vasárnap és hétfőn volt programunk, mert nálunk ünnepeltük a sógorom születésnapját, a négy gyerek remekül el volt, és mi felnőttek is jól éreztük magunkat.
Kedden fürödni szeretünk volna menni, mert Kristóf már nagyon vágyódik a strand után.
Úgy terveztük, hogy átmegyünk Gyömrőre a tóra, de én úgy gondoltam, hogy még nem lesz elég meleg a tó vize a gyerekeknek, és kicsit hűvösebb szél is fújt, így letettünk róla.
Na jó de akkor mi legyen a mai programunk, hosszas tanácskozás következett, felvetődött
a Margit-sziget, a libegőzés, de végül egyhangúan megszavaztuk az állatkertet. Zoli gyorsan bekeverte a lángos tésztát, hogy legyen mit vacsizni, addig én össze pakoltam a cuccot és a fehér autó már robogott is az állatkert felé.
Azért nem hiába vagyunk lassan 11 éve együtt Zolival, oda felé az autóban azon gondolkodtam, hogy bérelni kellene egy húzogatós kocsit, hogy a gyerekek ne fáradjanak el.
Ahogy kiszállunk az autóból Zoli megkérdezi, hogy béreljünk-e kis kocsit a gyereknek, már teljesen egyre jár az agyunk.
Persze amilyen mázlisták vagyunk ahogy beléptünk az állatkert kapuján egyből eleredt az eső. Ezért az első utunk a gorilla házhoz vezetett.
Szerencsénk volt mert egészen közelről sikerült láttunk a kis gorilla bébit. Zitus aki csak egészen kis korában volt utoljára az állatkertben először megijedt, hogy kifog jönni hozzánk a gorilla, de miután megmutattam neki az üveg falat, és megnyugtattam, hogy nem harap Ő is élvezni kezdte a dolgot, és közölte, hogy Ő az anya gorilla. Egész hosszú időt töltöttünk itt az eső miatt.
Majd miután újra kisütött a napocska szépen bebarangoltuk az állatkertet, és megnéztük az összes állatot.
Zitusnak a halak jöttek be a legjobban, Kristófot pedig már minden érdekelte, bár nem sokat időzött el egyiknél sem.
Délutánra megint beborult az ég és szitálni kezdett az eső, és az állatkert teljesen kiürült, a fókát és a pingvineket már úgy néztük meg, hogy csak mi voltunk. Kristófnak nagyon tetszett ahogy a fóka körbe-körbe úszik, szaladt Ő is vele, és próbálta lefényképezni.
Egy idő után rájöttünk, hogy a szitálás nem fog elállni, ezért a kijárat felé vettük az irányt.
Ekkor pedig már teljes erejéből rákezdett, és jól eláztunk mire a kocsihoz értünk, és Zitusnak is sikerült elaludni a karomban ezen a rövid távon.

Az állatkert kapujában

Zita beszólt.

Mikor Kristóf kicsi volt, volt egy teknősünk amit Bélának hívtunk.
És Kristóf azóta is a teknősöket Bélának hívja, tudja, hogy teknősbéka a neve, de benne Bélaként rögzült.
Az állatkertben sétálva egyszer csak felkiált.
-Nézd Anya, ott egy Béla.
Mire Zita közli:
- az nem Béla, hanem TEKNŐS.

Néha nem megy.

Általában arról szoktam írni, mikor a fiúk sikereket érnek el a fociba. De azért van mikor lealázzák őket a pályán. Így volt ez az utolsó két alkalommal is.
Gyereknapon Dunakeszin voltunk az Ovi kupán, de ahogy már többször írtam az Ő korosztályuknak nem nagyon rendeznek mérkőzéseket, itt is a 2004-es korosztályban indultak, hát szégyen nem szégyen lemosták őket a pályáról, volt hogy 10-1-re kikaptak, jó mondjuk ide a 6-ból 3 gól erős játékosunk nem tudott eljönni.
És végül is az utolsó helyen zártuk a tornát, de mi még is nagyon örülünk mert most Kristóf volt a csapat kapitány. Pali bácsi külön figyel rá, hogy mindig más legyen, és egyszer mindenki sorra jusson, és hát most Kristófon volt a sor, és a végén Ő vehette át az oklevelet.
Azért itt külön megjegyezném, hogy Kristóf itt elég jól játszott végig oda figyelt, és nagyon ügyesen védett, de hát a 7 évesek azok 7 évesek, szegényemnek nem sok esélye volt.

A csapatkapitányi karszalag
Itt látszik, hogy a középen szaladó kisfiú mennyivel nagyobb náluk, mint fizikailag, mint szellemileg, és a focihoz való hozzá állása is más
Kapusok gyöngye

A csapatkapitány átveszi az oklevelet
A meccs után ott maradtunk még gyerek napozni, Kristóf nagyon élvezte dodzsemeztek, volt ugrálóvár, arcfestés, kézmüveskedés.
Múlt héten pedig a BVSC pályán voltunk, ahol szintén hasonló eredménnyel zártuk a tornát.
De itt annyi különbséggel, hogy itt teljesen más szabályok voltak mint eddig nagyobb volt a pálya, és ami a legrosszabb volt, hogy kézilabda kapura játszottak, én nem is tudom, hogy gondolják, ekkora gyerekeket ilyen nagy kapuba állítani, esélyük se volt a magas labdákat megfogni(egyszerűen nem értek fel addig), és most 5+1 felállásban kellet játszani, eddig 3+1-et játszottak, és szintén 2004-es korosztály ellen.
Ez a sok változás annyira megzavarta őket, hogy meg azoknak se ment a foci, akik máskor remekelnek a pályán, olyan meccseket buktak el amit simán megnyerhettek voltak.
Kristóf teljesítmény itt kritikán aluli volt, nem tudom, hogy az zavarta meg, hogy kint volt a családunk nagy része, vagy a meleg, de nagyon pocsék teljesítményt nyújtott még önmagához képest is.
Nem baj, ha majd mi leszünk az U7-es csapat már nagy rutinunk lesz, és mindenkit lemosunk a pályáról (hi-hi)
Elvileg vasárnap is mennénk Szolnokra játszani, de mivel Zoli dolgozik, mi csak akkor tudunk menni ha beférünk valaki autójába:(

Bemelegítés
A legfőbb szurkoló lány
A csata