Állatkertben.

Zolinak a hosszú hétvége tovább tartott mint másoknak mert neki csak csütörtökön kellett menni dolgozni ( igaz ezért szombat-vasárnap is mennie kell).
Vasárnap és hétfőn volt programunk, mert nálunk ünnepeltük a sógorom születésnapját, a négy gyerek remekül el volt, és mi felnőttek is jól éreztük magunkat.
Kedden fürödni szeretünk volna menni, mert Kristóf már nagyon vágyódik a strand után.
Úgy terveztük, hogy átmegyünk Gyömrőre a tóra, de én úgy gondoltam, hogy még nem lesz elég meleg a tó vize a gyerekeknek, és kicsit hűvösebb szél is fújt, így letettünk róla.
Na jó de akkor mi legyen a mai programunk, hosszas tanácskozás következett, felvetődött
a Margit-sziget, a libegőzés, de végül egyhangúan megszavaztuk az állatkertet. Zoli gyorsan bekeverte a lángos tésztát, hogy legyen mit vacsizni, addig én össze pakoltam a cuccot és a fehér autó már robogott is az állatkert felé.
Azért nem hiába vagyunk lassan 11 éve együtt Zolival, oda felé az autóban azon gondolkodtam, hogy bérelni kellene egy húzogatós kocsit, hogy a gyerekek ne fáradjanak el.
Ahogy kiszállunk az autóból Zoli megkérdezi, hogy béreljünk-e kis kocsit a gyereknek, már teljesen egyre jár az agyunk.
Persze amilyen mázlisták vagyunk ahogy beléptünk az állatkert kapuján egyből eleredt az eső. Ezért az első utunk a gorilla házhoz vezetett.
Szerencsénk volt mert egészen közelről sikerült láttunk a kis gorilla bébit. Zitus aki csak egészen kis korában volt utoljára az állatkertben először megijedt, hogy kifog jönni hozzánk a gorilla, de miután megmutattam neki az üveg falat, és megnyugtattam, hogy nem harap Ő is élvezni kezdte a dolgot, és közölte, hogy Ő az anya gorilla. Egész hosszú időt töltöttünk itt az eső miatt.
Majd miután újra kisütött a napocska szépen bebarangoltuk az állatkertet, és megnéztük az összes állatot.
Zitusnak a halak jöttek be a legjobban, Kristófot pedig már minden érdekelte, bár nem sokat időzött el egyiknél sem.
Délutánra megint beborult az ég és szitálni kezdett az eső, és az állatkert teljesen kiürült, a fókát és a pingvineket már úgy néztük meg, hogy csak mi voltunk. Kristófnak nagyon tetszett ahogy a fóka körbe-körbe úszik, szaladt Ő is vele, és próbálta lefényképezni.
Egy idő után rájöttünk, hogy a szitálás nem fog elállni, ezért a kijárat felé vettük az irányt.
Ekkor pedig már teljes erejéből rákezdett, és jól eláztunk mire a kocsihoz értünk, és Zitusnak is sikerült elaludni a karomban ezen a rövid távon.

Az állatkert kapujában