Félszemű jumurdzsák.I

Nálunk nem tudom, mert van ez de valaminek mindig történni kell. Múlthét vasárnap haza érek a munkából és látom, hogy Zitus szeme nagyon csúnya, tiszta piros a felső szemhéja. hívom az ügyeletet, hogy ilyenkor hol tudják fogadni a gyereket. Azt tanácsolták, hogy először vigyem be Monorra az ügyeletre, és ott majd megvizsgálják a gyereket.
Be is mentünk, ahol egy fiatal doki tartotta az ügyeletet, szerinte a belső szemhéján nőtt egy árpa attól olyan piros a szeme. Írt fel receptet, amit egyből ki is váltottunk és csepegtettünk is.
Délután jó nagyot aludt Zitus, de mikor felébredt láttunk, hogy nagy a baj. A szem csepp nem használt a szeme még jobban begyulladt, és már ki sem tudta nyitni a szemét, és rettentő nyűgös volt.
Egyből telefonálgattunk, és Kerepestarcsán tudtak minket fogadni, ahol egy aranyos doktor néni vizsgált a meg Zitát. Az ő diagnózisa szerint valószínűleg pók vagy valami rovar csípte meg a szemét, a szemcsepp továbbra is jó, és elég ha reggel váltunk ki még calciumot.
Nagy megnyugodva tértünk haza, elég nyugodtan telt az éjszakánk. Aztán Zita 1/2 3-kor kijött pisilni, és meg annál is csúnyább volt a szeme, én szabályosan rosszul lettem a látványától, azt reméltem, hogy a szemcsepp már kifejti hatását és reggelre már valamivel szebb lesz a szeme.
Miután jól kisírtam magam és Zoli nyugtatgatott, hogy ha komolyabb baj lenne, biztosan sírna Zitu, nem ilyen békés aludna.
Reggel aztán még tovább romlott a szeme, már abszolút nem tudta kinyitni a szemét és egy jó nagy körben piros és vörös volt a szeme körül. Miután konzultáltam a gyerek orvosunkkal, hogy merre tovább az Ő javaslatára először a monori rendelőbe vittük, ahol persze már idő pontra lehet csak mennünk. megkértem az ott ülő néniket és bácsikat, hogy engedjenek be minket előre, mert valószínűleg tovább kell vinnünk a gyereket.Mindenki nagyon megértő volt pár perc várakozás után be is mehetünk.
De mivel itt is felnőtt orvos volt, nem sokra jutottunk, csak annyira, hogy irt beutalót a Heim Pálba. ott is megvizsgálta a szem orvos, itt már kicsit jobb volt, mert Zita is hagyta magát megvizsgálni, de itt se tudtak igazán mit mondani a szeme, tiszta de a szemhéja és a környéke nagyon csúnya. Mivel egy kicsit folyt az orra át küldtek minket az orr-fül-gégészetre, hogy kizárjuk a homloküreg gyulladást.
Na ott jött a fekete leves, itt egyből közölte, az orvos, hogy a gyulladás valószínűleg megy az agya felé, azonnal meg kell ct-ni, na itt majdnem leestem a székről. és mivel még picike, csak altatásban végzik a vizsgálatot, ezért azonnal felvesznek minket az osztályra, az orvos telefonálgatott, kért időpontot a ct-re, elintézte a felvételt stb... Miközben sétáltunk át a másik épületbe, kicsit megnyugodtam, mert eszembe jutott más anyukák beszámolói alapján, hogy a Heim Pálba szeretik egy kicsit eltúlozni a dolgokat, és a legsötétebben felfesteni a dolgokat,
Az utunk egy kis játszótér mellett vezetett el, ahol persze Zita ott akart maradi játszani és sehogy sem akarta megérteni, hogy ezt most nem lehet.
Így fent az osztályon olyan hisztit produkált amilyet a nővérek még nem láttak. Kellet legalább egy óra mire a kisasszony megnyugodott, az volt a szerencsém, hogy reggel beraktam a táskában az új A&P&G könyvét, így volt mit olvasnom neki, és pont volt egy rész a szemgyulladásról, na azt a kórházi tartózkodásunk alatt legalább ezerszer olvastam el.
Megtudtam, hogy 3 órakor lesz a ct vizsgálat, és persze addig nem ehet és nem is ihat Zita, még jó, hogy 35 fok volt a szobába.
Délkörül jött a doki, hogy írjak alá egy bele egyező nyilatkozatot a vizsgálathoz, közölte, hogy valószínűleg arcüreg mosást kell majd végezni, ahol, eltörhet a gyerek arccsontja, megvakulhat, vagy agykárosodást szenvedhet, a szemközti ágynál lévő apukának ki kellett mennie úgy felhúzta magát azokon amit a doki mondott, én meg szabályosan rosszul voltam. És sehogy sem tudtam felhívni Zolit, mert a munkahelyén nincs térerő.
Aztán megjött a érvétel eredménye és megnyugtattak a nővérek, hogy valószínűleg nincs nagy baj, mert a vérképe szép nem mutatott ki gyulladást.
És ugye az orr-fül-gégészeten feküdtünk ahol futó szalagon végezték a mandula műtéteket, csak azt láttam, hogy a szülő elkíséri a gyerekét az ajtóig ahol aztán égtelen üvöltéssel viszi el a műtős fiú a gyerek, én el sem tudtam képzelni, hogy mi lesz ha Zitán lesz a sor, hogy fogom elengedni.
Hisz még soha nem volt egyedül, hogy valaki nem lett volna vele, most meg egyedül el kell mennie egy műtőbe, teljesen ki voltam. Kettő órától kint ültünk a folyóson mert a szobába elviselhetetlen volt a meleg, és Zita és érezte az aggodalmaimat, mert csak ültünk a széken ls szorítottuk egymást. 3/4 3 körül jött az orvos és Ő is elmondta, hogy jó lett a vérképünk a műtét elmarad, de induljunk a ct-re, épp ahogy indulunk jön fel Zoli lépcsőn, én ahogy megláttam a nyakába borultam és csak zokogtam, szegényre jól ráhoztam a frászt.
És ekkor derült, ki hogy a ct-ét nem is ott végzik ahol én azt gondoltam hanem átkellet sétálni egy másik épületbe. Ahol két tündéri hölgy várt minket az altató orvos és az asszisztense, elmondták lépésról lépésre, hogy mi fog történni, Ő végre megértette az aggodalmamat, hogy mért félek az altatástól, mert Zita eddig még vényköteles gyógyszert nem is kapott, nem tudhattam, hogy fog reagálni az altatásra. De Ő megnyugtatott, hogy csak egy maszkon át belélegzi az altatógázt, mert csak elkábítják, és ahogy kiürül a tüdejéből fel is ébred.
És végig ott lehetek mellette még el nem alszik, így egy kicsit könnyebb volt nekem, de szörnyű volt látni a kis testét ott a nagy műszerben ahogy fekszik elkábultan.Pár perc volt csak maga vizsgálat, és ahogy végeztek ki is szóltak, hogy mehetek a gyerekért.Elég sokáig ott maradhattunk vele egy külön szobába ahol mondta a hölgy hogy simogassuk és lassan próbáljuk meg ébreszgetni, olyan jó az egészségügyünk, hogy még egy hordágy se volt, hogy vissza tudjuk vinni a gyereket még alszik hanem Zoli a kezébe vitte vissza, és persze végig sütötte a nap, így hamar fel is ébredt, pedig én szeretem volna, ha egy nagyot alszik ez a fárasztó nap után.
Miután vissza mentünk Zita nagyon sírt mert nagyon szomjas és éhes volt, nem is csodálta, hisz már 1/2 5 volt. Kimegyek a nővérhez megkérdezni, hogy ihat-e már Zita, a válasza nem tudja mert nem mondott semmit az orvos, hát ez engem nem nagyon érdekelt, oda adtam Neki a kulacsát, szinte egy kortyra meg itta a 1/2 litert, megevett egy csomag kekszet és egyből jó kedve lett.Elküldtem Zolit nekem is valami kajáért mert aznap még én se ettem, megbeszéltük, hogy ha vissza ér, megcsörget és lemegyünk a portára ott eszük, nem akartam a sok mandula műtétes gyereke szívét fájdítani a mekis kajával, hisz ők csak joghurtot ehettek. Még is vacsoráztunk lent, még Zita is evett elbúcsúztunk Apától és készültünk az éjszakára.
Este bejött az ügyeletes orvos, és elmondta, hogy megnézte a ct felvételt és valószínűleg a szemhéján gyulladt be gy zsírmirigy attól ilyen csúnya a szeme, éjszakára már megkapjuk a szükséges gyógyszereket és egy kötést a szemére.
Holnap folytatom mert itt még nincs vége a történetünknek, csak már nagyon késő van, és holnap bölcsi, ovi és munka

Debreceni foci kupa.

Már nyár eleje óta nagyon készültünk Debrecenbe, ahol nemzetközi gyerekfoci kupa mérkőzést rendeztek. A csapatunk be is nevezett a 2005-ös korosztályba, sőt még hétfőnként külön edzést is tartott nekik Pali bácsi, hogy minél jobb helyezést érjenek el.
De sajnos a torna nem úgy sikerült, ahogy azt mi reméltük, mert kiderült nem indították el a 2005-ös korosztály, ezért beraktak minket az U8-as csapatok közé, hát mit ne mondjak szombaton szó szerint buzira vertek minket, nem is tudom, hogy gondolták, hogy az 5-6 éves gyerekeknek bármi esélye is lenne a 8 évesekkel szemben.
De aztán vasárnapra valahogy ráéreztek a gyerekek a focira és végre ellenfelek voltak a pályán, igaz, hogy akkor is kikaptak de csal 1-1 gólokkal, és remekül játszottak.
Még néha Kristóf is remekel pl: volt két igazán szép becsúszása, de annyira látszik, hogy Ő a legfiatalabb a csapatban, még nagyon zavarban volt.
De Ő aztán remekül érezte magát, egyrészt csak ketten mentünk így 2 és 1/2 napi csak vele foglalkozhattam, másrészt nagyon tetszett neki, hogy máshol alszunk, és a mérkőzések között és este rengeteget csavarogtunk, nem is akart haza jönni vasárnap.
Mi az eredmény hirdetést nem vártuk meg, mert siettünk haza Zitushoz mert már piszkosul hiányzott, és másnap kiderült, hogy azért a szervezők gondoltak a mi kis csapatunkra, mert megkaptuk a torna legszimpatikusabb csapat elismerést amihez egy hatalmas kupa és minden játékosnak egy érem is járt.
Egyszer majd ha lesz idom írok egy olyan posztot is ahol elmesélem, hogy a kedves szülők, hogy viselkednek egy-egy ilyen gyerek rendezvényen, most is volt majdnem verekedés, balhék, anyázások stb, szörnyű ahogy egyes szülők viselkednek.

Bölcsöde.

Zitus hétfőn elkezdte a bölcsődei beszoktatást. eddig egész jól haladunk,
1.nap: 1 óra ismerkedés Apa ovo tekintette mellett, szépen eljátszott egyedül
2.nap: már 2 órát volt bölcsiben, ebből Apa 1 órát távol volt, az elején volt egy kis sírás de hamar megnyugodott.
3.nap: Anya viszi bölcsibe, megtudja mutatni, hová kell menni, egyedül átveszi a cipőjét és bemegy a csoport szobába, Anyát egyből haza küldik, csak délre kell vissza menni, és már ott is ebédel.
Holnap folytatás........
Látszik, hogy Apa vitte, nincs megcsinálva a frizurája:))))))

Cápa és halacska.

Zoli a héten itthon van szabadságon és kihasználva az alkalmat ma elment horgászi, és sajnos Kristóf nem tudott vele menni az edzés miatt, így itthon készítettünk halacskákat, remélve, hogy Apa is ilyen nagy fogással fog hazatérni.

Cirkusz.

A mi kis városunkba, egy cirkuszi társulat tartott előadásokat a hétvégén.És persze a gyerekek minden áron szerették volna látni a produkciókat. Miután látták a hirdetést csak erről beszéltek, még Zitus is csak azt ismételgette, hogy szereti a cirkuszt és elmegy megnézni.
Zolit persze nem lehetett rábeszélni, hogy jöjjön el velünk, ezért szombat délután hármasban kikerekeztünk a vásártérre.
Úgy én már tisztába vagyok vele, milyen színvonalúak az ilyen előadások, de a gyerek az gyerek.
Hát mit ne mondjak elég gagyi müsort adtak, 4 szereplős volt a társulat, úgyan az volt a zsonglőr mint a bohóc és késdobáló, hihetetlen műsor volt, de a gyerekek nagyon élvezték Kristóf szájtátva nézte az előadást, és még Zitácska is elég jól tűrte.
Mivel ennyire tetszett a cirkusz szeptemberben elvisszük őket a Nagycirkuszba, hagy lássák milyen is igazából.

Tegnapunk.

Tegnap Zoli szabadnapos volt, elmentünk a gyerekkel egy kicsit Maglódra shoppingolni, először a decatlhon-ban randalíroztak, nagyon tetszett neki a trambulin, persze amiért mentünk az nem volt.Egyszerűen nem lehet kapni augusztusban Zitára való melegítő nadrágot, az összes nadrágja boka lengető, és amilyen jó időnk van igen csak szüksége van hosszú nadrágra.
Majd átmentünk a Bauhausba Papának körfűrészt nézni, ahol végre teljesült az egyik álmon. Olyan régóta szerettem volna egy kék hortenziát, de mindig olyan drágán adták, hogy sajnáltam rá annyi pénzt, de tegnap végre rám mosolygott a szerencse, mert 1/4 áron adták őket, végre az én kertben is virít egy kék és egy rózsaszín hortenzia, gyönyörűek.
A gyerekek kellően elfáradtak a rohangálásban és a trambulinizásban, hazafelé már a kocsiban elaludtak.
Délután elmentünk bringázni a város szélén lévő lovardába, ahová végül nem tudtunk bemenni, csak a kerítés mögül csodálhattuk a lovakat, de a gyerekeknek így is nagyon tetszett.
Miután haza értük a gyerekek rávetették magukat a főt kukoricára, Kristóf a második harapás után égtelen sírásba kezdett, elfelejtettem, hogy mozog az alsó fogacskája, és nem tudta harapni a kukoricát. Sikerült kifordítania a fogát, nekem kellett visszaraknom a helyére, aki ismer az tudja mennyire irtózom az ilyen dolgoktól, de csak vissza kellett igazítanom a helyére.
Persze később ki is esett a fogacska, így már az alsó első két foga hiányzik Kristófnak.

Bukósisakos brigád
Le kellett fényképeznem az éjjel, hogy alszanak

Egyedül a boltba.

Teli van a szilvafánk gyümölccsel, de az a mostani időjárás eső, szél stb nagyon sokat lefújt róla, így nagyon sok gyümölcsünk kárba veszett, pálinkát főzni nem tudunk:)
Gondoltam ami még maradt a fán abból jó lenne csinálni valami sütit a gyerekeknek délutánra, körül és néztem a neten, és találtam egy könnyű és fincsinek tűnő receptet. Minden volt itthon hozzá kivéve a tejfölt, de nagyon nem volt kedven összeszedni a gyerekeket arra a 100 méteres sétára.
Megkérdeztem Kristófot nincs kedve és bátorsága egyedül átsétálni a kisboltba.
Ő nagyon örült a feladatnak, hogy ilyen nagyfiús feladatot bízok rá. Nincs messze tőlünk a bolt, a másik utca sarkán, de át kell menni egy kereszteződésen, szerencsére nem valami forgalmas helyen lakunk, nyugodt szívvel engedtem el a Makit. Persze a teraszról végig figyeltem őt amíg láttam.
Pár perc alatt vissza is ért kezében a tejföllel, és persze vett maguknak egy-egy rágót is.
Olyan büszke vagyok rá, hogy egyre több mindent lehet rábízni, és örül a kihívásoknak.
Igaz már többször kijelentette, hogy nagycsoportba majd egyedül fog járni az óvodába