Teli van a szilvafánk gyümölccsel, de az a mostani időjárás eső, szél stb nagyon sokat lefújt róla, így nagyon sok gyümölcsünk kárba veszett, pálinkát főzni nem tudunk:)
Gondoltam ami még maradt a fán abból jó lenne csinálni valami sütit a gyerekeknek délutánra, körül és néztem a neten, és találtam egy könnyű és fincsinek tűnő receptet. Minden volt itthon hozzá kivéve a tejfölt, de nagyon nem volt kedven összeszedni a gyerekeket arra a 100 méteres sétára.
Megkérdeztem Kristófot nincs kedve és bátorsága egyedül átsétálni a kisboltba.
Ő nagyon örült a feladatnak, hogy ilyen nagyfiús feladatot bízok rá. Nincs messze tőlünk a bolt, a másik utca sarkán, de át kell menni egy kereszteződésen, szerencsére nem valami forgalmas helyen lakunk, nyugodt szívvel engedtem el a Makit. Persze a teraszról végig figyeltem őt amíg láttam.
Pár perc alatt vissza is ért kezében a tejföllel, és persze vett maguknak egy-egy rágót is.
Olyan büszke vagyok rá, hogy egyre több mindent lehet rábízni, és örül a kihívásoknak.
Igaz már többször kijelentette, hogy nagycsoportba majd egyedül fog járni az óvodába
:))) Igen, olyan nagyok már, és olyan ügyesek!!:)
VálaszTörlés