Advent

Ma meggyújtottuk az első adventi gyertyánkat.

Túl az oltáson.

Reggel korán keltünk, mert 8-9 között lehetett menni, beadatni a Kristófnak az oltást. Már előző nap itthon megbeszéltük, hogy mi vár rá másnap, azt ígérte, hogy csak egy kicsit fog sírni (tényleg kicsit sírt). Apával aggodtunk, hogy végül is sikerül-e beadatni az oltást, mert Makikánk egy kicsit köhögött. De a doktor néni meg vizsgálta, és Ő úgy találta, hogy nyugodtan beadhatjuk neki, az a jó, ha minél előbb megkapja annál jobb, ne várjunk tovább. Zitát is megvizsgálta és Ő is a javulás útjára lépet, mert már sokkal szebb a torka és az orrát se kell annyiszor szívni.

Kristóf ma nem ment oviba az oltás miatt, átment a Papáékhoz, míg mi elszaladtunk egy kis ajándék beszerző körútra (persze csak játékokat vettünk), meg szerettünk volna végre az OTP-vel is dűlőre jutni, de az most sem sikerült.

Ja és kész lettek az oviba a fényképek, tegnap láttam őket, és meglepően jól sikerültek, csak a fényképész olyan csúnya lila hátteret adott neki, ami szerintem szörnyű.

Elért minket is a korság.

A hétvégen hozzánk is megérkezett a kórság. Zita orrát szívni kellett és elkezdett csúnyán köhögni. Így lemondtuk a névnapozást Monoron és inkább itthon maradtunk a gyerekekkel.
Szegény Zitám egésznap alig aludt, mert, ahogy végre sikerült elaludnia pár perc múlva felébredt a köhögésre, estére már nagyon nyügös volt és nem győztük az orrát szívni, amit nagyon utált. Hétfő reggel felhívtam a doki néninket, hogy elmondjam neki a kórságunkat, mert ilyen járványos időben én nem viszem be a gyereket a rendelőbe, nehogy ott összeszedjen még valamit. A doki néni látni akarta a gyereket, így megengedte, hogy hátulról menjünk be, így nem kell bemenni a váróba a többi beteg gyerek közé. Szerencsére a tüdeje tiszta, a torka van begyulladva szegénykémnek elég csúnyán, kaptunk is egy rakat gyógyszert, amit szedhetünk. Örülök, hogy 8 hónapot sikerült kibírnunk betegség nélkül, Kristóffal ilyenkor már a kórházat is megjártuk. Mondjuk ez sem olyan vészes, mikor kap, levegőt az orrán akkor jókedve van és vidám. Mára már jobban van, de azért még az orra tele van váladékkal.
Csütörtökön megyünk vissza kontrolra, és akkor beadatjuk Kristófnak az oltást. Megbeszéltük Apával, hogy oltatunk, mivel Kiki közösségbe jár és van, egy kisbabánk nem lenne, jó, ha valamelyikünk haza hozná a vírust. Apát beoltják a munkahelyén, ha végre sikerül meggyógyulnia, én meg valószínűleg elmegyek egy ilyen oltópontra, mert az én háziorvosom Monoron van, és nincs kedvem ezért leutaznom.

Mei tai te csodás.

Mostanában Zitus elég nyügüske délelőttönként, így az idő nagy részét a hátamon tölt, mert így a legkényelmesebb mind kettőnknek. Zita is jól érzi magát és én is tudok haladni a házimunkával. A hátamon logó gyerekkel, már profin tudok takarítani, vasalni és főzni. Van, amikor el is alszik így ilyen kor az a legnehezebb, hogy úgy bogozzam ki, hogy ne ébredjen fel, és be tudjam rakni a kiságyba pihenni. Még tökéletesítenem kell a hátra való felkötést mert még elég bénácskán megy.

Nagyon jól érzem magam anya hátán, mert innen mindent láttok, és anya is közel van, és nem tud lerakni :)

Mikor már elfáradok szunyókálok így egy kicsit

Fényképezés.

Pénteken szokás szerint késve indultunk az oviba, mert mióta reggel sötétebb van a gyerekek is tovább alszanak általában 8 óra körül kelnek. Mire mindannyian felöltözünk, van már ½ 9 is mire elindulunk. Most is a szokásos rohamtempóba megyünk az ovi felé, és találkozunk az egyik anyukával, aki csodálkozva kérdi, hogy hogy ilyen későn megyünk, mert mindjárt kezdődik a fényképezkedés. Én meg csodálkozom, mert én nem tudok semmilyen fényképezkedésről, az ovo nénik nem mondtak semmit és kiírva sem volt.
Mondja, hogy ő is csak tegnap délután tudta meg, mi meg nem voltunk csütörtökön oviba, mert Monorra kellet menünk egy két ügyünket intézni. Remek helyzet, rohamtempóra kapcsolunk az öltözködésnél és kérem az ovo nőket, hogy addig ne engedjék a Kristófot fényképeszkedni még vissza nem érek valami ünnepibb ruhával. De miközben pakolom, el Kristóf ruháját eszembe jut, hogy Beáknál lehetett a testvérekről közős képet készíteni. Gyorsan megkérdezem a fényképészt, hogy Ő válla-e ilyet, főleg, hogy a testvér még kisbaba. Megbeszéljük, hogy hozzam vissza nyugodtan a hugit is majd meglátjuk, hogy sikerül-e közös kép. Haza értve feltúrom a Kiki szekrényét, mi is lenne a legünnepibb ruha a fényképezkedéshez, de amit találtam az már kicsi neki. Megkérem Apát, hogy szaladjunk el venni, gyorsan valamit, aminek Ő nagyon nem örül, amúgy is elég hisztisen ébredt és nagyon nincs kedve vásárolni, menni. De azért sikerül meggyőzni, veszünk is egy alkalmibb pulóvert kivasalom még Kristóf fekete nadrágját és szépen felöltöztetem a Hugit is és rohanunk vissza az óvodába. Ahol az utolsó pillanatban érkezünk, mert Kristóf csoportja már végzett már csak ránk vártak. Megpróbálom a lehető leggyorsabban átöltöztetni a gyereket, ami elég nehéz, mert a többi gyerek ott van körülöttünk és mindig valaki elvonja Kristóf figyelemét. A fekete alkalmi cipője, naná, hogy kicsi rá, így marad az ovis szandija, amit csak később csak a képeken vettem észre, hogy mennyikre nem illik a ruhájához. Kristóf visszamegy tornaterembe fényképezkedni, én direkt nem mentem be vele, mert ha én is ott vagyok vele, akkor egy kicsit megörül és nem fogad szót, hanem bohóckodni kezd vagy hisztizni. Így meg szépen szót fogadott a fotósnak, mikor végeztek bevittem Zitust is a közös képhez. Először megpróbáltuk, úgy hogy Kiki ül a széken és az ölébe fogja Zitust, utána úgy, hogy Zita Kiki előtt ül a földön, de amint elléptem mellőle már mászott is utánam, sehogy sem akart a közös kép sikerülni, mert ha egyik a gép felé nézett, akkor a másik tutti, hogy másfelé nézett. Ezért összevisz két fénykép sikerült, legalább nem lesz nehéz, hogy melyikből rendeljünk.

Találtam egy oldalt ahol én is szuper képeket készíthetek a gyerekekről

Liba bál

Múlt héten, Márton napon Liba bál volt az óvodába, egésznap programok voltak például bábszínház, amit az ovo nénik adtak elő, különféle versenyek a gyerekeknek pattogatott kukoricaevő verseny stb. és aznap később kellett menni a gyerekekért, mert miután besötétedett kezdődött a róka vadászat. Amit Kristóf már nagyon várt, már napokkal ezelőtt csak erről beszélt. Az ovo nénik és a gyerekek gyártottak egy csomó papír rókát, amit elrejtettek a teremben és miután besötétedett elemlámpával kellett megkeresni (persze mikor a rókákat elrejtették az ovo nénik ők nem voltak ott addig a másik csoportnál vendégeskedetek). Pont akkor éretem oda mikor folyt a vadászat nagyon élvezték a gyerekek, bár sokkal jobb móka lett volna az udvaron de sajnos az időjárás nem engedte. Kristóf aznap 3 matricát is begyűjtőt Ő a pattogatott kukorica evésben jeleskedett amin nem csodálkozom mert imádja. És még nyert egy matricát a huginak is. Élményekben dús napja volt Kikinek mert még az óvodai móka után rohantunk a tornára ahol ott volt az egyik volt bölcsis barátnője is, így dupla öröm volt.

Ovis Torna.

Nem rég fedeztük fel, hogy van a közelünkbe lehetőség egy kis mozgásra a Kristófnak. Az Ifjúsági házban ovis torna indult Cili nénivel, eddig háromszor voltunk és Kristóf imádja, egész héten ezt várja, hogy szerdán mehessen tornázni.Nagyon jó móka lehet, mert nagy sikítozásokat lehet kihallani a teremből és mikor kijön tiszta víz a gyerek a sok rohangálástól. Mindig kérdezgetem, hogy tanult-e valami mondókát amire mindig az a válasz, hogy nem. Ezzel szemben valamelyik nap játszik a szobájába és hallom, hogy énekeli az egyik énekelt mondókát, tehát még is ragad rá valami.

Egyszer elmentünk Zitussal is a kicsiknek tartott zene bölcsibe, de még úgy ítéltem, meg, hogy ő még nagyon kicsi ehhez, majd ha kicsit nagyobb lesz újra próbálkozunk.

Szeparációs szorongás és Zituska.

A szeparációs szorongás időszaka 8 hónapos kor körül kezdődik. Az anyuka általában azt veszi észre, hogy a korábban egyedül is jól eljátszó baba hirtelen sírni kezd, ha ő kilép a szobából, ha eddig nem tette, éjjel egyre gyakrabban felkel és csak anya mellett nyugszik meg. Ez az időszak a lelki fejlődés természetes velejárója.
Az okozza, hogy a kicsi előtt hirtelen kitárul a világ:
• eddig a mozgásához a mi segítségünket igényelte – most viszont már tud legalább kúszni (vagy mászni), ezért magától el tudja érni a játékokat,
• elindul a lakásban és elkezdi felfedezni a korábban ismeretlen helyeket is,
• Feláll, és ezért más szemszögből látja a világot és a tárgyakat,
• egyre ügyesebb és önállóbb…
…ez pedig megrémiszti.
Egy Mahler nevű amerikai pszichológus az újszülött kortól kb. 6 hónapos korig tartó időszakot paradicsomi állapotnak nevezte el, mivel ilyenkor az anya és a baba tökéletes szimbiózisban élnek. A baba azt hiszi, hogy az anya az ő része, mindig ott van vele, 6 hónapos kor után azonban ez fokozatosan felbomlik. Ez a legtöbb babánál egybeesik az első komolyabb alvászavarok időszakával is (amin a kezdődő fogzás, a hozzátáplálás kezdete miatt megváltozott emésztés és a mozgásfejlődés és “súlyosbít”)
Nagyjából 2 hónap alatt a kicsi számára kitárul a világ és egyszer csak tudatára ébred, hogy anya nincs mindig ott vele. Ettől pedig megijed.
Hát nagyjából ez a korszak dúl most nálunk ezerrel. Csak anya jó, senki meg nem foghatja, sőt van mikor a kisarcát is elfordítja, befúrja a vállamhoz, ha valaki hozzászól. Csak anya etethet, csak anya játszhat velem, csak anya tehet tisztába, csak anya altathat, egyszóval mindent anya csinálhat. És persze egész nap a lábam alatt van, még Wc-re se lehet mindig elmennem, mert akkor is sírva fakad, van, mikor az ajtó előtt ordít. És az a legjobb az egészben, hogy mikor felveszem varázsütésre elmúlik a sírás, és egyből egy jó kedvű kisbabám van, Aki mostanában fedezte fel a hangját, pontosabban csütörtökön,elmentünk a Mc Donald’s-ba ahol Star Wars hónap van, és bekeltett gyűjtenünk egy lézerkardot apa és fia örömére. Hát Zitusnak pont itt keltett felfedeznie, hogy milyen nagy hangja is van neki, az eddig baba hangon elgagyogó kislányom itt hallatta elsőnek a nagy hangját is, felfedezte, hogy tud sikongatni és kiabálni is, mikor a fiúk sorba álltak, vagy apa segített Kikinek a számítógépnél, Zita szabályosan kiabált hozzájuk, szerintem azért, hogy ne hagyják itt vele is tessék foglakozni. És a legjobb, hogy már nekünk is mindenből kettőt kell lassan venni, mert óriási veszekedés volt a lézerkardon, mind a két gyerek azzal akart játszani, de persze győzött az erősebb.
De persze az apját és a bátyját is imádja, imádja, ha Kristóf játszik vele, legjobban azt szereti, ha Kiki elbújik a takaró alá és Ő megkeresi, oda mászik a takaróhoz és lehúzza Kristóf fejéről és mindketten elkezdenek hangosan kacagni, imádom őket. És van mikor az Apa a favoritja, mind például tegnap este. Mivel nem volt semmi e tv-ben, megnéztük a Jégkorszak 3, amit már Kristóf régóta várt, a két gyerek ott feküdt közöttünk és úgy moziztunk, Miután Zitát megszoptattam nem aludt el egyből hanem, még látszott egy kicsit közöttünk a takaróval, egyszer csak felmászott Apa mellkasára és elkezdte szopizni az ujját és lassan elbóbiskolt. Apa olyan büszke volt magára, hogy a lánya nála aludt el, de az öröme nem tartott sokáig mert pár perc múlva átmászott hozzám, de ott sem maradt sokáig, hanem inkább befeküdt kettőnk közé és ott aludt el.

Kristóf és a reklámok.

Kristóf egyik nap elmesélte nekem, hogy milyen reklámot látott a Tv-ben.

- Anya, van egy spray, amivel ha befújod, magad bemehetsz a tűzbe, és megmentheted anyukádat.

Old spice reklám

Másik eset.

- Anya van itthon aszpirin, mert fáj a fejem.

Hozzáteszem alig lát reklámokat, mert nálunk csak este van tévézés vacsora után, akkor lát reklámot, ha én tévézek, míg a Zitát szoptatom, de akkor is Ő ugrál, játszik valamivel, vagy Apával csatáznak, de úgy látom elég, ha egy pillanatot elkap, amit megnéz és a szivacs agy már meg is jegyzi.

9 éve

Apával szombaton ünnepeltük a 9.-ik évfordulónkat, de annyi minden történt velünk mostanában, hogy el is felejtettük, csak vasárnap este jutott eszünkbe így meg sem ünnepeltük rendesen.
Köszönöm Apa ezt a 9 boldog évet, és nagyon szeretlek.