Szeparációs szorongás és Zituska.

A szeparációs szorongás időszaka 8 hónapos kor körül kezdődik. Az anyuka általában azt veszi észre, hogy a korábban egyedül is jól eljátszó baba hirtelen sírni kezd, ha ő kilép a szobából, ha eddig nem tette, éjjel egyre gyakrabban felkel és csak anya mellett nyugszik meg. Ez az időszak a lelki fejlődés természetes velejárója.
Az okozza, hogy a kicsi előtt hirtelen kitárul a világ:
• eddig a mozgásához a mi segítségünket igényelte – most viszont már tud legalább kúszni (vagy mászni), ezért magától el tudja érni a játékokat,
• elindul a lakásban és elkezdi felfedezni a korábban ismeretlen helyeket is,
• Feláll, és ezért más szemszögből látja a világot és a tárgyakat,
• egyre ügyesebb és önállóbb…
…ez pedig megrémiszti.
Egy Mahler nevű amerikai pszichológus az újszülött kortól kb. 6 hónapos korig tartó időszakot paradicsomi állapotnak nevezte el, mivel ilyenkor az anya és a baba tökéletes szimbiózisban élnek. A baba azt hiszi, hogy az anya az ő része, mindig ott van vele, 6 hónapos kor után azonban ez fokozatosan felbomlik. Ez a legtöbb babánál egybeesik az első komolyabb alvászavarok időszakával is (amin a kezdődő fogzás, a hozzátáplálás kezdete miatt megváltozott emésztés és a mozgásfejlődés és “súlyosbít”)
Nagyjából 2 hónap alatt a kicsi számára kitárul a világ és egyszer csak tudatára ébred, hogy anya nincs mindig ott vele. Ettől pedig megijed.
Hát nagyjából ez a korszak dúl most nálunk ezerrel. Csak anya jó, senki meg nem foghatja, sőt van mikor a kisarcát is elfordítja, befúrja a vállamhoz, ha valaki hozzászól. Csak anya etethet, csak anya játszhat velem, csak anya tehet tisztába, csak anya altathat, egyszóval mindent anya csinálhat. És persze egész nap a lábam alatt van, még Wc-re se lehet mindig elmennem, mert akkor is sírva fakad, van, mikor az ajtó előtt ordít. És az a legjobb az egészben, hogy mikor felveszem varázsütésre elmúlik a sírás, és egyből egy jó kedvű kisbabám van, Aki mostanában fedezte fel a hangját, pontosabban csütörtökön,elmentünk a Mc Donald’s-ba ahol Star Wars hónap van, és bekeltett gyűjtenünk egy lézerkardot apa és fia örömére. Hát Zitusnak pont itt keltett felfedeznie, hogy milyen nagy hangja is van neki, az eddig baba hangon elgagyogó kislányom itt hallatta elsőnek a nagy hangját is, felfedezte, hogy tud sikongatni és kiabálni is, mikor a fiúk sorba álltak, vagy apa segített Kikinek a számítógépnél, Zita szabályosan kiabált hozzájuk, szerintem azért, hogy ne hagyják itt vele is tessék foglakozni. És a legjobb, hogy már nekünk is mindenből kettőt kell lassan venni, mert óriási veszekedés volt a lézerkardon, mind a két gyerek azzal akart játszani, de persze győzött az erősebb.
De persze az apját és a bátyját is imádja, imádja, ha Kristóf játszik vele, legjobban azt szereti, ha Kiki elbújik a takaró alá és Ő megkeresi, oda mászik a takaróhoz és lehúzza Kristóf fejéről és mindketten elkezdenek hangosan kacagni, imádom őket. És van mikor az Apa a favoritja, mind például tegnap este. Mivel nem volt semmi e tv-ben, megnéztük a Jégkorszak 3, amit már Kristóf régóta várt, a két gyerek ott feküdt közöttünk és úgy moziztunk, Miután Zitát megszoptattam nem aludt el egyből hanem, még látszott egy kicsit közöttünk a takaróval, egyszer csak felmászott Apa mellkasára és elkezdte szopizni az ujját és lassan elbóbiskolt. Apa olyan büszke volt magára, hogy a lánya nála aludt el, de az öröme nem tartott sokáig mert pár perc múlva átmászott hozzám, de ott sem maradt sokáig, hanem inkább befeküdt kettőnk közé és ott aludt el.