Döbbenet.

Szerdán valaki ellopta a folyosónkról a gyerek plédeket!
Nálunk úgy van, hogy a mi oldalunkon a három lakás egy nagy ráccsal van leválasztva, így az ajtónkig senki nem tud eljönni. És a gyerekekért se kell aggódni mikor a két lakás között rohangálnak. Szerdán indulunk Zitussal Kristófért az oviba, berakom a gyereket a babakocsiba és nyúlok a plédért (mindig a babakocsi tetejére szoktam rakni) és nincs ott, bemegyek, a szobába megnézem a fotelt hátha oda raktam, de ott sincs, kérdezem Zolit, hogy nem-e látta, de ő sem találkozott velük. Gyorsan szétnézek a lakásban, de a plédek sehol sincsenek, mikor leesik a tantusz, hogy bizony valaki átnyúlt a rácson és elvitte a gyerekplédeket. Kérdem én milyen ember az, aki képes ellopni egy babakocsiról a babatakarót. Számomra hihetetlen, hogy milyen világot élünk és milyenek az emberek. Nem is az ára miatt vagyok ideges, hiszen nem egy nagy tétel, hanem ezt a takarót még a Kristóf kapta a tesómtól mikor megszületett és úgy szerettük, mert olyan jó meleg volt.

Zita új tudománya.

Zita újabb képességgel bővítette eddigi tudományait. Már letud mászni az ágyról, először mindig fejjel lefelé próbálkozik, de rájön, hogy igy nem fog sikerülni és széped oldalazva lecsúszik a nagyágyról, sőt Kristóf ágyára ami alacsonyabb már simán felmászik.
Azt hiszem, hogy arról még nem írtam, hogy kijött még két alsó fogacskája is, így összesen már 8 fogacskával büszkélkedhet.

Képes beszámoló a múlthetünkről.

Néha már három gyerekem is van.

Eljutottunk szánkózni is amit Zitus jobban élvezett mint Kristóf.


Kristóf már nagyon farsangi lázban ég.

Fotósorozat

Nemrég találtam ezt a lehetőséget, hogy nyerjek a gyerekekről egy fotósorozatot, ami most pont szuperül jönne, hiszen közeledik mindkettő születésnapja, és remek lenne egy klassz fotósorozattal megörökíteni Zitus első születésnapját. A játékra ezen a blogon leletem rá,
remélem mi leszünk a szerencsés nyertesek, kérlek szorítsatok nekünk.

Rekordok hétvégéje.

Ezen a hétvégén két rekord is megdőlt nálunk. Az első a Marci rekordja. Marcika itt lakik velünk szembe lévő lakásban és 4 hónappal fiatalabb Kristófnál. Nagyon sokat szoktak együtt játszani, de a gyerekek teljesen más személyiségek és már érettségi szakaszban is járnak, így a közős játék nem szokott sokáig tartani, mert előbb utóbb összevesznek valamin, akkor tovább szokott tartani a játék, ha Zsuzsi is velük játszik. Szombat délután is átjött hozzánk, gondoltam úgyse tart sokáig a játék, mert Marci 10 percnél többet nem bírt még ki nálunk, mindig haza ment, mindig hívja magágával Kristófot is, de aztán náluk az ajtóban általában rácsapja Kikire az ajtót. Aznap pedig csoda történt Marci 5 órától ¾ 8-ig volt nálunk. A gyerekek gyönyörűen eljátszottak együtt, először valami gazdás játékot játszottak, hogy a gazda elől el kellett bújni, majd megvacsoráztak és neki láttak űrhajókat építeni legóból. Alig kellett átmennem, fegyelmezni Őket, és Kristóf is csak akkor kapott hiszti görcsöt, ha néha szétesett az űrhajó, de hamar megnyugodott és elkezdték előröl építeni. Mikor apukája jött érte alig akart haza menni, pont mikor elköltözünk akkora érnek meg a gyerekek a közős játékhoz.

A másik rekordunkat Zita döntőtte meg vasárnap. Reggel korán keltünk ( ½ 7 kor) mert bábszínházba mentünk. Zitára Gábor papáék vigyáztak, elmondásuk szerint Zitus délelőtt csak egy órácskát aludt. Olyan 1 óra körül indultunk haza papáéktól én direkt babakocsival toltam haza Zitust, hogy elaludjon, a fiúk autóval mentek haza. Olyan jól sikerült az altatásom, hogy Zitus kb. 1 órától ½ 6-ig aludt, még soha nem aludt egy huzamban 4 és ½ órát, még éjszaka sem. És este is minden gond nélkül elaludt, 9 órakor már csicsikált.

Az elmúlt pár napunk.

Mióta Zoli fönőke kilépet Ő viszi az osztályt addig míg nem találnak megfelelő embert az osztály vezetésére. Zoli szabad ideje meglehetősen lecsökkent vagy dolgozik, vagy alszik szegényem, nagyon megviseli, hogy szinte éjszaka kel. És az óta nagyon kevés ideje jut a családjára. Most is úgy volt, hogy 4 napot lesz itthon és végre kitudja, magát piheni, de mondanom se kell, hogy nem így lett, mert egyik kollégája lebetegedet és be kellett mennie, dolgozni.Csütörtökön lementünk Monorra intézni az óvodát Kristófnak, április elejétől már oda fog járni a Süni csoportba, igaz egyelőre csak ½ napra és középsősnek, mert csak így volt hely, ezért másfélszer lesz középsős. Zitust is beveszik bölcsibe, ha már betöltötte a kettőt.Pénteken pedig elmentünk fürödni az esztergomi fürdőbe.Mikor megérkeztünk mindenki olyan kedves volt velünk, Zita kapott fürdőpelust és bébiételt a fürdőtől, és a biztonsági Őr bácsi is nagyon kedves volt, meg mutatott mindent, hol tudunk átöltözni, hogy műkődnek a szekrények. Őrültem is nagyon, hogy sikerült egy szuper baba barát fürdőt találnunk. De bent jött a fekete leves, volt egy rakat fürdő mester, akik szinte ott álltak feledünk és azt figyelték mikor szólhatnak ránk. Én még ilyen helyen nem voltam, itt szinte semmit nem lehetett csinálni mindenért ránk szóltak. Mi voltunk az egyetlen kisgyerekes család a gyerek medence közelébe rajtunk kívül senki nem volt, leültem a medence szélére, hogy egy kicsit hozzá szoktassam Zitust a vízhez, már rohantak is oda, hogy nem lehet a medence szélére ülni. A kisgyerekekre úgy lehet felügyelni a gyerekmedencében ha, állok a vízben. Na, már most minden kisgyerekes szülő tudja, hogy először úgyis az anyja ölében van a gyerek az idegen környezetben, majd ha megszokja már kicsit bátrabb és felmeri fedezni az újdonságokat. Na, már, most ha én állok a medencébe és a gyerek a kezemben van, soha nem mert bele menni a vízbe. Zitus végig valamelyikünk kezébe volt, mert nem mert „bele menni „a vízbe. Kristóf viszont élvezte a vizet, bár Őt is nagyon zavarta, hogy állandóan rászólnak. Ami végkép kicsapta nálunk a biztosítékot, hogy egy élményfürdőben úszásoktatás van. 3 óra után kezdődött a medencébe kb. 3-4 gyereknek az úszásoktatás, ami miatt szintén élvezhetetlenné vált a fürdés, mert mindig valaki neki ment a gyereknek vagy Ő volt útban az úszóknak. Mikor kehidán voltunk ősszel szinte alig lehetett kiimádkozni a vízből, óriási hiszti volt mikor közöltük, hogy megyünk haza, itt már Ő mondta, hogy mehetünk haza már nem akar fürödni. Hazafelé mindkét gyermek édesdeden aludt az autóban csak a ház előtt ébredtek fel.

Ma pedig elmentünk oda ahová tornára járunk a családi játszóházban. Itt már jól érezte magát mindkét gyerek. Azt hittem hogy majd Zitus itt is majd végig a kezemben lesz, de csodák csodájára nem így lett. Nem félt a sok gyerektől, hanem remekül érezte magát, boldogan mászkált mindent megnézett és felfedezett. Mikor már álmos lett Kristófot leültettem az alkotó sarokba, hogy az ott lévő nénivel alkosson valamit. Addig és az előtérben tologattam Zitát és innen ráláttam Kristófra is. Mire a kis erdei manó elkészült Zita is elaludt. Míg Zita aludta ruhatárban a babakocsiba addig én tudtam bent társasozni Kikivel. Már dél is elmúlt mikor elindultunk haza, de még beugortunk a piacra Star Warsos újságot venni, mert megígértem Kikinek, hogy ha jó lesz, veszek neki egyet. Itt találkoztunk Patrikkal és anyukájával így volt nagy mókázás míg hazaértünk.

Katáng együttes

Hétfőn volt az oviban az idei első gyerek program, a katáng együttes előadása.A hangulatos zene, a sok érdekes hangszer, az együttes játékossága most is sok örömöt okozott kicsiknek és nagyoknak.Kristóf elmondása alapján neki is tetszett az előadás állítólag énekeltek, boszorkányról rókáról, állatokról. Nagyon örülők, hogy ebben az oviban ilyen sokféle színes program van a gyerekeknek, minden hónapban más és másféle előadásokat láthatnak a gyerekek.

9 hónapos

Reggel kaptam az egyik babás oldalról a szokásos hírlevelet ami a babák fejlődését írja le. A mostani egy az egyben megfelel Zitusnak, mind ha csak róla írták volna. Szóval most itt tart Zitus a fejlődésben:

Mozgásfejlődés Kapaszkodva feláll. Segítő kézbe fogódzkodva rövid ideig álldogál. Néhány pillanatig önállóan, támasz nélkül is áll. Állása bizonytalan. Egyik kezében játékot tartva mászik. Mászási helyzetben körbeforog, irányt változtat. Főleg kertben, füves terepen -térdét féltve - négykéztalpon, nyújtott kéz­zel és lábbal mászik. Lépcsőre is felmászik, és lefelé a biz­tonságosabb hátrafelé mászást pró­bálgatja. Előfordulhat, hogy hempergőjének rácsát fogva vagy egy bútordarab mentén lépeget, Előbb teszi tovább a kezét, csak azután lép a lábával! Helyes ülési technikával, egyenes háttal, korlátlan ideig ül. Ülő helyzet­ben kilencven fokos szögben is elfor­dulhat. Különösebb erőfeszítések nélkül felül. Álló helyzetből ülésbe ereszkedik. A hüvelyk- és mutatóujj kifinomult összműködése segítségével ügye­sen felemeli a madzagokat és az apróbb golyószerű tárgyakat is. Tapsol. Tárgyakat ütöget egymáshoz maga előtt. Mutatóujját különböző műveletekre kezdi használni: irányt és dolgokat mutat vele, lyukakba, mélyedésekbe próbálja bedugni, és behajlítva még zsinóros játékait is húzogatja. Két építőhasábot egymásra helyez­het.

Beszédfejlődés Hangképzésére a hangsúly és az érzelmi árnyalatok gazdag változa­tossága jellemző. Utánozza a köhögést, csettint nyelvé­vel, "berreg" és sziszeg. Az egyes szóalakokat jelentésüknek megfelelően használja: "papa", "mama". Egy-egy szótagot, de hosszabb hangfűzést is (például állatok hangját) ismételgethet. A beszélgetésekre és énekre érdek­lődő figyelemmel reagál. A saját neve mellett már egy-két, magatartásirányító szót is megért: "nem", "kérem". A megértés örömé­től vezérelve, egyszerű utasításokat is végrehajthat. Például: Menj, hozd ide a ... !

Már tud tapsolni is..

Olvasni...és mindeközben gyönyörű is

Zitus sétálgat

Sikerült megörökítenem Zitus legújabb tudományát. Egyre ügyesebben lépeget. Sőt már az is előfordul, hogy már másodpercig kapaszkodás nélkül megáll. Ez akkor szokott sikerülni, mikor mind a két keze tele van kajával és elfeledkezik magáról. Lassan leszokik a baba kajáról, mert mostanában csak azt hajlandó megenni amit mi eszük, hatalmas étvágy a van, néha csak nézem, hová fér bele az a rengetteg étel amit megeszik, mert hízni viszont abszolult nem hízik még mindig csak 7 kiló körül van

Boldog születésnapot!

Tegnap ünnepeltük nőverem 40. születésnapját. Ahol az egész csald összegyűlt és közösen köszöntöttük Őt e jeles napon. Kristóf különösen örült, hiszen a Gábor és az Enikő is ott volt, és lehetett őket nyúzni, imád velük játszani. Zitus hozta a szokásos formáját, csak én foghattam meg, csak én etethettem, kíváncsi vagyok mikor múlik el az a nagyon anyás korszaka.

Karácsony 2009

Most van időm beszámolni, arról idén hogyan telt a karácsony nálunk.

Ez volt az első olyan év, hogy szent este nem mi mentünk a szüleimhez, hanem ők jöttek hozzánk és itt volt még Ildi mama is velünk. Zolival egész délelőtt készülődtünk sütöttünk- főztünk, hogy estére minden csodás legyen. Kristóf Ildi mamánál volt, hogy nyugodtan tudjunk készülődni és a fát feldíszíteni. Zitust apának kétszer is sikerült elaltatnia, így a hercegnő egésznap vidám volt és kipihent.

3 óra felé mindennel kész voltunk a vacsora elkészült, és a fát is feldíszítettük. Apa elment Kristófokért, és visszafelé pont a kapuba találkoztak a monori mamáékkal, mindenki egyszerre érkezet és láthatta Maki örömét a karácsonyfa láttán.

Vacsora után megérkezett hozzánk is a Jézuska, Maki nagy izgalomba jött egyből neki esett az ajándékoknak, mindenki ajándékát Ő bontotta ki. A legjobban a bogyó és babóca társasjátéknak örült, azóta is szinte minden nap játszani kell vele.

Apa végül is egy lego city rendőrkamiont választott a Kikinek, és beigazolódott a gyanúm, hogy Ő még ehhez kicsit, a kis részek egyből elvesznek, ezért felkerült a szekrény tetejére, és meg várja, hogy Kiki felnőjön hozzá.

Zitusnak nagyon bejött a tanuló kutyusa már egész ügyesen meg tudja nyomni, hogy énekeljen. Egész késő estig fent voltunk, játszottunk és beszélgettünk.

Karácsony első napján mi mentünk Monorra, hogy a testvéremékkel is megünnepeljük a karácsonyt. Mivel aznap 13 fokot mutatott a hőmérő nehéz volt karácsonyi hangulatott teremteni a verőfényes napsütésben. De legalább a gyerekek élvezték a jó időt, Kiki végig kint játszott, Zita meg hatalmasat aludt a babakocsiba. Itt is begyűjtöttük az ajándékokat és remekül éreztünk magunkat. Pukadásik ettük magunkat a sok finomsággal.

Haza félé jó nagy viharba keveredtünk, még soha nem láttam olyat, decemberben villámlik és dörög az ég, meg is voltunk ijedve rendesen.

Karácsony másnapján Gábor papáéknál ünnepeltünk ide is jó sok ajándékot hozott a Jézuska, és végre meghozta a várva várt pókemberes sapkát is, ami után Kristóf mindig ácsingózott a kirakat előtt mikor tornára mentünk. És a sógoroméktől kaptak a gyerekek egy ugráló várat, ami hatalmas sikert aratott, de sajnos elfoglalja a félszobát. Alig bírtuk rábeszélni Kristófot, hogy engedjük le és rakjuk el tavaszra a kertbe.

Összességébe nagyon jól telt az ünnep, jó volt látni a gyerekek örömét, csillogó szemüket, tényleg akkor igazi a karácsony ha az embernek már gyerekei vannak, az Ő örömük a mi legnagyobb ajándékunk.