Karácsony 2009

Most van időm beszámolni, arról idén hogyan telt a karácsony nálunk.

Ez volt az első olyan év, hogy szent este nem mi mentünk a szüleimhez, hanem ők jöttek hozzánk és itt volt még Ildi mama is velünk. Zolival egész délelőtt készülődtünk sütöttünk- főztünk, hogy estére minden csodás legyen. Kristóf Ildi mamánál volt, hogy nyugodtan tudjunk készülődni és a fát feldíszíteni. Zitust apának kétszer is sikerült elaltatnia, így a hercegnő egésznap vidám volt és kipihent.

3 óra felé mindennel kész voltunk a vacsora elkészült, és a fát is feldíszítettük. Apa elment Kristófokért, és visszafelé pont a kapuba találkoztak a monori mamáékkal, mindenki egyszerre érkezet és láthatta Maki örömét a karácsonyfa láttán.

Vacsora után megérkezett hozzánk is a Jézuska, Maki nagy izgalomba jött egyből neki esett az ajándékoknak, mindenki ajándékát Ő bontotta ki. A legjobban a bogyó és babóca társasjátéknak örült, azóta is szinte minden nap játszani kell vele.

Apa végül is egy lego city rendőrkamiont választott a Kikinek, és beigazolódott a gyanúm, hogy Ő még ehhez kicsit, a kis részek egyből elvesznek, ezért felkerült a szekrény tetejére, és meg várja, hogy Kiki felnőjön hozzá.

Zitusnak nagyon bejött a tanuló kutyusa már egész ügyesen meg tudja nyomni, hogy énekeljen. Egész késő estig fent voltunk, játszottunk és beszélgettünk.

Karácsony első napján mi mentünk Monorra, hogy a testvéremékkel is megünnepeljük a karácsonyt. Mivel aznap 13 fokot mutatott a hőmérő nehéz volt karácsonyi hangulatott teremteni a verőfényes napsütésben. De legalább a gyerekek élvezték a jó időt, Kiki végig kint játszott, Zita meg hatalmasat aludt a babakocsiba. Itt is begyűjtöttük az ajándékokat és remekül éreztünk magunkat. Pukadásik ettük magunkat a sok finomsággal.

Haza félé jó nagy viharba keveredtünk, még soha nem láttam olyat, decemberben villámlik és dörög az ég, meg is voltunk ijedve rendesen.

Karácsony másnapján Gábor papáéknál ünnepeltünk ide is jó sok ajándékot hozott a Jézuska, és végre meghozta a várva várt pókemberes sapkát is, ami után Kristóf mindig ácsingózott a kirakat előtt mikor tornára mentünk. És a sógoroméktől kaptak a gyerekek egy ugráló várat, ami hatalmas sikert aratott, de sajnos elfoglalja a félszobát. Alig bírtuk rábeszélni Kristófot, hogy engedjük le és rakjuk el tavaszra a kertbe.

Összességébe nagyon jól telt az ünnep, jó volt látni a gyerekek örömét, csillogó szemüket, tényleg akkor igazi a karácsony ha az embernek már gyerekei vannak, az Ő örömük a mi legnagyobb ajándékunk.