Hamupipőke.

Szombat délelőtt megnéztük a Játékszínben a Hamupipőke előadást.
Ez volt az első alkalom, hogy igazi színházban jártunk, és színészek játszották el a darabot.
Szerencsénk volt, mert az első sorba szólt a jegyünk, így a gyerekek még inkább át élhették az előadást, ha nem láttak valamit, vagy ha nagy volt az izgalom nyugodtan felugrálhattak.Nem a klasszikus Walt Disney féle feldolgozás volt, de így is végig értették miről van szó, nagyon élvezték mikor énekeltek, és a szünetben, még a színpadra szórt lencsét is össze tudták szedegetni.Kristófnak nagyon tetszett az első színházi élménye, így nagyon kacsingatok, hogy hamarosan megnézzük a Vígszínházban a Dzsungel könyvét, biztos az is nagyon bejönne neki.

A képeken azért pityereg, hogy nem tudtam mellé ülni, de az csak a szünetbe zavarta, az előadás alatt eszébe se jutott.

Fényképezkedés.

Idén is volt az oviban a szokásos fényképezkedés, de sajnos elég későn írták ki az időpontot, ráadásul délutános is voltam, így nem nagyon volt időm készülődni rá. Szeretem volna ha megint készülnek közös képek a gyerekekről, mivel én a fényképezés napján dolgoztam Eni vitte be Zitust az oviba. Pár nap múlva meg is kaptuk a képeket, amik szerintem borzalmasak lettek, Maki mindegyik képeken pofákat vág, nagyon mesterkéltek lett, amilyen jók lettek a tavalyi képek olyan szörnyűek lettek az ideiek. Kicsit el voltam keseredve, hisz nálunk már hagyománnyá vált,hogy karácsonykor ilyet hoz a Jézuska a nagyszülőknek.
Szerencsémre a múlthéten szóltak a bölcsiben, hogy ott is fényképezkedés lesz hétfőn, hipp-hipp hurrá, gondoltam, még is lesz fénykép a gyerekekről.
Zitusnak vettem egy gyönyörű fekete-piros kis ruhát, amiért Zita teljesen megveszett. Hétfőn is mindenképpen abban szeretett volna menni a bölcsibe, de mivel hideg is volt, megféltem, hogy nehogy összekoszolja nem adtam rá. de a kisasszony akkora hisztit rendezett,hogy mégis engednem kellett, és megengedtem neki, hogy felvegye.
Mikor oda értünk a bölcsibe szóltak is, hogy mehetünk egyből fényképezkedni a gyerekekkel, a gond csak az volt, hogy a ruha alá adott pólót le kellett venni a kisasszonyról, ami óriási hisztit eredményezett ott is, Zolinak 1/2 óra hiszti és sírás után sikerült rávennie, hogy levegyük a pólót.Közben a mi kis műsorunk alatt persze elkezdődött a fényképezkedés a többi gyerekkel, ezért várnunk kellett a sorunkra.
Na, végre mi jövünk, Kristóf szépen be áll a karácsonyfa mellé, de Zitus újabb hiszti rohamot kap, hogy Ő nem akar fotozkodni, és nem megy be ( itt már teljesen kész voltam), újabb nyugtatás, oda adtuk neki a "kokot" (takarója) így kezdett megnyugodni, és megígértem neki, hogy ha engedi, hogy a bácsi lefényképezze, akkor nem kell ott maradnia ebédig, hanem haza jöhet velünk.És láss csodát majd egy óra hiszti után végre mind a két gyerek ott állt a fényképész előtt, igaz Zita kicsit csapzottan a haja teljesen szét jött, a szemei kisírva, kíváncsi leszek milyen képek születtek.
Persze szó se lehetett róla, hogy a piros ruhát levegyük róla, így a novemberi hidegben az én kislányom egy száll harisnyába és kisruhában közlekedett egész nap

.

Bicikli túrák.

Tegnap a Nádashoz tekertünk, elsőnek egy kicsit eltájoltuk magunkat, hogy merre is kell menni, így a 4-en is kellett tekernünk, majd be sz@artam míg elértük a kereszteződést, ahol lekanyarodhattunk, főleg mert Kristóf is kerékpárral volt, nagyon figyelni kellett, hogy a szélén maradjon, és csak úgy húztak elmellettünk az autók, de szerencsére túl éltük.Jó nagyot sétáltunk a tó körül, megnéztük a nemrég épült "kalanparkot", ami  nagy csalódás volt, meg az állat simogatót ahol mindössze szamár és láma volt. De a játszótéren aztán volt mókázás, egyszerűen remek idő volt, még a kabátot is levehettük annyira meleg volt.
A nagy biciklizés meghozta a gyerekek étvágyát is, mert otthon jó nagy tányér levest bevágtak mindketten.

Ma pedig Péteribe tekertünk, ami egy kisit nehezebb volt, mert végig fő úton kellett mennünk, de szerencsére alig volt forgalom, így simán ment minden.
Csak  a kokót (Zitus takarója) maradt itthon, ezért  a tervezetél korábban kellett haza jönnünk, mert a kisasszony nem bírta ki s kokója nélkül, meg annyira fáradt is volt, hogy haza felé el is aludt mögöttem.

Kristófra meg külön nagyon büszke vagyok mert 10 km simán letekert minden gond nélkü

Szakvélemény.

Szomatikusan megfelelően fejlett kisfiú. Vizsgálati helyzetben gátolt, visszahúzódó, de együttműködő. Figyelme leköthető, de szórt, könnyen terelődik, feladattudata kialakult, feladattartása megfelelő. Feladatvégzésnél támaszigényes. Munkatempója átlagos.
Általános téri és idői tájékozottsága, testsémája kialakult. Bal-jobb defferenciálása azonos oldalon is bizonytalan. Síkbeli irányfogalmakat téveszt (bal-jobb). Mechanikusan 24-ig számol.Színeket egyeztet és megnevez.

Szem-kéz koordinációja érőben van. Vonalvezetése kissé bizonytalan, jobbkezes, ceruzafogása 4 ujjas, nagyon szabálytalan, nyomatéka változó erősségű. Az álló egyenest alulról felfelé húzza. az embert is alulról kezdi rajzolni.
Alak-háttárt változás felismerése hiányos.
Alakkonstancia felismerése:kissé pontatlan.
Térbeli helyzet vizsgálat érett. Térbeli viszonylagosság felismerése: érőben van.
Ritmusismerése érett, pontos. Emberrajza felismerhető de aránytalan, hiányos.

Kiegészítő vizsgálatok
Rövid idejű képi memória : KIM: 9/4-nagyon pontatlan, 44%-os teljesítmény.
Rövid idejű verbális memória: számoknál 4 tagú, életkori szintjének megfelelő, mondatoknál kissé pontatlan.


Képesség kibontakoztató, felzárkóztató  foglalkoztatását heti 1 órában kiscsoportos foglakozás (3-4 fő) javasoljuk.

Fejlesztendő területek:
- önbizalom erősítése
- Bal-jobb defferenciálásának pontosítása, megerősítése
- szem-kéz koordináció, grafomotoros fejlesztése
- helyes és biztos ceruzafogás kialakítása
- térbeli viszonylagosság felismerésének fejlesztése
- vizuális emlékezet fejlesztése
- nyelvi fejlesztés, szókincsbővítés

Na, szóval ezt a szakvéleményt kaptuk meg pénteken a nevelési tanácsadótól. nem is aludtam miatta két éjszaka,azon gondolkodva, hogy mit rontottam el gyereknevelésében, hogy ennyi mindenben fejlesztésre szorul.
De aztán mivel az ovo nénik is meglepődtek ezen az íráson, mert sok mindennel nem értenek egyet ( jövőhéten megyek be, hogy átbeszéljük ezt a dolgot), meg Maki is elmondta, hogy nagyon izgult, plusz még mikor mentünk a vizsgáltra egy nagy gesztenye fa előtt mentünk el, és megígértem Makinak, hogy vissza felé majd szedünk, gondolom, végig ezen járt az agya.

Tegnap délután (korán sötétedett) játékosan végig csináltuk Kristóffal azokat a feladatokat amiket ott csináltak.
Pl. ott a képi memória nagyon rossz  lett 9-ből 4-et tudott vissza tenni a helyére, itthon 9/9 lett ugyan az a feladat, memória játékban pedig megvert.
Nekem 49-ig tudott hibátlanul elszámolni, tovább is ment, de itt tévesztett elsőnek. Amikor ment a vizsgálat pont hallottam, hogy számol, és harminc valamennyinél járt, nem tudom mért írt a papírra 24-et.
Amikor a hölgy behívott, hogy elmondja miket  tapasztalt, kissé gúnyosan rakta elém azt a rajzot, amin Kristóf az embert rajzolta le, és teljesen ki volt akadva, hogy alulról kezdte el. nem tudom, hogy mit várt egy Dávid rajzot, mert más szülők (fiús anyák) elmondásából az ő gyerekük is még pálcika embert rajzol.
Volt egy feladat amin egy körben tekeregtek a vonalak, és meg kellett keresni a szíveket , Maki 5-ből 3-mat talált meg, na most úgye mi rengetek ilyen feladatott csinálunk itthon, mindig gond nélkül megoldja, de mindig oda van írva, hogy mennyit kell megtalálni, az iskola előkészítőben is megmondja Ildi néni, itt nem mondta meg a hölgy , hogy mennyinek kell lenni, Maki megtalált hármat, gondolom azt hitte, hogy ennyinek kell lenni, a hölgy meg nem szólt neki, hogy nézze még meg egy kicsit a képet.

Nekünk szerencsénk van mert a mi ovo nénik a fejlesztő pedagógus az óvodában, mikor elmeséltem neki mi volt a vizsgálaton, kissé meglepődött, de azzal, nyugtatott, hogy a legtöbb ember rosszul teljesít mikor vizsgáztatják.Szerinte minden rendben van Kristóffal, Ő inkább a mozgását látja gondnak, de hát mint csináljunk ha adott egy 5 és 1/2 éves kisfiú egy 8 éves gyerek testében, sajnos még nem tudja annyira koordinálni a mozdulatit mint kellene.

Azóta járunk Hajni nénihez fejlesztő tornára (ettől a vizsgálattól függetlenül), és már szerintem látványosan javult Kristóf rajzolása, már egész szépen színez, a rajz még mindig szörnyű.

Januárban mindenféleképp vissza viszem egy iskolaérettségi vizsgálatra, bár Zolival úgy beszéltük meg, hogy jövőre biztos nem megy elsőbe, nagyon gondolkodunk a nulladik osztályba ha indul, mert persze aztán meglátjuk, hogy változik jövőre az oktatási törvény ránk vonatkozó része.