Ma már kisütött felettünk a nap.

Ma végre, úgy néz ki, hogy jó napunk lesz. Kikinek már nem fáj a kukija, és a szobatisztaságra is visszatértünk. Szörnyű volt ez az elmúlt pár nap, Makira rá se lehetett ismerni, egésznap hisztizett és rosszalkodott. Le se merem írni, hogy hétfőn is meg tegnap is direkt bekakilt a szobájába, pedig ilyet sose csinált, teljesen neki voltam keseredve, hogy mi ütött belé. De estére már visszatért a béke igaz az esti fürdésnél még levágott egy óriási hisztit. Délután elvittük játszóházba, mert itthon már nem lehetet bírni vele, hiába lassan 4 napja voltunk bezárva, mert nem mertem vele sehova elindulni a bepisilések miatt. Na a játszóházba kiélhette magát, volt ugri-bugi, rohangálás és persze gyerekek. Szörnyű ezt egy anyának leírni, de én már néha kevés vagyok a gyermekem szórakoztatására. Hazafelé egész végig a gyerekekről beszélt, és reggel is a bölcsibe rohant be a többiek közé játszani. Hiába no gyereknek gyerek a barátja. Lassan neki állok „darászló” vagyis Varázsló jelmezt gyártani, mert Maki az szeretne lenni a pénteki farsangon