Mi is két keréken biciklizünk.

Mostanában mindenki arról számol be a blogjába, hogy a milyen ügyesen biciklizik a fia/lánya, hát mi sem akarunk kimaradni a sorból.
Kristóf is már két keréken nyomja, s egy pillanat alatt megtanult így biciklizni. Egyik délután kértem Apukámat, hogy szerelje le a bicikliről a pótkerekeket, próbáljuk meg hogy bír-e így menni Maki. Hát semmi gond nem volt, simán elindult és tekert, egyből végig tekert az utcában. Azóta bicikli örület van nálunk. napjában többször is ki kell mennünk tekerni a ház elé, vagy az utca körül sétálni. Már tudja mit jelent a stop tábla, hogy mindig a jobb oldalon menjen és, ha lekanyarodik rakja ki a kezét.
Apukámékhoz is simán kiteker ami azért nagy szó mert majd 2 km-re laknak tőlünk és végig dombnak felfelé kell tekerni.
Tegnap is úgy mentünk ki, hogy Kristóf tekert én meg felkötve vittem Zitust. Mindig megmondom meddig mehet el, és ott Ő mindig meg vár minket.
Múlthéten már a focira is bicilkivel kellett menni, ami kicsit húzósabb , mert arra már igazi autós forgalom van, és ott jobban féltem, mert a fő úton is át kell menni, de Ő már csak biciklivel akar közlekedni. Így nekem is be kell szereznem egy kerékpárt és gyerekülést a Huginak, hogy bírjuk követni a Makit.