Az első hó.

Ma délután nálunk is havazott a gyerekek legnagyobb örömére, így a délutánt az udvaron töltötték a pár milliméteres havon, ami a füvön rettenetesen csúszott, nem is kellett jobb móka nekik. Még át nem fagytak kint játszottak, csak azt bánták, hogy még nincs akkora hó, hogy szánkózni is lehessen.
Én annyira nem lelkesedtem a havazás miatt, mert reggelente biciklivel járok dolgozni,így  is hajnalba majd lefagyok a biciról, nincs kedvem még csúszkálni is

.

Mézeskalács sütés képekben.

Idén is mint eddig minden évben neki álltunk mézeskalácsot sütni az ünnepekre, most ezt a receptet próbáltuk ki. A süti jó lett, bár szerintem túl sok lett benne a szódabikarbóna kicsit lehet érezni az ízét, a díszitése idén is pocsék lett, valaki elárulhatni, hogyan kell azt az átkozott tojáshabot normálisan megcsinálni.

A pocsék külső ellenére azért a gyerekek azért rögtön befaltak egy tányérral.
Tegnap próbálkoztam még a linzer sütéssel, na az meg sem közelítette azt a kinézetett ami a kiszemelt  recept képén volt, így továbbra is meghagyom a sütést másoknak, nekem ez valahogy nem megy:(

Zitus.

Mostanában sajnálatos módon alig esik itt szó ami egy szem gyönyörű kislányunkról.
Zitus mióta bölcsibe jár, rohamos fejlődésnek indult, nagyon szépen beszél, szinte hibátlanul, és tisztán ejti a hangokat, egyedül csak a kutyát ejti putyának.
Rengeteg mondókát tud már, itthon általában csak a mókuskát mondja, de ha eljátszik hallomám, hogy magában csak úgy mondja őket, mikor azt hiszi nem hallom.Mostanában mind ha felszedett volna magára egy kis plusz kilót, na nem kell azért azt hinni, hogy gurul, de eddig annyira vékony volt, hogy szinte átlehetett rajta látni, de most már van egy kis combija.Az étvágyával továbbra sincs gond, szinte mindent megeszik, nem válogat, a bátyával ellentétben két pofára eszi a húst is.
A bölcsibe járással továbbra sincs gond, nagyon szereti már több barátja van, az Ő elmondása szerint a legjobb barátnője továbbra is Laura ( nem is az Ő csoportjába jár), itthon sokat emlegeti Zalánt, Hunort, Bogit, Hangát és Csabikát, gondolom velük játszik a legtöbbet.
Ő is nagyon önálló már, mindet egyedül akar csinálni, és persze mindet ami a bátyának van az neki is kell, ebből szokott lenni egy kis hiszti. Például tegnap este  azon tört el nála mécses, hogy nem kaphat abból a gyógyszerből amit a Kristófnak írt fel a doktornő az étvágytalanságára, kb 1/2 órát ordított ezen.
Úgy imádom, hogy mikor abba hagyja a hisztit oda jön és közli, hogy megnyugodott.
Mostanában elkezdett szerep játékozni, ez nekem újdonság mert Kristóf sosem csinált ilyen. Zitus annál inkább, az a legjobb mikor lerakja egymás mellé a babáit, és kiselőadást tart neki (mondtam én az elején, hogy tanár lesz) általában a téma az, hogy mit szabad és mit nem szabad, az apjával ilyenkor a másik szobában halálra röhögjük magunkat.Nagyon szépen eljátszik magában, mindig talál valamit amivel elfoglalja magát, szeret sütni-főzni a babakonyhájába, a babák is kezdik érdekelni.
Nagyon szereti  ha olvasok neki, most aktuális kedvenc a Kipp-Kopp, és a kinyitogathatós könyvek, és persze az elmaradhatatlan Bogyó és Babóca.
Makival is egyre többet eljátszanak együtt, leggyakrabban azt játsszák, hogy valamelyik  a kutya a másik meg a gazda, és sétáltatják egymást meg bohóckodnak. A rajzolás színezés még annyira nem köti le, a kirakó sem a favoritja, igaz Kristófot is csak mostanában kezdte érdekelni a puzzle.
Az éjszakai alvása továbbra is szörnyű, este szépen elalszik a helyén minden gond nélkül, de aztán éjjel 1-2 között, vagy még korábban átjön a mi ágyunkba aludni, sőt van mikor még egy kis műsort is lerendez, éhes vagyok, pisilni kell, szomjas vagyok ...stb  és ez van,hogy néha egy órát is eltart.

Az akaratával sincs gond, nagyon makacs és akaratos, szerintem vele később több gondunk lesz mint a Makival, de reméljük ezt hamarosan ki növi mit a testvére, mert minden összeadva, számunkra Ő a világ legcsodálatosabb kislánya.

 Jaj azt még elfelejtettem leírni, hogy hétfőn végre több hónapos próbálkozás után végre sikerült levágatnunk a haját, csuda  helyes lett, igazi divatos frizurája lett, kleoátra jellegű, hátul rövid , elől kicsit hosszabb, nagyon jól áll neki, és végre megszabadultunk hátul attól az irtozatós gubbancos hajtól.Kép még nem készült róla, de hamarosan rakok fel.

Foci, télapó,,,,,,

december elején ismét Gödöllőn jártunk a  már hagyományosnak mondható Mikulás kupát rendezték meg.
Ha valaki még emlékszik eddig mindig aranyéremmel távoztunk a toráról, így most is nagy reményekkel indultunk neki. De most más sorsolásba kerültünk, és egy sokkal nehezebb csoportba kerültünk, eddig mindig olyan csapatokkal találkoztunk mint a miénk, ezt úgy értem, hogy helyi kisvárosok csapatai, akikhez bárki járhat tudástól függetlenül, de itt már voltak olyan csapatok "egyesületek", ahol csak válogatott gyerekek járhatnak, magyarul van tehetségük a focihoz.
Az első három mérkőzésünket simán nyertük, majd következett, egy nagyobb szünet, ahol a gyerekek teljesen megfeledkeztek, hogy focizni jöttek, inkább önfeledten játszottak egymással meg a Pali bácsi Télapó által hozott bledbed-el ( Ő csinálta a csapat minden tagjának). Majd következett a II. kerületi foci iskolával a mérkőzés, ahol rendesen lealáztak bennünket, annyira látszott, hogy ott nincs gyengébb játékos, minden gyerek profin nyomja, ki is kaptunk 6-0-ra, majd a Mészöly Foci sulitól is kikaptunk igaz tőlük csak 3-1-re. Persze a végén minden gyerek kapott aranyérmet, és mindenki büszkén mutogatta a nyakában logó aranyérmet, így mindenki örült. Makit még nem nagyon érdekelte, hogy hanyadikak lettek, Ő csak örült az éremnek, és hogy a fiúkkal lehetett.
Bár mostanában mióta arról beszélgettünk, hogy a  Jézuska lehet, hogy elhozza azt az ajándékot amit nagyon szeretne (PS), egy kicsit talán rákapcsolta a fociban is, a pénteki edzésen, már megpróbált küzdeni és szaladni, eddig leginkább a mérkőzés alatt csak a kapun hintázott. De akkor tényleg küzdött, próbált labdát szerezni, több kevesebb sikerrel, de az edzés végén végre Ő is úgy jött le a pályáról, hogy teljesen ki volt pirulva, és megizzadva a sok rohangálástól.Remélem ez a küzdés megmarad még a szombati meccsre is, és megpróbál focizni, és nem fog félni a másik csapattól. De mi így is nagyon büszkék vagyunk rá, és nagyon szeretjük.

 És a Télapó bizony nálunk is járt, hozott egy rakat ajándékot és édességet, majd másnap ellátogatott az oviba és a bölcsibe is. A gyerekek nagyon élvezték, most már Zita is nagy izgalommal várta a Télapót, csak azt hiányolta, hogy hozzánk nem jött el személyesen, csak a csizmákba rakta az ajándékot.

A várva várt Dóra babával, nagyon szeretett volna egy ilyet.

Mi  is ezerrel készülünk az ünnepekre, a hétvégén beszereztük az utolsó ajándékokat is , megvettük a vacsorához valókat is, már csak apróságok vannak hátra, remélem sikerül meghitt békés ünnepeket teremtenünk a gyerekeknek.

Hamupipőke.

Szombat délelőtt megnéztük a Játékszínben a Hamupipőke előadást.
Ez volt az első alkalom, hogy igazi színházban jártunk, és színészek játszották el a darabot.
Szerencsénk volt, mert az első sorba szólt a jegyünk, így a gyerekek még inkább át élhették az előadást, ha nem láttak valamit, vagy ha nagy volt az izgalom nyugodtan felugrálhattak.Nem a klasszikus Walt Disney féle feldolgozás volt, de így is végig értették miről van szó, nagyon élvezték mikor énekeltek, és a szünetben, még a színpadra szórt lencsét is össze tudták szedegetni.Kristófnak nagyon tetszett az első színházi élménye, így nagyon kacsingatok, hogy hamarosan megnézzük a Vígszínházban a Dzsungel könyvét, biztos az is nagyon bejönne neki.

A képeken azért pityereg, hogy nem tudtam mellé ülni, de az csak a szünetbe zavarta, az előadás alatt eszébe se jutott.

Fényképezkedés.

Idén is volt az oviban a szokásos fényképezkedés, de sajnos elég későn írták ki az időpontot, ráadásul délutános is voltam, így nem nagyon volt időm készülődni rá. Szeretem volna ha megint készülnek közös képek a gyerekekről, mivel én a fényképezés napján dolgoztam Eni vitte be Zitust az oviba. Pár nap múlva meg is kaptuk a képeket, amik szerintem borzalmasak lettek, Maki mindegyik képeken pofákat vág, nagyon mesterkéltek lett, amilyen jók lettek a tavalyi képek olyan szörnyűek lettek az ideiek. Kicsit el voltam keseredve, hisz nálunk már hagyománnyá vált,hogy karácsonykor ilyet hoz a Jézuska a nagyszülőknek.
Szerencsémre a múlthéten szóltak a bölcsiben, hogy ott is fényképezkedés lesz hétfőn, hipp-hipp hurrá, gondoltam, még is lesz fénykép a gyerekekről.
Zitusnak vettem egy gyönyörű fekete-piros kis ruhát, amiért Zita teljesen megveszett. Hétfőn is mindenképpen abban szeretett volna menni a bölcsibe, de mivel hideg is volt, megféltem, hogy nehogy összekoszolja nem adtam rá. de a kisasszony akkora hisztit rendezett,hogy mégis engednem kellett, és megengedtem neki, hogy felvegye.
Mikor oda értünk a bölcsibe szóltak is, hogy mehetünk egyből fényképezkedni a gyerekekkel, a gond csak az volt, hogy a ruha alá adott pólót le kellett venni a kisasszonyról, ami óriási hisztit eredményezett ott is, Zolinak 1/2 óra hiszti és sírás után sikerült rávennie, hogy levegyük a pólót.Közben a mi kis műsorunk alatt persze elkezdődött a fényképezkedés a többi gyerekkel, ezért várnunk kellett a sorunkra.
Na, végre mi jövünk, Kristóf szépen be áll a karácsonyfa mellé, de Zitus újabb hiszti rohamot kap, hogy Ő nem akar fotozkodni, és nem megy be ( itt már teljesen kész voltam), újabb nyugtatás, oda adtuk neki a "kokot" (takarója) így kezdett megnyugodni, és megígértem neki, hogy ha engedi, hogy a bácsi lefényképezze, akkor nem kell ott maradnia ebédig, hanem haza jöhet velünk.És láss csodát majd egy óra hiszti után végre mind a két gyerek ott állt a fényképész előtt, igaz Zita kicsit csapzottan a haja teljesen szét jött, a szemei kisírva, kíváncsi leszek milyen képek születtek.
Persze szó se lehetett róla, hogy a piros ruhát levegyük róla, így a novemberi hidegben az én kislányom egy száll harisnyába és kisruhában közlekedett egész nap

.

Bicikli túrák.

Tegnap a Nádashoz tekertünk, elsőnek egy kicsit eltájoltuk magunkat, hogy merre is kell menni, így a 4-en is kellett tekernünk, majd be sz@artam míg elértük a kereszteződést, ahol lekanyarodhattunk, főleg mert Kristóf is kerékpárral volt, nagyon figyelni kellett, hogy a szélén maradjon, és csak úgy húztak elmellettünk az autók, de szerencsére túl éltük.Jó nagyot sétáltunk a tó körül, megnéztük a nemrég épült "kalanparkot", ami  nagy csalódás volt, meg az állat simogatót ahol mindössze szamár és láma volt. De a játszótéren aztán volt mókázás, egyszerűen remek idő volt, még a kabátot is levehettük annyira meleg volt.
A nagy biciklizés meghozta a gyerekek étvágyát is, mert otthon jó nagy tányér levest bevágtak mindketten.

Ma pedig Péteribe tekertünk, ami egy kisit nehezebb volt, mert végig fő úton kellett mennünk, de szerencsére alig volt forgalom, így simán ment minden.
Csak  a kokót (Zitus takarója) maradt itthon, ezért  a tervezetél korábban kellett haza jönnünk, mert a kisasszony nem bírta ki s kokója nélkül, meg annyira fáradt is volt, hogy haza felé el is aludt mögöttem.

Kristófra meg külön nagyon büszke vagyok mert 10 km simán letekert minden gond nélkü

Szakvélemény.

Szomatikusan megfelelően fejlett kisfiú. Vizsgálati helyzetben gátolt, visszahúzódó, de együttműködő. Figyelme leköthető, de szórt, könnyen terelődik, feladattudata kialakult, feladattartása megfelelő. Feladatvégzésnél támaszigényes. Munkatempója átlagos.
Általános téri és idői tájékozottsága, testsémája kialakult. Bal-jobb defferenciálása azonos oldalon is bizonytalan. Síkbeli irányfogalmakat téveszt (bal-jobb). Mechanikusan 24-ig számol.Színeket egyeztet és megnevez.

Szem-kéz koordinációja érőben van. Vonalvezetése kissé bizonytalan, jobbkezes, ceruzafogása 4 ujjas, nagyon szabálytalan, nyomatéka változó erősségű. Az álló egyenest alulról felfelé húzza. az embert is alulról kezdi rajzolni.
Alak-háttárt változás felismerése hiányos.
Alakkonstancia felismerése:kissé pontatlan.
Térbeli helyzet vizsgálat érett. Térbeli viszonylagosság felismerése: érőben van.
Ritmusismerése érett, pontos. Emberrajza felismerhető de aránytalan, hiányos.

Kiegészítő vizsgálatok
Rövid idejű képi memória : KIM: 9/4-nagyon pontatlan, 44%-os teljesítmény.
Rövid idejű verbális memória: számoknál 4 tagú, életkori szintjének megfelelő, mondatoknál kissé pontatlan.


Képesség kibontakoztató, felzárkóztató  foglalkoztatását heti 1 órában kiscsoportos foglakozás (3-4 fő) javasoljuk.

Fejlesztendő területek:
- önbizalom erősítése
- Bal-jobb defferenciálásának pontosítása, megerősítése
- szem-kéz koordináció, grafomotoros fejlesztése
- helyes és biztos ceruzafogás kialakítása
- térbeli viszonylagosság felismerésének fejlesztése
- vizuális emlékezet fejlesztése
- nyelvi fejlesztés, szókincsbővítés

Na, szóval ezt a szakvéleményt kaptuk meg pénteken a nevelési tanácsadótól. nem is aludtam miatta két éjszaka,azon gondolkodva, hogy mit rontottam el gyereknevelésében, hogy ennyi mindenben fejlesztésre szorul.
De aztán mivel az ovo nénik is meglepődtek ezen az íráson, mert sok mindennel nem értenek egyet ( jövőhéten megyek be, hogy átbeszéljük ezt a dolgot), meg Maki is elmondta, hogy nagyon izgult, plusz még mikor mentünk a vizsgáltra egy nagy gesztenye fa előtt mentünk el, és megígértem Makinak, hogy vissza felé majd szedünk, gondolom, végig ezen járt az agya.

Tegnap délután (korán sötétedett) játékosan végig csináltuk Kristóffal azokat a feladatokat amiket ott csináltak.
Pl. ott a képi memória nagyon rossz  lett 9-ből 4-et tudott vissza tenni a helyére, itthon 9/9 lett ugyan az a feladat, memória játékban pedig megvert.
Nekem 49-ig tudott hibátlanul elszámolni, tovább is ment, de itt tévesztett elsőnek. Amikor ment a vizsgálat pont hallottam, hogy számol, és harminc valamennyinél járt, nem tudom mért írt a papírra 24-et.
Amikor a hölgy behívott, hogy elmondja miket  tapasztalt, kissé gúnyosan rakta elém azt a rajzot, amin Kristóf az embert rajzolta le, és teljesen ki volt akadva, hogy alulról kezdte el. nem tudom, hogy mit várt egy Dávid rajzot, mert más szülők (fiús anyák) elmondásából az ő gyerekük is még pálcika embert rajzol.
Volt egy feladat amin egy körben tekeregtek a vonalak, és meg kellett keresni a szíveket , Maki 5-ből 3-mat talált meg, na most úgye mi rengetek ilyen feladatott csinálunk itthon, mindig gond nélkül megoldja, de mindig oda van írva, hogy mennyit kell megtalálni, az iskola előkészítőben is megmondja Ildi néni, itt nem mondta meg a hölgy , hogy mennyinek kell lenni, Maki megtalált hármat, gondolom azt hitte, hogy ennyinek kell lenni, a hölgy meg nem szólt neki, hogy nézze még meg egy kicsit a képet.

Nekünk szerencsénk van mert a mi ovo nénik a fejlesztő pedagógus az óvodában, mikor elmeséltem neki mi volt a vizsgálaton, kissé meglepődött, de azzal, nyugtatott, hogy a legtöbb ember rosszul teljesít mikor vizsgáztatják.Szerinte minden rendben van Kristóffal, Ő inkább a mozgását látja gondnak, de hát mint csináljunk ha adott egy 5 és 1/2 éves kisfiú egy 8 éves gyerek testében, sajnos még nem tudja annyira koordinálni a mozdulatit mint kellene.

Azóta járunk Hajni nénihez fejlesztő tornára (ettől a vizsgálattól függetlenül), és már szerintem látványosan javult Kristóf rajzolása, már egész szépen színez, a rajz még mindig szörnyű.

Januárban mindenféleképp vissza viszem egy iskolaérettségi vizsgálatra, bár Zolival úgy beszéltük meg, hogy jövőre biztos nem megy elsőbe, nagyon gondolkodunk a nulladik osztályba ha indul, mert persze aztán meglátjuk, hogy változik jövőre az oktatási törvény ránk vonatkozó része.

Újabb büszkeség.

Múlthéten aki kilátogatott a Monori csapat mérkőzésre, ilyen belépőt kapott (bal szélső a Maki) amiről mi szülők semmit se tudtunk, így nincs is ilyen belépőjegyünk :(

Olyan büszke vagyok!

Köztudott, hogy már elég régóta járunk Pali bácsihoz focizni, Kikinek az edzések sokkal jobban mennek, mint a mérkőzések.Már rengeteg meccse volt, de eddig soha sem sikerült a hálóba találnia, egyrészt azért mert idősebbekkel játszottak meg nagyon félénk is, többször elmesélte, hogy nagyon izgul a pályán és zavarban van, másrészt eddig mindig hátvéd vagy kapus volt.De most ősszel megváltoztak a Bozsik program szabályai, és csak 3-3 gyerek lehet a pályán, így abszolult nincsenek posztok.
Szombaton került megrendezésre Monoron az idei második Bozsik program, ahol a monori U7 két csapattal is benevezett a 2005-ös és a 2006-os korosztállyal is, gondolom mondanom se kell, melyik csapatunk az erősebb, de szerencsénk van mert van egy 2006-os nagyágyunk is, így nem esélytelenek a mérkőzések.
Szombat reggel a hideg ellenére, elkezdődtek a meccsek, elsőnek Kikiék játszottak Gyömrő csapatával, ahol Levi (a nagyágyunk), hamar meg is szerezte nekünk a vezetést, a mérkőzés végig kiegyenlített volt, egyszer csak Makinak akadt egy óriási helyzete, egyedül maradt az ellenfél kapuja előtt és rúgott egy bomba gólt, és el sem tudom mondani, mennyire örültem, és büszke voltam a fiamra.Tudom, hogy mások minden mérkőzésen rúgnak 2-3 gólt és nekik ez nem nagy dolog, de bizony nekünk ez volt az első gólunk mióta focira járunk.Utána következtek a 2005-ös csapatunk akik szintén győztesen jöttek le a pályáról. Ezután ismét mi álltunk a pályára, itt nem volt kezdő játékos a Maki csak később állt be, de végig futott próbált küzdeni a maga módján, és egyszer a kapu előtt ment a cselezgetés, mikor újra sikerült a hálóba találnia, egy gyönyörű gólt rúgott. El sem hittem, hogy ez velünk történik, hogy Kiki 2 gólt is rúgott.
Sajnos a következő meccse már nem volt ilyen fényes, mert magasabb fiúkból állt az ellenfél, és ilyenkor Ő teljesen leblokkol, hiába beszéltük át százszor, hogy nem jelent semmit ha valaki magas nem biztos, hogy idősebb és ügyesebb is. Ő még is csak félt tőlük, azt hiszem ezt a meccset el is veszítettük, de nem láttam a végét mert Zitusnak pisilni kellett. A két meccs között félre hívtuk Kristófot és egy kicsit beszélgettünk vele, hogy nem kell félni és szaladjon a labda után.Az utolsó meccsen is remekelt, igaz gólt nem rúgott de végig hajtott, nem bohóckodott, hanem oda figyelt a játékra és még gól passzt is adott.
Úgyhogy nagyon jól sikerült kis délelőttünk volt, persze azért nálunk nem megy semmi ilyen simán, mert valakinek sikerült megfújnia a labdánkat (legyen vele boldog), de megígértük Makinak, hogy másnak elmegyünk és választhat magának egy újat amiért ilyen ügyes volt.

Persze máskor mindig felvesszük a mérkőzéseket vagy rengeteget fotózunk, most alig készült kép, mert hideg volt.

Kefír.

A héten eldöntöttem, hogy csinálok házi tejből kefírt, hagy egyen egy kis egészségeset a családom.Kristóf természetesen meg sem kóstolta, kijelentette, hogy nem szeretni.

Na, de van nekem egy fantasztikus kislányom is aki két pofára falta, ezen felbuzdulva csináltam joghurtot is, amit gyümölcs lekvárral ízesítettem, persze ebből is csak Zita evett.

Szivárvány

Múlthét vasárnap pont a házunk felet ívelt át egy szépséges szivárvány. A képek nem igazán adják vissza a szépségét, de élőben tényleg gyönyörű látvány volt.

De sajnos a lábánál nem találtunk kincseket :)

lt.

Úszás.

Tegnap elkísértem Makiékat az úszás oktatásra. öröm volt nézni, hogy Kristóf  mennyire élvezte.Nagyon lelkesen csinálta a feladatokat, az első 1/4 órában csak kötetlen játszás volt, hagy szokják a gyerekeke a vizet, majd utána jött az oktatás. Szivaccsal kellet átúszni a medence egyik oldaláról a másikra, közben az oktató segített nekik, hogy kell tempózni, hogy tartsák a lábukat, kezüket stb. Kristóf már simán lemerül a víz alá, nincs benne félelem ami azért még a nyáron a strandon benne volt.
Sajnos nem tudtam ott maradni a végéig mert mennem kellett dolgozni, de örülök, hogy ennyit is láthattam, mert nagyon tetszett.

A képek elég sötétek lettek, mert nagyon rossz volt a fényvisszony.

Őszi alkotásunk.

 Múlthéten pénteken korán haza értem a munkából, így volt időn egy kicsit alkotgatni a gyerekekkel ez a két mű született:

Mind a két gyermek lelkesen  készítette a saját képet, igaz Zitusnak inkább az őszi vihart sikerült megfestenie:)