Horgászbot

Kristóf nagyon szeret horgászni járni az apjával, és már alig várja a jó időt, hogy idén is mehessenek. Ahányszor elmegyünk egy tó mellett, mindig szól, hogy ide is jöjjünk majd el pecázni.
Szombaton délelőtt nálunk elég hűvös volt, mivel kimenni nem nagyon tudtunk neki álltunk alkotgatni a gyerekekkel. Amíg én az ebédet készítettem ők csak festegettek, de ahogy már én is oda tudtam közéjük ülni, komolyabb munkába kezdtünk.Én vágtam a halacskákat, a gyerekek meg kifestették őket. Még a jó múltkor kapott ujjfestékeket használtuk, nem tudom, hogy a többi ilyenfajta festék milyen, de a miénk inkább zselé szerű, mint festék. Zitus is lázasan festette a halacskákat, de Ő inkább eláztatta őket, mint sem festette volna, a halakon fél cm vastagon állt a festék. De olyan kis lelkesen csinálta a kis drágám. Miután megszáradtak összeragasztottuk őket, és felkötöttük hurkapálcikára, nagyon jópofák lettek.
Mire kész lettünk velük a nap is kisütött, így kimentünk sétálni egyet, persze a horgászbotok is jöttek velünk.
Pár házzal feljebb van egy udvar ami tele van háziállatokkal kacsa, liba, tyúk, kakas...stb, azokat mentünk megnézni, és az árokban már zöldelt a fű, a gyerekek egyből neki álltak szedni az állatoknak, nem mondom el hogy néztek ki utána, mivel a föld még tiszta sár volt, szegény Zita a végén már a csizmáját is alig tudta emelni annyi sár tapadt rá.De sebaj haza érve minden ruha ment mosógépbe.

Zitus próbálkozik a karika rajzolásával
Túrógombóc
Így elfáradt a nap végére

Szomjasvagyok.

Eddig Zitus úgy adta tudtomra, hogy szomjas, hogy oda állt a konyhapulthoz és mondta: -szo-szo
Ilyenkor mindig mondtam neki, hogy azt kell mondani, szomjas vagyok.
Na, pár napja már folyékonyan mondja:
- szomjasvagyok( és olyan különleges hangsúllyal mondja, hogy megzabálom).
És olyan büszke magára, hogy ki tudja mondani, hogy egész nap szomjas, napjában legalább százszor kér inni, persze legtöbbször csak egy kortyot iszik.
A másik tündéri beszólása, hogy ha mondjuk neki, hogy Szeretlek azt válaszolja:Én is.

Bili-ügy

Zituskával lassan rátérünk a szobatisztaság projektre, hisz lassacskán csak 2 éves lesz a kicsikém.
Eddig valahogy nem igazán szerette a bilit, ha csak megemlítettem már sírva fakadt, és mondta, hogy NEEEEM.
De viszont múlthét óta, este felé már korábban leveszem róla a pelenkát, és hagyom egy kicsit mesztelenkedni, és láss csodát a bilibe végzi a dolgát. Már nem is szól hanem magától megy és intézi a dolgát.
De viszont ha adok rá bugyit, hisz azért még is csak hűvös van még akkor viszont bepisil. Biztos nem tud még különbséget tenni a pelenka és a bugyi között. De azért már jó úton haladunk a teljes szobatisztaság felé, szerintem ha már jó idő lesz egy-kettőre szobatiszta lesz( legalább is remélem)

Reklamáció

A mai ebédünk spenót és bundás zsemle volt. Zitusnak kiszedem az ebédet, külön tányérban a főzeléket, és külön tányérba a zsemlét,. ( nálunk mindent külön kell rakni , mert Maki csak így eszi meg).
Kisasszony megszemléli az elé rakott kaját majd kérdi:
- Húúúúússsi? ( kicsit se húsi függő)
Szegényem ma nem kapott húsit. De azért az óvodából hazafelé menet megette még a Kristóf májkrémes kenyerét.

Alkotás farsang ... stb

Múlthéten, hogy vége legyen a télnek csináltunk a gyerekekkel tavaszi ablakdísz, hátha ez meghozza a jó időt. Én vágtam a pillangókat a gyerekek meg kifestették őket.



Pénteken farsang volt az oviba. Idén nem csináltunk belőle nagy ügyet a tavalyi jelmezt vette fel Maki.Meg a lábam miatt amúgy se tudtam nagyon mászkálni ez ügyben. Még januárban láttunk az egyik üzletbe Dart Weder jelmezt ami nagyon tetszett Kristófnak de én még túl kicsinek érzem Őt egy ilyen jelmezhez és szerencsére nagy is lett volna neki, így megegyeztünk, hogy Jedi lovag lesz
Mi a furcsa Zituson?

Az ezüst is szépen csillog, avagy a VIII. Kolláth Béla emléktorna.

Vasárnap voltunk az eddigi legnagyobb mérkőzésünkön. Most olyan meccsre mentünk ahol nem csak a körzetből vagy a megyéből voltak csapatok, hanem az egész országból. Mivel Szolnokra kellett mennünk elég korán kellett kelnünk ½ 7-kor volt az ébresztő, amihez az én gyerekeim nem nagyon vannak hozzászokva, főleg nem hétvégén így elég döcögősen indult a reggel, mindenki nagyon nyűgös volt, de sikerült időben oda érnünk a találkozóra.Itt csoportmérkőzések voltak, mert 12 csapat vett részt a tornán. Az első meccsünket Rákóczifalvával játszottuk, és hát nem igazán ment a játék a fiúknak, valahogy egyik sem találta a helyét a pályán, de azért sikerült 1-1-es döntetlent elérnünk. Itt még azt mondtuk, hogy az is csoda lesz, ha a csoportból tovább jutunk. A következő mérkőzés is elég ligthosan indult, de aztán megtört a jég, a nagy áttörés akkor következett be mikor kaptunk egy szabadrúgást.Én nem tudtam, hogy a kispályán van olyan szabály, hogy ha 3-szor megy ki a labda (szöglet) akkor az ellenfél üres kapuba rúghat a félpályáról. na de a kicsiknek még ez is igazi kihívás, hogy a félpályáról betaláljanak a kapuba, de nem a „kis” Ádinak, aki csont nélkül lőtte be a gólt. Ezután mintha a fiúk megtáltosodtak volna, simán milyénk volt a meccs 3-1-re győztünk, így csoport elsőként jutottunk tovább.Ezután jött a fekete leves 10 órától 14 óráig kellett várnunk a következő meccsünkre, addig a többi csapat játszott, igazi kihívás volt a gyerekeket ennyi időre lekötni. Zitus is velünk volt, és mivel korán keltünk dél körül elvitte Zoli kicsit kocsikázni, hogy elaludjon, és szerencsére ½ 3-ig aludt is a szerelmem.A következő mérkőzést Szolnok A csapatával játszottunk, akiktől én egy kicsit tartottam, mert a csoportmérkőzéseken simán 3 gólos győzelmeket arattak, de úgy voltunk vele, ha kikapunk is negyediknél rosszabbak nem leszünk. De számunkra igazi öröm játék volt, mert 7-1-es győzelmet arattunk, a fiúk nagyon érezték a játékot Maki is nagyszerűeket védett, nagyon jó kis meccs volt.Ez után újabb két órát kellet várnunk, hogy a döntőt lejátszhassuk. Zitával sétálgattam a folyóson, néztük az állatos képeket, és mindenkitől kunyerált egy kis nasit, annyi mindet összeevett az nap, hogy csodálom, hogy nem lett rosszul.De elég jól bírta a hercegnő, igaz a végére már Ő is nagyon türelmetlen lett, a döntőt se tudtam megnézni, mert már nyűgös volt.Az utolsó meccset sajnos elvesztettük, valahogy semmi nem jött össze, kihagytuk a szabadrúgást, meg tényleg nagyon ügyesek voltak a Törökszentmiklósi fiúk, megérdemelték a győzelmet.Kristóf a végére nagyon elfáradt, már nem akart a kapuba állni, játszani akart a pályán, de miután pályára állt, csak téblábolt, és nagyon hisztis volt.A végén persze nagyon örültek, mert mindenki aranyérmet kapott, így fel se tűnt nekik, hogy 2-1-re kikaptak.A legbüszkébbek arra voltunk, hogy az eredmény hirdetéskor így szólítottak minket: a torna legszimpatikusabb csapata a Monor Se, és „kis” Ádi lett a legjobb játékos, akire külön büszkék voltunk.Hazafelé, még szinte ki se kanyarodtunk a parkolóból mikor Maki már aludt, annyira fáradt volt szegényem. Zita meg egész úton dumált, majd meg zabáltam.

Idei első biciklizésünk.

Tegnap a gyerekek elég korán ébredtek a délutáni alvásból, és kint hét ágra sütött a napocska, igazi tavaszi idő volt.Kristóf kitalálta, hogy Ő kiszeretne tekerni a mamához.
Kiment a bicikliét előre hozni, de már a teraszánál vissza fordult, és közölte, hogy keresem meg neki a napszemüvegét, mert a szemébe süt a nap. Na akkor persze a Húginak is kellett keresni egy napszemüveget, csodásan néztek ki.
Azt hittem Maki majd félúton elfárad és tolni kell majd a biciket, de nem simán kitekertünk, még én is bírtam. (anyáék jó másfél kilométerre laknak tőlünk, és végig felfelé kell tekerni)
Nagyon örültünk végre egy kis jó időnek, alig várom, hogy újból kilehessen menni a kertbe játszani, és ne egész nap a lakásba legyünk.

Természettudományi Múzeum

Tegnap ellátogatunk a Természettudományi Múzeumba, eredetileg a fiúk a Közlekedésit nézték ki.
De mikor oda értünk óriási tömeg volt, múzeum környéke tele autókkal azt hittük biztos a jó idő kicsalta az embereket a Városligetbe, csak mikor haza értünk tudtuk meg, hogy aznap volt a mangalica fesztivál, ezért voltak ennyien. Mivel esélyünk se volt parkoló helyet találni, inkább átmentünk a természet tudományi múzeumba.
Tavaly már jártunk ott és nekem nagyon tetszett, most teljesen más volt át volt rendezve az egész.a fő látványosság most a bogarak voltak.
Volt egy olyan helyiség ami úgy volt megcsinálva, mintha a vízen menne az ember, üvegen kellett sétálni és alatta be volt rendezve egy vízi világ, nagyon látványos volt. De a gyerekek többsége félt rajta, Zitának is jó sok idő kellett mire rámert lépni, miután megszokta már nagyon tetszett neki
Kristóf és Zoli végig néztek mindent, én meg Zitácskát kergetem többnyire.
Úgy szeretem Kristófot, hogy Őt tényleg minden érdekli, volt egy helyiség tele koponyákkal azt hittem majd biztos megijed tőlük de nem lelkesen nézegette őket.Egyedül attól ijedt meg , hogy volt egy 9 hónapos magzat csontváz kiállítva, hát az tényleg borzalmas volt, anyaként szörnyű volt látni bláá, ott engem is kirázott a hideg.
Megnéztük még a preparált állatokat is, Zitus az elején nagyon félt,főleg az oroszlántól, de miután megértette, hogy nem élnek már lelkesen mondta annak a nevét amit felismert.
Volt felkötve a plafonra egy hatalmas cápa, az nagyon bejött neki, most az emeletre nem lehetett felmenni, mert új kiállítást csinálnak, és folyik az átalakítás. Majd csak a nyáron lesz megtekinthető, úgyhogy vissza kell még mennünk idén, hogy Zitácska közelebbről is megnézhesse az óriás cápát

Gyömrői tó télen

Sajnos ezt a hétvégét végig a négy fal között töltöttük, mert Zoli szombat reggelre beteg lett. Neki sem volt más tünete csak a láz, mint múltkor a Kristófnak, szegénykém a szabad hétvégéjét végig az ágyban töltötte, olyan gyenge volt.
Pedig mind a két napra lett volna programunk, szombaton a helyi lovardába szerettünk volna kimenni, vasárnap pedig a lányokat köszöntöttük volna névnapjuk alkalmából.
De a múlthétvégén, mikor olyan szépen sütött a nap átmentünk Gyömrőre sétálni a tó körül.
Remekül éreztük magunkat, a gyerekek jót játszottak a játszótéren, utána pedig a befagyott tón játszottuk, hogy ki tud messzebbre csúsztatni egy jégdarabot.
Olyan jól elvoltunk, hogy észre se vettük, hogy elszaladt az idő, már bőven ebéd idő volt mikor haza értünk, és a délutáni alvással sem volt gond, mindenki kellőképpen elfáradt a jó levegőn.