Pillanat képek.

Egyszer réges régen mikor az idő még engedte átmentünk Gyömrőre fürödni a gyerekekkel.Kristóf nagyon élvezte a tavat, érdekes tavaly még Zitusnak jobban tetszett a tó mint a strand, idén az megfordult, most nem nagyon akart bemenni a vízbe, inkább a parton játszott.
megcsípte szegénykémet a darázs épp azt borogatja:(
Múlthéten megünnepeltük Kristóf névnapját,sajnos nem sok kép készült mert elfelejtettem fényképezni.
Itt épp nagy Zingo parti van
A négy gyerek remekül érezte magát, annak ellenére, hogy az idő nem volt túl kegyes hozzánk.
Azért alkotunk is ebben a csúnya időben, hogy valahogy lefoglaljam a gyerekeket.
Zoli kapott egy új biciklit, amit tegnap ki is próbáltunk, kitekertünk a játszótérre, ami tőlünk elég messze van. Természetesen hazafelé megáztunk, még jó, hogy a gyerekeknek vittem esőkabátot.
És még a papagájunk is meg van, így él közöttünk:

Nimfa papagáj.

Tegnap este számomra hihetetlen dolog történt velem.
Este olyan 7 óra felé skype-on beszélgettünk a sógorommal, és nyitva volt az udvarra néző ablakunk. Egyszer csak furcsa csipogó hangot halottunk, Kristóf is kérdezi, hogy mi ez a hang.
Kimegyek az udvarra megnézni, hát ahogy kilépek a fal takarásából és felnézek egy nimfa papagáj ül az ereszünkön.
És abban a pillanatban ahogy meglátott rászállt a fejemre ( jól meg is ijedtem) kiabáltam a Zolinak , hogy gyorsan jöjjön ki.
Közben a papagáj sétálgatott a hátamon, és a vállamon, én meg tyúklépésben kezdtem felmenni a teraszra, mire Zoli kiért én már az utolsó lépcsőfoknál jártam.
Ő meg röhögött rajtam nem hitte el amit lát.
Kinyitotta az előszoba ajtót, és besétáltam a vállamon ülő papagájjal, de bevallom marhára fostam, kértem is a Zolit, hogy szedje le rólam. Át csalogatta az Ő vállára, persze neki nagyon tetszett a papagáj. Kéritettünk neki magokat, és egyből a tenyerünkből evett, a gyerekeknek nagyon tetszett.
Majd egy órán át volt a Zoli vállán a papagáj, mire sikerült becsalogatunk egy ketrecbe, még szerencse, hogy volt a pincébe egy ezer éves madárketrecünk abba raktuk bele.
Az látszik a madáron, hogy nagyon emberhez van szokva, valaki biztos nagyon szomorú utána.
Most nézzük a kiragasztásokat, a hirdetéseket a megszökött papagájokról hátha megtaláljuk a gazdáját.Remélem a környékről szökött el.
Este mondja a Zoli, hogy reggel nyugodtan engedjem ki a papagájt a ketrecből hagy legyen szabadon, mert ehhez van hozzá szokva. na persze én azért nem vagyok olyan bátor, így szegényem most itt néz rám szomorú szemekkel.
Éjszaka gondolkoztam a dolgon, és még jó,, hogy nem Kristóf ment ki elsőnek az udvarra, biztos nagyon meg ijedt volna ha rá száll egy madár.
Meg vissza gondolva olyan mint ha kihívott volna minket a madár, mert hallotta az ablaknál az emberi hangokat.

Esküvő.

Szombaton a kedvenc unokahúgom kimondta a boldogító IGENT.
E jeles eseményre mindet is meghívtak sőt még Kristóf volt az egyik koszorús fiú.
Nagyon szép szertartás volt, és meg kell jegyeznem ahogy öregszem egyre érzékenyebb vagyok én is. A polgári szertartás alatt és a templomi esküvő alatt is sikerült megríkatni magam, és arra gondoltam, hogy milyen szerencsés vagyok én a férjemmel, és remélem ők is ilyen boldogok lesznek mint mi.
A menyasszony gyönyörű volt csodaszép ruhában, a vőlegényen meg látszott, hogy egy álom vált valóra a számára.
Vissza térve Maki koszorús fiú szerepére, hát Ő volt a koszorús fiúk álma, szegényem nagyon unta mind a két szertartást, és a 40 fokos hőséget se igazán bírta.
A házasságkötő teremben még csak csak tudott viselkedni, de a templomban már elszakadt nála a cérna, volt, hogy már a földön feküdt a szertartás alatt, biztos boldogok lesznek majd, hogy a templomi képeken Kristóf idétlenkedése is rajta lesz.
Zitus minkét szertartás alatt kint volt az apjával, mert mindig oda akart menni Kristófhoz, és nem akartuk a gyerek ordításával elrontani a meghitt hangulatot.
Szerencsére a templomnál már ismerősek voltunk, mert mind a két gyereket itt kereszteltük és tudtuk, hogy az udvar hátsó részén van egy kis játszótér, Zituska is jól érezhette magát a szertartás alatt.
Miután vissza mentünk a lagzi helyszínére Zita teljesen elfáradt, nem volt jó neki semmi, nem akart ott ülni ahol az Ő helye lett volna (persze hisz csak 2 éves nem nagyon érdekli még az ültetés) egy darabig lekötötte Őt a lovak, mert bizony hintós esküvő volt.
De olyan 7 óra körül közölte, hogy haza akar menni Enihez, Ő volt befogva a gyerekfelügyeletre.
Persze miután haza vittük már semmi baja nem volt este 9-ig boldogította Enikőt.
Úgy beszéltül meg Zolival, hogy Kristóf addig maradhat amíg csak akar, de mi sem gondoltuk volna, hogy 1/2 3-kor visszük haza.
Szerencsére több gyerek is volt, akikkel hamar elkezdtek bandázni, Ő remekül érezte magát, ahogy mi is. Csak azt sajnálom, hogy nem tudtunk többet táncolni, mert Kristóf végig kint volt az udvaron ( itt volt a legelviselhetőbb a hőség) én meg igazi para anyaként nem mertem kint hagyni felügyelet nélkül.
Mi is 1/2 4 után mentünk haza, és annyira bennünk volt az esküvő filling, hogy még megnéztük a mi esküvőnket is, amit 6 év alatt még egyszer sem néztünk meg.
A vasárnapot egész nap szinte ágyban töltöttük Kristóf is csak délben kelt fel.
Innem is még egyszer sok boldogságot kívánunk az ifjú párnak, legyetek nagyon boldogok:)

Kicsit se unta:)

Orvosnál.

Múltkor a védőnőnél kértem beutalókat a szemészetre, és az ortopédiára mert mindkét gyermeknél esedékes volt egy vizsgálat. Mivel a múltkor a gyerekszigeten a korai fejlesztésnél a csaj azt mondta, hogy úgy látja, hogy Zitus csípője elég merev és mivel Ő terpesz pelusos volt, egyből kértem is a beutalót az ortopédiára. Makit pedig a szemészetre mert mostanában többen is megjegyezték, hogy úgy látják mintha kancsalítana.
Hétfőn felhívom a a Heim Pált, hogy időpontot kérjek, de mind a két osztályon azt mondták nem kell időpont menjünk csak a rendelési időben.
Ezzel szemben másnap a betegirányítóban a hölgy első kérdése van-e időpontunk.
Felveszi az adatokat és közli, hogy mindkét rendelés az első emeleten van, örültünk is, hogy egy helyen lehetünk a gyerekekkel, mert én vittem Zitust az ortopédiára, Zoli pedig Makit a szemészetre.
Hát nem mondom embertelen ami ott van, kicsi gyerekekkel ennyit várni, maga az őrület. Zita sehogy sem akart egy helyben maradni, neki jobban tetszett a rohangálás, de így nem hallottam, hogy kit szólítanak, mondjuk mindegy is volt mert nem számított a sorszám, össze vissza hívták be a gyerekeket.
Majd 2 óra várakozás után kiderült, hogy a fiúk nem is jó helyen várnak arra, hogy behívják őket, nekik át kellett menni egy másik épületbe. Na itt már kezdtem kiakadni, és Zita is mert minden áron Ő is a fiúkkal akart menni, volt is nagy ordítás miután Apa elment.
Aztán végre 2 és 1/2 óra várakozás után végre a mi nevünket mondta a hölgy.
Bementünk a vetkőzőbe ahol Zita már elkezdte a cirkuszt, hogy ne vegyem le róla a ruhát és a cipőt Ő kiakar menni.
A doki nem volt egy humánus mert mivel Zita üvöltött szó szerint le se sz@arta a gyereket mert sírt, még meg se nézte mikor már közölte, hogy ortopéd cipőre van szüksége és már nyomta is a kezembe a szórólapokat, a csípőjére kemény 10 másodpercet szánt, de annak elmagyarázására, hogy hol csináltassunk a gyereknek gyógycipőt már több ideje volt. Hát engem nem nyugtatott meg, mert abban nem vagyok biztos, hogy a gyerek csípője rendben van, abban meg végképp nem, hogy ortopéd cipőre lenne szüksége, ha legalább ránézett volna a gyerekre megérteném a cipő szükségességét.
A fiúk szerencsére nagyobb szerencsével jártak, mert Kristófot alaposan megvizsgálta a doktornő, nála minden rendben van, jó a térlátása nem is értette a doktornő a kancsalság dolgot.
Biztos ami biztos azért iskola kezdés előtt vissza kell mennünk egy kontrollra.
Itt látszik azért, hogy az egyik szeme egy kicsit félre áll, de szerinte lehet csak egy rossz beidegződés, vagy csak elfeledkezik magáról, de semmi komoly.

5 éves státusz.

Tegnap reggel végre sikerült eljutnunk a védőnőhöz, hogy megejtsük az öt éves státusz vizsgálatot.
Korán felhívtam a védőnőt, hogy dolgozik-e, nehogy szabadságon legyen és feleslegesen menjünk.
Mikor oda értünk a rendelőbe jól kikerekedett a szemem ,mert vagy ezren voltak előttünk, mikor tavaly voltunk senki nem volt rajtunk kívül, most meg teli volt a váró.
Azért csak bementünk lesz ami lesz, ahogy letelepszünk az egyik székre a gyermekeimnek egyből pisilni kellett, megkeressük a wc-t, nem is mi lennénk ha Zita nem pisili le a bugyiját, akkor az egy alkalomkor mikor elfelejtettem berakni váltó ruhát, így csak kisnadrágot adtam rá.
Gondoltam ha már így esett akkor inkább haza megyünk és vissza jövünk máskor hátha akkor kevesebben lesznek. Már épp pakolok mikor kinyílt a rendelő ajtaja, a védőnő körül néz meglát minkét és kérdi, hogy ugye mi jöttünk a státusz vizsgálatra, mert akkor menjünk be.
ÚÚÚÚ ha szemmel ölni lehetne akkor mi már nem élnénk, úgy nézett ránk többi anyuka.
Bent meg is kérdeztem, hogy hogy mi következtünk hiszen csak most érkeztünk. Kiderült, hogy a doktortnő egészséges rendelése 11-kor kezd, és nem tudják miért de a kismamák már ide jönnek reggel 8-ra és elvárják, hogy a doktornő át járjon a két rendelés között, mert ekkor van neki a másik szobába a beteg rendelése.
Ilyen alaposan már régen vizsgálták meg a gyerekeimet, szinte mindenüket részletesen megnézték, úgy, hogy még a Zita sem ordított.Láttam Kristófon, hogy nagyon izgul később kérdeztem is, hogy miért izgult ennyire, a válasza, félt, hogy ha valamit rosszul csinál nem kap matricát, édesem az a kis gyerek lelke.
Kértem beutalót Makinak a szemészere, Zitának az ortopédiára egy rutin vizsgálatra, hogy megnyugodjon a lelkem.
Mivel ilyen jól viselkedtek, hazafelé a piacon megkapták a beígért görög dinnyéjüket, amit itthon egyből be is faltak.
jaj el is felejtettem leírni milyen brutális méretekkel rendelkeznek a gyermekeim
Zita keményen 12 kiló lassan 2 és 1/2 évesen és már 98 cm
Kristóf nem ámítás de 128 cm magas és 24 kiló.
A kis óriás bébieim.

Tejfogacska.

Kristóf még a múlthéten szólt, hogy mozog az egyik alsó fogacskája. Már napok óta csak "lifegett" neki, de nem akart kiesni, és mivel az egyik focis barátja megnyugtatta, hogy nem fog fájni ha kiesik, minden félelem nélkül tűrte a dolgot, és nagyon várta, hogy kiesen.
Erre tegnap mikor szált ki a fürdőkádból belepottyant a vízbe a foga. Izgultam, hogy észre vegye mikor kiesik, hogy eltudjuk tenni emlékbe, és szerencsénk lett mert a vízben sikerült megtalálnunk.
Lehet, hogy hülyeség de én ügy elérzékenyültem, hisz az én kisfiamnak kiesett az első tejfoga.
Abban bízok, hogy Ő nem fog úgy megszenvedni a fog váltással mint én, mert nekem szörnyű volt, még a mai napig emlékszem rá.
Közben meg napok óta emésztem magam az iskola miatt, tudom, hogy még messze van de én imádok agonizálni, és sokáig rágódni egy dolgon.
Miután múlthéten felhívott az Ovo néni és beszéltünk, már majdnem teljesen eldöntöttem magamban, hogy hagyom Makit még egy évet az óvodába, és csak 7 évesen megy majd suliba. Tudom, hogy pl a wardorf iskolába nagyon fontos, hogy már elkezdődjön a fogváltás, mert ez is egyik jele az iskola érettségnek.
Lehet, hogy ez egy jel arra, hogy még is menjen iskolába???????????????????

Piros bicikli

Végre sikerült vennünk Kristófnak egy nagyobb biciklit.
Már nagyon aktuális volt, mert a 16-os bicit már kinőtte, olyan gyorsan tekerte, hogy állandóan elesett vele. És mivel nálunk a kerékpár szinte napi rendszerességgel van használva, nagyon aktuális volt egy nagyobb beszerzése.
A mostani anyagi helyzetünk nem teszi lehetővé, hogy újat vegyünk, ezért állandóan lestem a vaterát hátha sikerül valami jót kifognunk. De közben eszembe jutott hogy van Monoron egy használt cikkes, el kellene nézni oda is. Szerencsénkre pont volt egy 20-as biciklijük, amibe Kristóf egyből bele szeretett, mert piros volt sárkány mintával és kormány váltós 6 sebességes.
Másnap visszament a papa is megnézni, és mivel ismeri a tulajt még az árából is sikerült alkudnia.
Volt is nagy öröm mikor délelőtt a papa beállított a bicivel,Maki ki is próbálta egyből még az erős szél sem tántoríthatta el attól, hogy egy pár kört tekerjen . Egy icipicit nagy még neki, de szerintem pár napot gyakorol itt az utcában, és a jövőhéten már a forgalomba is bemerészkedhetünk vele.