2011. július 15., péntek

Esküvő.

Szombaton a kedvenc unokahúgom kimondta a boldogító IGENT.
E jeles eseményre mindet is meghívtak sőt még Kristóf volt az egyik koszorús fiú.
Nagyon szép szertartás volt, és meg kell jegyeznem ahogy öregszem egyre érzékenyebb vagyok én is. A polgári szertartás alatt és a templomi esküvő alatt is sikerült megríkatni magam, és arra gondoltam, hogy milyen szerencsés vagyok én a férjemmel, és remélem ők is ilyen boldogok lesznek mint mi.
A menyasszony gyönyörű volt csodaszép ruhában, a vőlegényen meg látszott, hogy egy álom vált valóra a számára.
Vissza térve Maki koszorús fiú szerepére, hát Ő volt a koszorús fiúk álma, szegényem nagyon unta mind a két szertartást, és a 40 fokos hőséget se igazán bírta.
A házasságkötő teremben még csak csak tudott viselkedni, de a templomban már elszakadt nála a cérna, volt, hogy már a földön feküdt a szertartás alatt, biztos boldogok lesznek majd, hogy a templomi képeken Kristóf idétlenkedése is rajta lesz.
Zitus minkét szertartás alatt kint volt az apjával, mert mindig oda akart menni Kristófhoz, és nem akartuk a gyerek ordításával elrontani a meghitt hangulatot.
Szerencsére a templomnál már ismerősek voltunk, mert mind a két gyereket itt kereszteltük és tudtuk, hogy az udvar hátsó részén van egy kis játszótér, Zituska is jól érezhette magát a szertartás alatt.
Miután vissza mentünk a lagzi helyszínére Zita teljesen elfáradt, nem volt jó neki semmi, nem akart ott ülni ahol az Ő helye lett volna (persze hisz csak 2 éves nem nagyon érdekli még az ültetés) egy darabig lekötötte Őt a lovak, mert bizony hintós esküvő volt.
De olyan 7 óra körül közölte, hogy haza akar menni Enihez, Ő volt befogva a gyerekfelügyeletre.
Persze miután haza vittük már semmi baja nem volt este 9-ig boldogította Enikőt.
Úgy beszéltül meg Zolival, hogy Kristóf addig maradhat amíg csak akar, de mi sem gondoltuk volna, hogy 1/2 3-kor visszük haza.
Szerencsére több gyerek is volt, akikkel hamar elkezdtek bandázni, Ő remekül érezte magát, ahogy mi is. Csak azt sajnálom, hogy nem tudtunk többet táncolni, mert Kristóf végig kint volt az udvaron ( itt volt a legelviselhetőbb a hőség) én meg igazi para anyaként nem mertem kint hagyni felügyelet nélkül.
Mi is 1/2 4 után mentünk haza, és annyira bennünk volt az esküvő filling, hogy még megnéztük a mi esküvőnket is, amit 6 év alatt még egyszer sem néztünk meg.
A vasárnapot egész nap szinte ágyban töltöttük Kristóf is csak délben kelt fel.
Innem is még egyszer sok boldogságot kívánunk az ifjú párnak, legyetek nagyon boldogok:)

Kicsit se unta:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése