Egy gondolat bánt engemet...

 Mikor is menjen Kristóf iskolába??????

Ma Magyarországon iskolába mehet az a gyerek, aki adott év május 31-éig betöltötte hatodik életévét, a szülők többsége azonban inkább úgy dönt, hogy még egy évet vár. Így a magyar gyerekek világviszonylatban egyedülállóan későn, 7 és 8 éves koruk között kezdenek iskolába járni. Gyermekpszichológusokat kérdeztünk arról, hogy jár-e bármilyen előnnyel, hogy egy hatéves gyereket még egy évig óvodában tartanak.

Magyarországon ma elvileg az kezdi el az iskolát, aki május 31-ig betölti a 6. életévét, ám a törvény lehetővé teszi a rugalmas iskolakezdést. Ennek következménye az lett, hogy a magyar gyerekek a nemzetközi átlaghoz képest későn kerülnek iskolába: többnyire nem 6 és 7, hanem 7 és 8 éves koruk között.

Beiskolázás: érvek és ellenérvek
"Hat-hétéves koruk között a gyerekek fejlődésük új fázisába érkeznek. Látványosan átalakulnak a testarányaik: a fej-törzs hossza a felnőttekéhez közelít, de a fejlődés új állomásáról tanúskodnak a maradandó fogak is. A hatodik év végére elkészül az idegrendszer komplett 'szigetelése', vagyis az idegrostokat burkoló myelinhüvely, és javul az érzékelő és mozgató idegpályák közötti kapcsolat is" - mondja dr. Vajda Zsuzsanna gyermekpszichológus, egyetemi tanár.
"Hogy a gyerekek életében a hat és hét év közötti időszak fordulópont, alátámasztja az is, hogy a különböző kultúrák meglepően egységesen e kortól tartották-tartják alkalmasnak a gyerekeket, hogy bekapcsolódjanak a munkába, vagy hozzálássanak a formális tanuláshoz" - teszi hozzá a szakember.
Ehhez képest a magyar gyerekek többsége ma már nem 6 és 7 éves kora között kerül iskolába. "Az itthon elterjedt dogmatikus nézet szerint a gyerekek végtelenül sérülékeny és kiszolgáltatott lények, akiket lehetőleg minél tovább a család szoros ölelésében kell tartani. Óvni kell őket minden feladattól és megpróbáltatástól, különösen az iskolától, amelyben, úgymond, zord és lélektelen pedagógusok összevont szemöldökkel figyelik, sikerül-e összekapcsolni a betűket" - mondja dr. Vajda Zsuzsanna.
A gyermekpszichológus szerint amellett, hogy a pedagógusokkal szembeni gyanakvás senkinek sem használ, az is kérdés, hogyan és mikor tanulja meg ilyen körülmények között a valóságtól mesterségesen elszigetelt gyerek, hogy az életben vannak leküzdendő nehézségek is, és mitől lesz képes összpontosítani saját erőit-energiáit, hogy felülkerekedjen.
"Bár sok a kitűnő tanító, a magyar iskolák akkor is mintha elfelejtették volna, milyen a gyerek. A gyerek nélkül kitalált iskolarendszer túl gyors: azt mondja, hogy karácsonyra, vagy év végére ír-olvas a gyerek. Ennek eredménye, hogy nemzetközi összehasonlításban a magyar negyedikesek értő olvasása ugyan jobb, mint az ugyanilyen korú norvég vagy svéd gyerekeké, 15 éves korra azonban ez megfordul. Ennek oka az, hogy a skandinávok sokkal lassabban haladnak, hosszú időn keresztül csak alapoznak" - mondja Vekerdy Tamás gyermekpszichológus. A szakértő szerint az is aggasztó, hogy míg tőlünk nyugatra az iskolával a társadalmi különbségek évről-évre csökkennek, nálunk nem.
Ez utóbbi ténnyel kapcsolatban azonban Vajda Zsuzsanna kétségesnek tartja, hogy összehasonlítható-e a hazai helyzet - ahol a lakosság 30 százaléka él a létminimum környékén, vagy alatta - a gazdag skandináv országokéval, ahol a hátrányos helyzetűek aránya nem több, mint 3-5 százalék (feltéve, hogy nem számítjuk közéjük az állampolgársággal nem rendelkező bevándorlókat).
Nyer vagy veszít a gyerek az iskolakezdés eltolásával?
Vekerdy úgy véli, hogy az iskolakezdés egy évvel való eltolásával a gyerek nem veszít egy évet, hanem nyer - a játék számára. A szakember szerint egy hatéves gyerek számára még nem a tanulás, hanem a szabad játék, a mese, az ének a legfejlesztőbb. Ezek alapozzák meg az érzelmi biztonságot, illetve az orientálódását a családban, a világban. Az iskoláskorban pedig az érzelmi nevelés alapjainak a művészeteknek kellene lenniük.
Vajda szerint azonban a visszatartás pozitív hatása nem egyértelmű. "Az óvónők beszámolói szerint a 6 év körüli gyerekek nagy része képességei alapján alkalmas lenne az iskolakezdésre, és a halasztás kudarcélményt jelent a számukra, azaz nemhogy javítaná, hanem rontja az önértékelésüket" - mondja. "Az életidő tékozlása nagy felelősség, hiszen ma már gyakran öt évig járnak a gyerekek középiskolába, tehát húszéves korukban esetleg még mindig az iskolapadban ülnek. És hány évesek lesznek, mire befejezik a tanulást, és végre hozzálátnak a munkakezdéshez, családalapításhoz?"
A szakember szerint az is probléma, hogy a visszatartott gyerekek foglalják a helyet az amúgy is férőhely-problémákkal küzdő óvodákban, ráadásul az ambiciózus szülők többnyire különórákra küldik őket, és gyakran kétes értékű, iskolán kívüli fejlesztő programokat is igénybe vesznek.

Van, ahol ötévesen kezdik az iskolát A legtöbb európai országban a tankötelezettség alsó határa hat év. Van azonban néhány ország (Egyesült Királyság, Málta, Görögország és Hollandia), ahol a gyerekek már ötéves kortól iskolába mehetnek. "Ezekben az országokban kétségkívül gyakoriak az iskolaérettség hiányából adódó problémák - érthetetlen, miért erőltetik mégis a döntéshozók. Ám a hazai helyzet szintén szélsőségnek tekinthető" - mondja dr. Vajda Zsuzsanna. Vekerdy Tamás szerint azonban nehéz összehasonlítani a brit helyzetet a magyarral, mert ott még a hat-hét-nyolc évesek iskolai oktatása is a legjobb értelemben vett óvoda, nagyon sok játékkal. Az európai országok közül akad egyébként néhány, ahol csak hétéves kortól kezdhetnek a gyerekek iskolába járni: ilyen többek között Lengyelország, Észtország, Lettország, Litvánia, Finnország, Bulgária vagy Svédország.

Tény, hogy az iskolákban kialakult helyzet nem kedvez a hatéveseknek
Bár a gyerekek rugalmas iskolakezdése kétségkívül humánus megoldás, abban mindkét gyermekpszichológus egyetért: nem szerencsés, hogy jelenleg két elsős között akár két év korkülönbség is lehet. "Két hatéves között már háromhónapnyi különbség is mérhető, míg később, 12 éves korban már csak egy év különbség mutatható ki. Ma egy hatéves kifejezetten nehéz helyzetben van, könnyen éretlen lehet a többiekhez képest" - mondja Vekerdy Tamás.
A gyermekpszichológus a szülőknek azt ajánlja: mérlegeljenek, és döntésükben az egyik fő tényező a tanító néni személye legyen. "Az a jó tanító néni, aki nem siet, jut idő bőven mesére, játékra, szabadban való tartózkodásra. A gyereknek természetesen az az előnyös, ha a tanító néni személye négy évig nem változik" - tanácsolja Vekerdy.
 Nulladik osztály: mire megoldás?
A várhatóan májusban kormány elé kerülő új közoktatási törvénytervezet szerint a hétéves kort elért, de az iskolai tanulásra még nem képes gyermekek számára előkészítő osztályt kell szervezni. Ennek célja és feladata az lenne, hogy a gyermekek egy év alatt behozzák lemaradásukat, és elérjék az iskolaérettséget. Az előkészítő osztály után a gyermek - a szakértői bizottság véleménye alapján - vagy normál, vagy kis létszámú, vagy gyógypedagógiai első osztályban folytathatja tanulmányait. Az ötlettel kapcsolatban számos oktatási szakértő adott hangot abbéli félelmének, hogy a nulladik osztály rendszere a szegregációt fogja erősíteni. (nefmi.gov.hu/miniszterium/2010/uj-ktv-terv-vitaanyag)
"A hátrányos, rossz családi körülmények között nevelkedő gyerekek beiskolázása különleges problémát jelent. Az ő esetükben alapvető, hogy minél előbb intézményi segítséget kapjanak, ahol felkészítik őket az iskolakezdésre" - mondja dr. Vajda Zsuzsanna.
Vekerdy Tamás szerint amennyiben a nulladik osztály csak a verbális intelligencia fejlesztéséről szól, nem old meg semmilyen problémát. A pedagógusoknak az idekerülő gyerekek fejlesztésénél fokozottan kellene szem előtt tartaniuk, hogy nem egyféle intelligencia létezik: a vizuális, a zenei, a kézzel végzett cselekvési-alkotói vagy a mozgási intelligencia ugyanúgy elismerésre kell, hogy kerüljön, mint a verbális - véli a gyermekpszichológus.

Helyes ceruzafogás.

Csütörtökön voltunk iskola előkészítőn, ahol a hölgy első és legfontosabb észrevétele az volt, hogy Makinak szörnyű a ceruzafogása. Ezt nagyon gyakorolnunk el.
Ezt találtam a neten, hátha valakinek is fontos lehet.

Az írástanulás első lépése a helyes ceruzatartás. Ha az ujjait rányomja a gyerek a ceruzára, hogy visszafele görbülnek, mint az alsó rajzon, akkor hamar elfáradhat a keze íráskor. Lazán kell fogni az íróeszközt és a papírra sem szabad nyomni. Ebben segítenek a háromszögű tollak, ceruzák. Az 1-es ujjon fekszik a ceruza, és lazán tarjuk a 2-es és 3-as ujjal, ahogy a felső, helyes rajz mutatja.

A helyes ceruzafogás kialakulását segítő fejlesztő tevékenységek és játékok:
A helyes ceruzafogás kialakulását segíti minden olyan játék, amelyben gyakorolni tudja a “csipesz” fogást . (Ez nem hivatalos elnevezés, én nevezem így a mutató, hüvelyk, és középső ujj együttes munkáját)

• apró szemű dolgok szedegetése (pl : kavics, gyöngy, borsó , lencse stb) Ha kedveli a “pötyi” játékot, akár azt is játszhatjátok, hogy szín szerint kell szétválogatni azokat. Pl: “Szedegessük ki az összes piros színű gombocskákat!” A szétválogatáshoz ösztönösen a csipesz fogást alkalmazza majd a gyerek és a finommotorikája mellett még a színfelismerő készségét is fejleszted közben.
• Próbáljátok ki a gyurmázást, hagyományos és habgyurmával egyaránt! Ez a tevékenység nagyon jól edzi, erősíti a gyermekujjakat.
• Néha adj a kezébe különböző fajta papírokat amiket eltépdeshet! Itt is ösztönösen a csipesz fogást kezdi alkalmazni majd…
• Tornáztasd a kezét és az ujjait mondókázások alkalmával! Erre nagyon jók az ujjakat felsoroltató mondókák (Pl: Ez elment vadászni, ez meglőtte,stb) Miközben mondjátok a versikéket Te dörzsölgesd, mozgasd, tornáztasd a kicsi ujjacskáit. ( Ha így teszel a finommotorika fejlesztése mellé máris bekapcsoltad a testséma fejlesztést is! )
• Itt a jó idő, homokozzatok sokat! Lapátoljon a kicsi – ez erősíti a csuklóizületeket és a homokozólapát nyelének fogása még hasonlít is egy vastagabb filctoll fogásához- és  öntsetek ki homokformákat is. Itt megint több legyet üthetsz egy csapásra, mert a kézügyesség mellett a taktilis (tapintásos) érzékelését is fejleszted.
• Rajzoljatok sokat és mindenhogyan! Csak úgy simán az ujjacskáival, vastag filctollal tükörre, papírra, bottal a homokba, (vagy akár ujjal is),  fessetek, színezzetek! Ez mind-mind egy -egy apró lépés a helyes ceruzafogás megtanulásához.  A gyerekek különösen kedvelik a Crayola vastag , vízzel lemosható filctolljait, ezek tehermentesítik az aprócska kezeket, és könnyebb nekik a helyes ceruzafogáshoz hasonlóan tartani és használni a rajzeszközt.

Csütörtök.

Több blogban is olvastam, hogy mások  szinte minden délután viszik a gyerekeiket valami külön foglakozásra.Nálunk ez érdekesen alakult. Már lassan 1 1/2 éve járunk Pali bácsihoz focizni, így a kedd és a csütörtök délutánunk mindig foglalt.
Kristófnak már tavaly megígértem, hogy idén mindenféleképp  beíratom az óvodába úszásra, tavaly még nem mehet, mert csak 5 éves kortól viszik őket.Mikor megláttuk a kiírást hogy lehet jelentkezni úszásra, szinte elsőként iratkoztunk fel.
Ma reggel szólt az ovo néni, hogy holnap vigyük az úszó cuccot mert csütörtökönként lesz a úszás, és erre még rá jön, hogy beirtattam iskola előkészítőbe és és persze ez is csütörtökön van.
Nálunk nem úgy van hogy minden napra jut valami, hanem minden egy napon van.
Úgy fog kinézni , hogy délelőtt elmegy úszni az ovival, 2-re megyünk érte, így nem is fog tudni aludni ,1/2 3-1/2 4-ig iskola előkészítő, és onnan rohanunk a pályára focira, kíváncsi vagyok, hogy bírni fogja-e.Reméljük a legjobbakat.

Őszi ovi móka II.

Tavaly voltunk elsőnek a monori óvodák által szervezett közös családi napon, ahol remekül éreztük magunkat. Volt a gyerekeknek mindenféle program kézműveskedés , kolompos koncert, játékok, egyszóval remek volt.
Most hétvégén is megrendezésre került a családi nap, Kristóf már egész héten be volt sózva, mert az ovo nénik elmesélték, hogy lehet majd kardot és pajzsot is készíteni és ez teljesen magával ragadta. vasárnap 1/2 óránként kérdezte, hogy mikor indulunk már, megbeszéltük, hogy ha majd Zita felébred akkor megyünk.
A szokott idejében leraktam Zitut aludna, de sehogy sem akart elaludni, tudtam, hogy ezt később meg meg szívom (így is lett). 2 óra után nem sokkal el is indultunk a rendezvényre, Maki elsőnek egyből ahhoz az aztalhoz ment ahol a lovagi felszerelést lehetett csinálni. Itthon megbeszéltük, hogy mivel csak hárman megyünk mert Zoli dolgozott nem fogok tudni vele leülni alkotni mert Zita után kell majd rohangálni, ezért szóljon majd az ott levő ovo néninek, hogy segítsen neki. Nem is volt semmi gond, állandóan rohant hozzám, hogy nézzem meg miket csinált, volt zokniból készült paripája, kartonból készült kard és pajzs, csomagoló anyagból farkas és malac.Több órán keresztül alkotott egyedül nagyon élvezte, mi közben kipróbáltuk a játékokat Zitussal neki a horgászás jött be a legjobban, meg a csiga húzás.De aztán nagyon elfáradt, óriási hisztiket rendezett, szóltam makinak, hogy lassan induljunk mert Zitával nem leget bírni. Nagyon elkezdett görbülni a szája, hogy Ő még maradni szeretne, ezért felhívtam apukámat, hogy vigye el Zitát, ezen Ő persze még jobban elkezdett ordítani, hogy nem megy a mamához, nem fog többet hisztiz csak maradhasson.Gonosz anyaként nem engedtem neki, így a papa elvitte egy kicsit aludni.Innentől kedve már oda tudtam ülni Kristófhoz alkotni, de megérkezett a mese mondó hölgy, agy mentünk mesét hallgatni.Mivel megkérdtek az ovo nénik ha tudunk maradjunk ott a végéig, mert segíteni elpakolni.Kihívtam Enit, és Krisztiánt, hogy ők is segítsenek.Monoron 5 óvoda van legalább 40 csoporttal és mindösszesen mi 3 maradtunk ott a végén segíteni elpakolni szép mi.

 Fantasztikusan nézett ez a mézes kalács ház, meg is nyerte a közönség díjat

 Maki önállóan alkot

 Horgász királynő

 A Jászi óvoda ovo néniei adták elő a kis kakas gyémánt félkrajcárját, ami fantasztikus volt, nekem nagyon bejött és Zita és végig nézte az előadást, ez volt az első amit végig nézett és le kötötte

Makit nagyon érdekelte a mese mondás, majd beült a hölgy ölébe:)

 A végén volt egy össznépi táncolás is, ahol újra rá kellett jönnöm, hogy a fiam nem egy Fred Astaire

Lehet, hogy megtört a jég?

Mióta Zitus bölcsis lett, nem nagyon volt oda a dologért, általában így zajlottak a reggeleink:
- felébred, megreggelizik, közben már mondogatja, hogy nem megy bölcsibe itthon marad
- öltözés, már egyre erőteljesebben mondja, hogy Ő nem megy bölcsibe, van mikor pityereg is
- indulunk először az oviba, közli, hogy csak Kristófot vigyük oviba, Ő utána jön haza
- jövünk ki az ovi kapun, hisztizik, hogy nem megy bölcsibe
- meglátja a bölcsődét, itt már sír, hogy Ő nem megy, jön haza
- Legtöbbször sír mikor beadom

Ezzel szembe ilyen volt a ma reggelünk:
- felébred, megcsinálom neki a reggelit
- alig eszik pár falatot és látom, hogy vetkőzik, kérdem tőle, hogy mit csinál, közli, hogy öltözik mert megy bölcsibe
- 1/4 8-kor teljesen elkészülve várja, hogy induljunk, nincs tiltakozás, nincs sírás, nincs nem megyek bölcsibe szöveg
- egész úton egyszer sem mondja, hogy nem megy bölcsibe, meglátja a bölcsit semmi reakció, szépen bemegyünk átöltözik elolvassuk az ebédet, és vidáman bemegy a csoport szobába
- Én is és Erzsi néni is teljesen ledöbbenve nézzük mert ilyen még nem volt a 3 hét alatt
- miután bement én egy kicsit leskelődtem az ajtónál, nem akartam elhinni , hogy semmi sírás, Ő szépen leül a helyére és elkezd reggelizni, és hallom, hogy közben valamit nagyon magyaráz Erzsi néninek.

De jó lenne, ha innentől kezdve ilyen lenne minden reggelünk.

Szüret.

Hétvégén megejtettük papáéknál a szokásos őszi szüretelést, és most is mint eddig minden évben nem sok szőlő termet, és ami mégis volt az már teljesen elrohadt. Így már délre végeztünk is, de mi nagyon szeretjük együtt van a család, még megyünk a sorok között megbeszéljük a dolgainkat, röhögcsélünk stb.Idén már a gyerekei is részt vettek benne, Maki kapott mamától egy kis gyerek ollót Ő azzal szüretelt lelkesen, tényleg nagyon buzgó volt, és látszott, hogy ő is szeretné kivenni a részét a munkából. Zitácska pedig ott sertepertélt a
lábunknál, vagy a homokban játszott. Aztán megjött a szomszédba Maki volt ovis csoport társa és innentől kezdve már nem is láttuk, szépen eljátszottak, csak néha a fára mászással fárasztottak, sehogy se akarta megérteni, hogy Őt még nem engedem fára mászni.

Másnap pedig az udvaron lévő 5 tő paprikának szüreteltük le hármasban a gyerekekkel, ezeket még mi ültettük magról, kettőt pedig a piacról szerzettünk. Utána pedig Maki felfűzte őket Apának , mert nálunk csak Ő szereti a csípős, Zitus pedig olajban tette el.

Aktív hétvége.

Hétvégén kihasználva  a jó időt szombaton a Kopaszi gátra mentünk, vasárnap pedig még egy utolsót strandoltunk, ha már ilyen remek volt az időjárás.
Szombat reggel korán elindultunk, nyakig beöltözve,hisz nem úgy nézett ki, hogy aznap a beígért 30 fok lesz, de aztán dél felé mégis csak jó idő lett.Még szerencse, hogy Zitának elég váltó ruhát vittünk, mert a képeken is látszik , hogy mindig másban van, állandóan össze vizezte magát, haza már csak bugyiba jött, mert nem volt száraz ruhája.Jöttek az unokatesók is, így még nagyobb volt az öröm és a hancúrozás, a négy gyerek remekül elvolt együtt, rengeteget játszottak, rohangáltak, és bicikliztek, így mi is tudtunk egy kicsit beszélgetni, már nem kellett egyfolytában utánuk rohangálni, mint mikor még kicsik voltak.Egész délutánig ott voltunk, és mikor indultunk haza Maki átakart még menni Angikáékhoz játszani. Mivel napközben megbeszéltük, hogy holnap strandolni megyünk a gyerekekkel, mi haza ugrottunk a strand cuccunkért, és addig Zitus is tudott egy kicsit aludni a kocsiban.
Másnap lementünk Esztergomba a fürdőbe ami persze zárva volt, hétfőn jutott eszembe, mintha valahol hallottam volna, hogy a gáztartozás miatt bezárták a fürdőt. A gyerekek persze nagyon csalódottak voltak voltak, nagyon szerettek volna pancsolni, a portás ajánlotta, hogy menjünk át Párkányba ott is van egy remek fürdő, de én nagyon parás vagyok és nem mertem átmenni a határon, úgy hogy a gyerekeknek nincs fényképes igazolványuk, tudom, hogy már nem ellenőriznek, de ismerem magunkat, és biztos valami gond lett volna.
De szerencsére eszünkbe jutott  a dorogi tó, ahol már voltunk mikor Kristóf kicsi volt, és az idő is engedtte a szabadban való pacsizást.Mondanom, se kell, hogy a gyerekek remekül érezték magukat, hisz it nagyon sekély a víz, nem kell félni, hogy elsüllyednek, és a parton lehetett sár várat építeni.Úgy kimerítette a gyerekeket ez a két nap, hogy hazafelé végig aludtak, és szerencse, hogy a hétfőt lemondtam az oviban és a bölcsibe, és volt még egy plusz napuk a pihenésre. Igaz azért hétfőn korán keltünk, mert vittük Kristófot ekg-re. Reggel kaptam is az ovo nénitől, hogy Kristóf hétfőn nem ment, mert még nem szoktam meg hogy Ő is tanköteles és szigorúan veszik a hiányzásokat.

SzeptEmber fest.

Vasárnap délután kinéztünk a Népligetbe, mert elég jó kis programnak ígérkezett a Szeptember fest 2011.
De nekem elég nagy csalódás volt, a tömegre még számítottam, de a gyerek programok elég gyengék voltak, és iszonyú por volt, a lábam úgy nézett ki  mikor beszálltam a kocsiba mintha még idén nem mostam volna meg.
De a gyerekek azért élvezték, Kristóf mindent kipróbált amit csak lehetett, és Zitán is meglátszik ez a 2 hét bölcsőde, mert nem állt egyből fejre, vagy nem bújt a lábamba ha valaki hozzá szólt, hanem szépen válaszolt ha kérdeztek tőle valamit, és már egyedül bemert menni a játszósátrakba kipróbálni a játékokat.
A fiúknak persze legjobban Dart Weder jött be, egyből le is fényképeszkedtek vele.

e

Újra bövült a családunk.

Pár hete , megellett a tengerimalacunk és 3 kölyökkel lettünk gazdagabbak.
 A gyerekek nagyon odáig vannak értük, az első pár napban szinte egész nap ott álltak a ketrecük előtt és a kicsinyeket nézték, Maki csak azt sajnálta, hogy nem simogathatja meg őket, de hamar megértette az okát.

Félszemű jumurdzsák.II

Ott hagytam abba, hogy megkaptuk a gyógyszereket és a kötést a szemére.Na ebben a kötésben úgy nézett ki mint egy kis tele-tabi, ráhúztak a fejére egy hálót és kivágták a jó szemménél, a szájánál és az orránál. de szegényemet nagyon zavarta, és állandóan vakarózott a kötés alatt.
Hajnalban felkelt pisilni, és a kötés a fején össze vissza állt, az egyik párna ami a szemén volt a tarkóján volt a másik pedig a feje tetején, egyből át is kötötte az éjszakás nővér, Ő ragasztással próbálkozott de ez sem volt hatásos, reggelre ez is leesett.
Korán reggel volt az orvosi vizsgálat ahol döntöttek ki mehet haza, ki marad még, nagyon reménykedtünk, hogy végre haza mehetünk, mert meg egy napot már egyikünk se bírt volna még ki. Megvizsgálta az éjszakai orvos, és azt mondta, hogy 8 órakor tanácskoznak az orvosok és akkor eldől mi lesz velünk.
Utána találkoztam a folyóson az orvosunkkal aki egyből neki állt rémiszgetni, hogy tályog van a gyerek szemén és valószínűleg műteni kell, nemsokára jön a szemész megnézni a gyereket. Itt már nam nagyon hittem a szavának, mert úgy éreztem Ő mindenáron megakarja műteni Zitát, én meg nem egy fülésszel fogom a gyerek szemét megműtetni. Közben jött a Zoli és tanácskoztunk mi legyen hisz aznap nekem már dolgozni kellene menni, nem hiszem, hogy örülnének ha egy hét után máris elmennék betegállományba, Zoli meg pont szabadnapos volt.
Persze 8 órakor senki se szólt, hogy mi lesz velünk, a főnövér látta a folyóson, hogy sírdogálok, és Ő kezdett el intézkedni, hogy akkor mi lesz. Kiderítette, hogy ma még biztosan maradnunk kell, úgyhogy én elindultam dolgozni.
Jól megszívattam magam mert kőbányára mentem a vonathoz, és elfelejtetem, hogy ott építkezés van, a metró csak a Határútig vitt, onnan mehettem busszal, aztán átmásztam az építkezésen mire elértem a vonat állomáshoz, ahol persze nem találtam a jegypénztárt óriási kalamajka van ott, de szerencsém volt mert mire megvettem a jegyet, pont jött a vonat is.
Gyorsan haza szaladtam lefürödni és átöltözni és már mentem is dolgozni.
Munka alatt Zolival állandó telefonos kapcsolatban voltunk, hogy tudjam mi történik Zitussal.
Zoli azt javasolta, hogy este menjek haza aludni, hogy kicsit pihenjek én is, de az anyai szívem vissza húzott Zituhoz, így inkább megkértem apukámat, hogy szaladjon fel velem a kórházba.
Ott egy vidám cserfes kislány fogadott, akinek egész este be nem állta a szája.Ismét egy remek éjszakát töltöttem a kórházi széken, de reggel jó hír fogadott minket mehettünk haza, de másnap még vissza kellett jönni kontrollra, ekkor már Zita szeme nagyon szép volt, teljesen lejött róla a gyulladás.
Másnap vissza mentünk, ahol majdnem megütött a guta, mert csak azért kellett mennünk, hogy a doki aláírja a zárójelentést, Zitára rá se nézett. Búcsúzóul még megjegyezte, hogy jó lenne ha kivetetném Z orrmanduláját, ja persze ezen már csak mosolyogtam magamban.
A lényeg az, hogy Zita szeme teljesen rendbe jött, és nem viselte meg ez a kórházi kalandunk.