Lehet, hogy megtört a jég?

Mióta Zitus bölcsis lett, nem nagyon volt oda a dologért, általában így zajlottak a reggeleink:
- felébred, megreggelizik, közben már mondogatja, hogy nem megy bölcsibe itthon marad
- öltözés, már egyre erőteljesebben mondja, hogy Ő nem megy bölcsibe, van mikor pityereg is
- indulunk először az oviba, közli, hogy csak Kristófot vigyük oviba, Ő utána jön haza
- jövünk ki az ovi kapun, hisztizik, hogy nem megy bölcsibe
- meglátja a bölcsődét, itt már sír, hogy Ő nem megy, jön haza
- Legtöbbször sír mikor beadom

Ezzel szembe ilyen volt a ma reggelünk:
- felébred, megcsinálom neki a reggelit
- alig eszik pár falatot és látom, hogy vetkőzik, kérdem tőle, hogy mit csinál, közli, hogy öltözik mert megy bölcsibe
- 1/4 8-kor teljesen elkészülve várja, hogy induljunk, nincs tiltakozás, nincs sírás, nincs nem megyek bölcsibe szöveg
- egész úton egyszer sem mondja, hogy nem megy bölcsibe, meglátja a bölcsit semmi reakció, szépen bemegyünk átöltözik elolvassuk az ebédet, és vidáman bemegy a csoport szobába
- Én is és Erzsi néni is teljesen ledöbbenve nézzük mert ilyen még nem volt a 3 hét alatt
- miután bement én egy kicsit leskelődtem az ajtónál, nem akartam elhinni , hogy semmi sírás, Ő szépen leül a helyére és elkezd reggelizni, és hallom, hogy közben valamit nagyon magyaráz Erzsi néninek.

De jó lenne, ha innentől kezdve ilyen lenne minden reggelünk.