Pár kedvenc képem a gyerekekről.

Zitus ismerkedik Viki babával.
Kristófon ezen a képen látszik a legjobban milyen nagyfiú is már Ő.
Ez a kép a múltkori strandolásunkon készült.
Zitus kedvenc egyik kedvenc játékával.

Valamelyik este benéztem hozzá, hogy betakargassam mikor láttam hogy ebben a pozícióban alszik az ágyában, nem tudom, hogy lehet így aludni.
Plusz egy bónusz kép a Makikról

Jön a télapó.

Tegnap délután Kristóf egyik cipőjét súroltam mikor bejött a fürdőszobába és megkérdeztem mit csinálok, mire mondtam neki, hogy a cipőjét sikálom erre Ő
- De jó Anya, akkor ma este jön a télapó.
Apám, emlékezet december óta, hogy ha cipőt tisztítunk akkor jön a télapó.

5 hónapos Zituska

Ma lett Zitusunk 5 hónapos, a mai mérlegelés eredménye 5900g az álom 6kg nem sikerült elérnünk. És volt a védőnőnél Zitával egyidős gyönyörű kislány ő kicsivel több, mint 7 kiló volt, de Ő már szinte mindent eszik, főzeléket és gyümölcsöt is, és mi még csak anyatejesek vagyunk, ennek tükrében már nem is találom kevésnek a súlyát, és a kislány anyukája mesélte, hogy az Ő lánya még nem kúszik, ott marad, ahová leteszik. Ezzel szemben Zitus már kúszik az egész szobát „bemássza”, egész nap négykézláb van. (az előbb is még főztem leraktam a földre, mikor benéztem rá a számítógép asztal előtt rágta a szék lábát és utána a kukájába próbált bemászni.

Megpróbálkozik a mászással, de még gyengék a kezecskéi, Zitusnak kúszás sikeredik, kezecskéje elemelésénél szinte ugrik egyet, mint a kisnyulak. Négykézláb állva hintáztatja magát, s közben egyik kézzel próbál lépni, vagy játék után nyúlni. A rácsos ágy már kicsinek tűnik, mert szépen körbemászkálja, körbecsúszkálja, és hol ide akad be egy lábacska, hol ott csusszan ki egy kezecske, és a hibák kiküszöbölése bizony még nem olyan egyszerű feladat.

A megragadott tárgyat ügyesen veszi egyik kezéből a másikba, szépen játszik vele, ütögeti, rázogatja, tapasztalgatja, és természetesen azonnal a szájába vesz, mert már jön a második fogacskánk is. Lábát a szájába veszi, és előszeretettel csócsálja a saját zokniját. A kezei továbbra is a kedvenc játékai közé tartoznak. Meg tanult markolni, kaparászni, paskolni, kezdetlegesen simogatni. Mosolyog, hangokat ad ki, hogy felkeltse a figyelmemet, és sírni kezd, ha elveszem, amivel játszott. Ha felhúzom, ülésbe szépen megtartja a fejét.

Kedvence még mindig a Kristóf, imádom, mikor reggel arra ébredek, hogy veszekednek, ha Zitus ha előbb ébred addig próbálja piszkálni a Kristófot meg fel nem ébred, és mikor kinyitja a szemét a bátyja teli szájjal belevigyorog a képébe.

( Igen, sajnos hajnalban mostanában mindkét gyermekünk az ágyunkba köt ki), kedvenc játéka a cin-cin kisegere azzal játszik el a legtovább, szereti még a csörgős kislabdáját és most már a rágókákkal is elég jól eljátszik, több percre képesek lekötni a figyelmét.

De mióta jön a fogacskánk az alvással hadi lábon állunk tegnap is egész nap kétszer 10 percet aludt, még szerencse, hogy legalább éjszaka alszik.

A hajam, a hajam, a hajam

Zitus és az ő gyönyörű hajacskája. Zitusnak általában össze-vissza álla a haja, tegnap különösen édes volt a kis kakas taréjával.

Hétvégénk

Kristófot papáék csütörtökön reggel elvitték egy kicsit nyaralni Bogácsra, ott nyaraltak a sógornőmék is a lányokkal, így Kikinek ez külön öröm volt. Mivel mi idén nem tudunk menni, sátorozni Zitus miatt, ezért nagyon örültünk, hogy a papáék elvitték magukkal Kristófot, mert a tavalyi sátorozásunk annyira tetszett neki, hogy egész évben emlegette (na, majd jövőre már az egész család megy). Mivel Apa a hétvégén dolgozott és ráadásul délutános is volt, úgy döntöttem, hogy lemegyünk Monorra egy kicsit mi is Zitussal. Péntek reggel összepakoltam pár napra elegendő ruhát kettőnknek egy hátizsákba+ pelenkázó táska és vonattal leutaztunk. Kicsit féltem, mi lesz majd a vonaton, de nem volt semmi gond. Ahogy elindultunk, Zita majdnem elaludt, de pont jött szembe egy vonat, amire felriadt, na, megint elbóbiskolt, akkor meg beértünk az állomásra és megint felébredt, erre már egy kicsit begurult, jobbnak láttam kivenni a hordozóból. És a kezemben szépen elnézelődött. Egész úton szépen csöndben volt, rágcsálta vagy az ő öklét vagy az én kezemet. Mivel most nem monori helyi vonattal mentünk kicsit féltem a leszállástól, érdekes, hogy mostanában Pesten megfigyeltem, hogy ha a gyerekekkel vagyok nagyon figyelmesek az emberek, mindenhol kinyitják az ajtót és tényleg nagyon segítő készek. Ezzel szemben a vonatnál senkinek nem akaródzót, hogy segítsen nekem a leszállásnál, épp meg akartam , kérni egy fiatalembert, hogy segítsen (magától nem jutott volna eszébe), mikor a vonat pont apukám előtt állt meg.
Szegény Zitusom szombaton szinte semmit nem aludt, csak pár percre bóbiskolt el, jó kedve volt, egész nap rötyögött és tornászott, de vasárnap kiderült, hogy előző nap mért nem aludt, szoptatás közben vettem észre, hogy megérkezett az első fogacskánk, vasárnap még csak a fehérség volt látható, ma már érezni is lehetett a recéket.
Hétfőn délután megérkezett Kristóf is, egész délután élménybeszámolót tartott, imádom, ahogy dumál, kézzel-lábbal magyarázta mi minden történt vele, már alig várom, hogy a képeket is láthassam

Siker

Tegnap délután telefonáltak az óvodából, hogy szeptember elsejétől Kristófot felvették a deák ovi maci csoportjába. Május óta próbáljuk elintézni, hogy Kristófot felvegyék oviba, a környékünkön kapásból 4 óvoda van kb.300 méteren belül, de a májusi beiratkozáskor mindegyikből elutasítottak, mondván hogy itthon vagyok a Zitával és így nem tudják felvenni, mert nagy túljelentkezés van az óvodákban. De a papa megpróbálta azt az óvodát is ahová a szomszéd kisfiú jár, mert ők is év közben jelentkeztek, és minden szó nélkül felvették oda Mátét. Megpróbálkoztunk vele mi is, még nyár elején voltunk bent beszélni a vezetővel, aki nagyon kedves és segítő kész volt, neki nem okozott gondot, hogy otthon vagyok gyeden. Megígérte, hogy ha valaki visszamondja a helyét, akkor annak a helyére felveszi Kristófot. Úgy beszéltük meg, hogy majd augusztus végén érdeklődünk nála a hely miatt. De már tegnap megkeresett, hogy már biztos a felvétel (olyan boldog voltam, hogy madarat lehetett volna fogatni velem). Ma voltam is bent beiratkozni és befizetni a szeptemberi ebéd pénz. Sajnos még konkrétumokat nem tudok, pl. miket kell majd vinni, mert az ovo nénik majd csak a hónap végén lesznek bent és ők fognak minden elmondani, így csak egy hetünk marad majd mindent beszerezni. A lényeg, hogy nagyon szimpatikusak voltak, nem okozott gondot, hogy már a második héten nem megy a gyerek, mert akkor megyünk nyaralni, nagyon rugalmasak.

De sajnos azt nem sikerült elintézni, hogy Zitát felvegyék jövőre a bölcsibe, mert ott még nagyobb a túljelentkezés, pedig szerettem volna jövőre már visszamenni, dolgozni.

De ahogy Kati mondta ma, hogy Kristófnál is a végén megoldódott minden, reménykedjünk, hogy Zitusnál is a megoldódik addig a helyzet.

Tükörkép

Tegnap előtt este, én mentem lefektetni Kristófot, de mivel napközben elég későn feküdt le, így későn is ébredt. Ezért nem nagyon akaródzott elaludni neki. Megtalálta Viki nevű babáját, és azzal játszott, megszoptatta, büfiztette, teljesen úgy viselkedett, mint én szoktam Zitussal. Olyan édes volt, mostanában napközben fekve szoktam etetni Zitát, mert így könnyebben elalszik, ő is ebben a pozícióban szoptatta a babáját, utána lefektette oda bújt mellém, és oda súgta, hogy maradjunk, addig csöndbe még elalszik a baba, és megtörölte az arcocskáját, mert jött ki tej. Közben kérdeztem a babájáról. Kiderült, hogy még csak anyatejet kap a baba, és nem tudja, mikor kezdi a hozzátáplálást, és már nyolc éves a baba.
Kérdeztem, hogy lett neki a babája, a válasz az volt, hogy a hasában növekedett.

Előtte a mamával beszélt telefonon, és a mama nem értette mit mond neki, erre elkezdett neki szótagolva beszélni, hogy megértse. Én szoktam neki így beszélni ha nem érti amit mondok neki.
- Vol-tunk a mar git szi-ge-ten, és lo-va-gol-tam, éreted?
Valamelyik nap meg azt mondja nekem
-Anya, ne őrjíts meg.
Ezt is én szoktam neki, mondani, amikor zöldségeket beszél.

Néha olyan mintha a tükörképemet látnám benne, teljesen visszaadja, ahogy én bánok vele, vagy a környezetemmel. Még inkább meg kell százszor gondolnom, hogy mit teszek vagy mondok.
Majd ég a fejem mikor megyek érte az oviba, és az ovónéni elmeséli, hogy miket mondott neki aznap Kiki.

20 hetes azaz 4 és 1/2 hónapos Zitus

A mi kis csibénk ma 20 hetes. Körülbelül 5540g és 68 cm, súlya még mindig nagyon kevéske, de a védőnő szerint, ha lelassul a hossz növekedése, akkor a súlya fog gyarapodni, na, én ismerem a mi szerencsénket és kb. ez olyan 190 cm-nél fog bekövetkezni. Amúgy egy kis tündérlányka, bearanyozza az életünket.

A mozgás fejlődése hihetetlen, már teljesen négykézlábra tud állni, és rugóztatja magát, ahogy leteszem egyből négykézlábra áll. Apával azon szoktunk röhögni, hogy olyan mintha nem is egy kisbabánk lenne, hanem inkább egy kismacskánk. Persze, így néha az elalvás is nehezebb, hiszen nem sokan tudnak négykézláb aludni, ezért mostanában csak cicin tudom elaltatni a kis drágámat. És szerintem hamarosan fel fog ülni, mert a videón is látszik, hogy már nem kell neki sok, hogy sikerüljön neki felülni. Ez egy kicsit aggaszt, hiszen még is csak 4 és ½ hónapos, bőven rá ér még ülni. Mikor megszületett arra kértem, ne nőjön fel olyan gyorsan mint a bátyja, hisz nagy valószínűséggel nekünk már nem lesz több kisbabánk, hagy élvezzük minél tovább az édes baba kort, de úgy látom ez nem fog össze jönni. Bár szerintem a csekélyke súlyának is köszönhető hogy ilyen ügyesen mozog már.

A Kristóf még mindig egy fél isten számára, szinte le sem veszi róla a szemét. És olyam édesen tudja nézni, ahogyan eszünk, folyatja a nyálát, és jár a kis szája. Olyan nehéz megállni, hogy ne adjak neki semmit, de azt a kis időt már kibírjuk. Főleg akkor nehéz mikor Kikit nézi, hogy eszik, a szívem szakad meg ilyenkor de az eszem azért tudja, hogy mi a legjobb neki.

Gánt és Margit sziget

Vasárnap Gánton jártunk, Zoli egyik munkatársa hívott meg minket a hétvégi telkére egy kicsit kikapcsolódni. Nagyon jól éreztük magunkat, grilleztünk beszélgettünk, a gyerekek játszottak egy szóval szuper volt. Igaz kicsit messze volt, de megérte elmenni, Kristóf egésznap rohangálhatott, focizott, homokozott, kardozott a nagyfiúkkal ( jött velünk Bábor is), ilyenkor mindig elálmodozunk Apával milyen jó is lenne nekünk is egy kertes ház, de ez még egy jó pár évig csak álom marad L. Kristóf persze innen sem akart haza jönni, nagyon sírt mikor indultunk, de még a fő útra se értünk ki mikor már aludt is. Zitus is hozta a formáját, Ő végig egy kis angyal volt, evett, aludt és nézelődött, bár egy kicsit azért ő is nyűgösebb volt a szokásosnál, mert hamarosan elő fog bújni az első fogacskája, egésznap folyik a nyála és a kis öklét tömködi a szájába, reméljük hamarosan kint lesz a fogacska.

Ma a Margit-szigetet vettük célba megint, hatalmasat sétáltunk, Kristóf biciklizhetett,kedvére rohangálhatott és befizettük Őt póni lovaglásra, amit nagyon élvezett, le se akart szállni a lóról. Imádom, hogy olyan kis kommunikátor, elmesélte a lánynak, aki a lovat vezette, hogy ő már ült lovon, Monoron a Gabi bácsi lován, olyan kis édes volt. A három órás séta alatt se fáradt el, abban reménykedtünk, hogy itthon majd bedől az ágyba, de persze nem így lett, még egy órát könyörögni kellett neki, hogy aludjon.

Próbálok videót feltölteni

Monoron

A múlthetet lent töltöttük Monoron a szüleimnél, nagyon jól éreztük magunkat, Kristóf egész nap kint volt a levegőn, szabadon ugribugrizhatott, én meg pihiztem, és pecsenye kacsára sültem a napon.De Apa nagyon hiányzott, már alig vártam, hogy szombat este legyen és végre találkozzunk. Pár kép a múlt hétről:



Zitus már teljesen feltud négykézlábra állni

Kristóf névnapja

Múlthétvégén ünnepeltük Kristóf névnapját. Szombaton Zoli családja jött köszönteni a kis Makit, elég jól sikerült délután volt, igaz Zitus most egy kicsit nyűgösebb volt a szokásosnál, gondolom, most már egyre többet észlel a környezetéből, és egy kicsit megijedt a ramazúritól, amit a nagyok műveltek (jövőre már Ő is csatlakozik hozzájuk). Vikici tündér édes volt, ahogy megpróbált Zitussal kommunikálni, állandóan simogatta és próbált vele játszani, amit Zitus néha egy kicsit zokon vett. A nagyok meg az első percben egymásra hangolódtak és igazi kisördög palánták voltak (imádom őket), fociztak, Tv néztek nagyon jól elvoltak együtt, pedig, csak azt sajnáltam, hogy én alig bírtam részt venni a beszélgetésekbe Zitus nyűgössége miatt, na, majd pár év múlva én is nyugodtan leülhetek és élvezhetem a társalgást (álom).
Vasárnap pedig Monoron ünnepeltünk, grilleztünk, hamburgert csináltunk, itt is együtt volt egy kicsit a család, ami mostanában egyre nehezebb mióta Eni is felnőtt. Na majd a keresztelőn lesz még nagy családi banzáj ( tényleg ha valakinek van valami jó ötlete a kaját illetően ami 19 főnek elég ossza meg velem, mert elég gondban vagyok a kaja miatt).