Hétvégénk

Kristófot papáék csütörtökön reggel elvitték egy kicsit nyaralni Bogácsra, ott nyaraltak a sógornőmék is a lányokkal, így Kikinek ez külön öröm volt. Mivel mi idén nem tudunk menni, sátorozni Zitus miatt, ezért nagyon örültünk, hogy a papáék elvitték magukkal Kristófot, mert a tavalyi sátorozásunk annyira tetszett neki, hogy egész évben emlegette (na, majd jövőre már az egész család megy). Mivel Apa a hétvégén dolgozott és ráadásul délutános is volt, úgy döntöttem, hogy lemegyünk Monorra egy kicsit mi is Zitussal. Péntek reggel összepakoltam pár napra elegendő ruhát kettőnknek egy hátizsákba+ pelenkázó táska és vonattal leutaztunk. Kicsit féltem, mi lesz majd a vonaton, de nem volt semmi gond. Ahogy elindultunk, Zita majdnem elaludt, de pont jött szembe egy vonat, amire felriadt, na, megint elbóbiskolt, akkor meg beértünk az állomásra és megint felébredt, erre már egy kicsit begurult, jobbnak láttam kivenni a hordozóból. És a kezemben szépen elnézelődött. Egész úton szépen csöndben volt, rágcsálta vagy az ő öklét vagy az én kezemet. Mivel most nem monori helyi vonattal mentünk kicsit féltem a leszállástól, érdekes, hogy mostanában Pesten megfigyeltem, hogy ha a gyerekekkel vagyok nagyon figyelmesek az emberek, mindenhol kinyitják az ajtót és tényleg nagyon segítő készek. Ezzel szemben a vonatnál senkinek nem akaródzót, hogy segítsen nekem a leszállásnál, épp meg akartam , kérni egy fiatalembert, hogy segítsen (magától nem jutott volna eszébe), mikor a vonat pont apukám előtt állt meg.
Szegény Zitusom szombaton szinte semmit nem aludt, csak pár percre bóbiskolt el, jó kedve volt, egész nap rötyögött és tornászott, de vasárnap kiderült, hogy előző nap mért nem aludt, szoptatás közben vettem észre, hogy megérkezett az első fogacskánk, vasárnap még csak a fehérség volt látható, ma már érezni is lehetett a recéket.
Hétfőn délután megérkezett Kristóf is, egész délután élménybeszámolót tartott, imádom, ahogy dumál, kézzel-lábbal magyarázta mi minden történt vele, már alig várom, hogy a képeket is láthassam