Tükörkép

Tegnap előtt este, én mentem lefektetni Kristófot, de mivel napközben elég későn feküdt le, így későn is ébredt. Ezért nem nagyon akaródzott elaludni neki. Megtalálta Viki nevű babáját, és azzal játszott, megszoptatta, büfiztette, teljesen úgy viselkedett, mint én szoktam Zitussal. Olyan édes volt, mostanában napközben fekve szoktam etetni Zitát, mert így könnyebben elalszik, ő is ebben a pozícióban szoptatta a babáját, utána lefektette oda bújt mellém, és oda súgta, hogy maradjunk, addig csöndbe még elalszik a baba, és megtörölte az arcocskáját, mert jött ki tej. Közben kérdeztem a babájáról. Kiderült, hogy még csak anyatejet kap a baba, és nem tudja, mikor kezdi a hozzátáplálást, és már nyolc éves a baba.
Kérdeztem, hogy lett neki a babája, a válasz az volt, hogy a hasában növekedett.

Előtte a mamával beszélt telefonon, és a mama nem értette mit mond neki, erre elkezdett neki szótagolva beszélni, hogy megértse. Én szoktam neki így beszélni ha nem érti amit mondok neki.
- Vol-tunk a mar git szi-ge-ten, és lo-va-gol-tam, éreted?
Valamelyik nap meg azt mondja nekem
-Anya, ne őrjíts meg.
Ezt is én szoktam neki, mondani, amikor zöldségeket beszél.

Néha olyan mintha a tükörképemet látnám benne, teljesen visszaadja, ahogy én bánok vele, vagy a környezetemmel. Még inkább meg kell százszor gondolnom, hogy mit teszek vagy mondok.
Majd ég a fejem mikor megyek érte az oviba, és az ovónéni elmeséli, hogy miket mondott neki aznap Kiki.