Ma végre sikerült beadatni Zitusnak a prevena ismétlő oltást, amire már 3 hónapja készülünk.Reggel mikor felkeltünk eset nálunk az eső, és Kristófnak sem volt kedve felkelni így adtam neki mára egy szabadnapot és nem ment óvodába, és legalább be tudtuk fejezni a tegnap félbehagyott alkotásunkat. ½ 11-kor elkezdtünk készülődni, hogy időben oda érjünk a rendelésre.Gondoltam mivel elég borús idő van, biztos nem lesznek sokat és hamar végzünk, na, nem így lett.Mikor megérkeztünk tele volt a rendelő a babakocsit már be se tudtuk tolni, kint kellett hagynom az előtérben.Zitust teljesen elvarázsolta a sok gyerek, már látom rajta, hogy hiányzik neki, hogy a korosztályával legyen. Mióta itt lakunk szegényem teljesen el van szeparálva a kisgyerekektől, itt nincsenek, olyan játszóterek ahová kimehetnénk és tele lenne gyerekkel és Ő is tudna egy kicsit szocializálódni.Pestnek ez volt az egyetlen előnye ilyen szempontból, hogy sokan vannak és a játszóterek tele vannak gyerekekkel.Több mint 2 órát vártunk mire bejutottunk a doktor nénihez, de a gyerekek jól viselték, alig ismertem rájuk, mert meglepően jól bírták a hosszú várakozást
.Na de mikor végre bemehettünk volt ám üvöltés, Zita meglátta az orvost és egyből ki akart menni.Üvöltőt, mint a sakál, hogy ki akar menni. Még a pulóverét se engedte le venni, ruhástól mértük le.A védő néni ki akarta venni a kezéből a takaróját, de olyan erősen szorította magához, hogy a végén feladta. Ruhástól, takarostól a kisasszony mindösszesen 11 kiló volt.Na, aztán mikor jött a doki, hogy meghallgassa a tüdejét és megnézze a torkát, olyan hiszti volt mintha nyúzták volna, az oltásnál is hárman fogtuk leKristóf meg pont az ellenkezője volt, az szinte rátapad az orvosra, meg a védőnőre, szinte majd bele ül, az ölűkbe annyira érdekli, mit csinálnak, és persze levámolta őket matricával.Mikor kijöttünk még egy jó darabig üldögéltünk a váróba még Hugi, megnyugodott és elkezdhettünk hazafelé készülődni.Mivel mind a ketten viszonylag jól viselkedtek választhattak maguknak a péksége egy-egy sütit.Zita, ahogy haza értünk ment is az ágyába és rögtön el is aludt, még ebédet se kért.Még szerencse, hogy elvileg a következő oltást majd csak hatévesen kapja.
De tavasszal mikor mindkettőt vinnem kell státusz vizsgálatra, biztos külön viszem őket, mert most is szerettem volna beszélni a doktornővel Kristóf étvágytalanságáról, de ilyen üvöltésbe nem volt rá mód, meg én is megfeledkeztem róla, annyira lefoglalt Zitus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése