Az híradóban olyan irigykedve néztem a befagyott tavon csúszkáló embereket, hogy Zoli felvetette, hogy mi lenne ha vasárnap kinéznénk a tóra hátha be van fagyva vagy ha nincs majd szánkózunk a tó körül. Nagyon örültem az ötletének, de bevallom nagyon aggódtam is, mert más ha a Tv-ben nézem Őket, és más ha az én gyerekeim vannak a befagyott tavon, mert irtózatosan rettegek attól hogy mi van ha beszakad alattuk, hogy segítek nekik.
Én inkább azt javasoltam, hogy a Normafához menjünk, de oda meg Zoli nem mert felautózni.
Így abban maradtunk, hogy kimegyünk az Omszki tó-hoz sétálni meg szánkózni, és csak ha nagyon biztonságos akkor megyünk a jégre.
Mikor oda értünk , a parkoló teli volt, ez már sejtette a jég állapotát. Rengeteg korcsolyázó, hokizó, szánkózó vagy csak a jégen csúszkáló ember volt a tavon.
Apa megnyugtatott, hogy ha ennyi ember rá mer menni, akkor biztonságos a jég.
A gyerekek nagyon élvezték, főleg Kristóf, neki az tetszett a legjobban hogy az emelkedőről csúszhat le a tóra. Zitus kissé nyűgös volt, Ő csak akkor érezte jól magát ha Apával szánkózhatott.
Persze a nagy szánkózásban Zoli öszetörte a szánkónak, mert néha ő is egy nagy gyerek és hárman egyszerre csúsztak le a dombról és persze az Ő súlyát mer nem bírta el a szánkónk és összetört, amitől Kristóf sírógörcsöt kapott, hogy akkor Ő mivel fog szánkózni. Nagy nehezen megnyugtattuk, hogy elvisszük a szánkót Sándor papának , hátha Ő helyre tudja hozni.
Mivel már csak a bébi szánkónk volt, és a gyerekek még nem akartak haza menni sétáltunk még egy nagyot a tó körül ó, és csak utána indultunk haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése