Tegnapi balesetünk.

Tegnap délután Apával a Kristóf szobájában beszélgetünk, Kiki meg a mi szobánkban nézte a mesét, mikor egyszer csak nagy csattanást hallottunk, és utána nagy ordítást. Nagyon megijedtem, rohantam át, hát Kiki megint az etetőszékébe akart bemászni és leeset a tálcája, pont a nagyláb újára eset, a körömágyra. Szegényem nagyon sírt nem tudtuk megnyugtatni, azt hittük eltörte a láb úját, de „csak” zúzodás. A végén úgy nyugodott meg, hogy ült az ölembe, betakarta a fájós lábát a „baba” takarójába, (nem gondoltam, hogy még így ragaszkodik ehhez a takarójához, igaz még mindig ott van vele a nagy ágyában is, ez volt a kis takarója mikor megszületett) és Apának mesélni kellet neki a régi kisbabás textil mesekönyvéből. Ilyenkor jövők rá, hogy a látszat ellenére Ő még egy kis fiú (persze megsértődne, ha ezt el tudná olvasni, mert mindig azt mondja, hogy ő már nagyfiú). Utána egész este úgy feküdt, hogy a kis lábát betakarta a baba takarójában, olyan kis édes volt, de már este közölte, hogy már nem fáj a lába és meggyógyult.


Kicsit rólam, én nem tudom, mi van velem, de mostanában szörnyűek az éjszakáim, egyszerűen nem tudok aludni. Este is elaludtam a Kristóffal, de olyan ½ 1 körül felébredtem, és nem tudtam vissza aludni, a végén már kimentem a wc-re olvasni, persze Apa meg azt hitte szülni fogunk, mert vagy ötször megkérdezte, hogy keljen Ő is. Jó lenne már ezen is túljutni.